Kolostor utca (Brassó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kolostor utca
(Strada Mureșenilor)
Közigazgatás
OrszágRománia
TelepülésBrassó
VárosrészBelváros
Létrejötte14. század
Irányítószám500026
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság585 m
Hossza0,6 km
Távolság a központtól0 km
Elhelyezkedése
Kolostor utca (Brassó belváros)
Kolostor utca
Kolostor utca
Pozíció Brassó belváros térképén
é. sz. 45° 38′ 38″, k. h. 25° 35′ 22″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 38″, k. h. 25° 35′ 22″
A Wikimédia Commons tartalmaz Kolostor utca
 témájú médiaállományokat.

A Kolostor utca (románul: Strada Mureșenilor, németül: Klostergasse) Brassó turisztikai szempontból egyik legismertebb utcája. Északi végén emelkedett a Kolostor utcai kapu, a városerőd egyik legnagyobb és legerősebb városkapuja. Mind az utca, mind a kapu a domonkos kolostorról kapta nevét, mely a jelenlegi barokk katolikus templom helyén állt.

A középkortól máig a belváros egyik legforgalmasabb utcája: régen itt mentek a havasalföldi kereskedők a főtéri vásárra, manapság pedig ez a régi központ egyik fontos kereskedelmi artériája.[1] Orbán Balázs 1868-ban Brassó „legszebb és legelegánsabb” utcájának nevezte.[2]

Elnevezése[szerkesztés]

Német, magyar, és latin neve a 14. századi domonkos kolostorra, illetve annak Szent Péter és Szent Pál templomára utal. Régi román neve – Ulița Vămii, azaz Vám utca – onnan ered, hogy itt volt a vám, ahol a havasalföldi és bolgárszegi román kereskedők huszadot kellett fizessenek.[3]

Okmányokban legelőször 1486-ban utalnak rá (ekkor 56 adófizetőt jegyeztek, akik kivétel nélkül szászok voltak), azonban ekkor nem nevezik meg.[4] 1520-ban Platea Petri és Platea claustri neveken említik, 1534-ben Klostergasz, 1539-ben platea Closter.[5] Orbán Balázs Klastrom utcának nevezi.[2] A két világháború közötti elnevezése Voievodul Mihai, majd Principele Carol. 1948 után Strada 7 Noiembrie, majd 1991-től Strada Mureșenilor, a brassói Mureșanu családra utalva. Megjegyzendő, hogy 1926–1948 között az Árvaház utcát nevezték Mureșenilornak.[6]

Története[szerkesztés]

A 18–19. században még úgy tartották, hogy a városerőd északkeleti része népesült be legkorábban; Joseph Teutsch szerint a Kolostor utca volt a régi városközpont magja. 20. századi elméletek szerint azonban a város éppen ellenkező irányban, nyugatról kelet felé terjeszkedett, és a Kolostor utca csak későn, a 14. században épült be.[7] A Kapu utcához hasonlóan felső (a jelenlegi Michael Weiss utcáig húzódó) része 1325–1350 között alakult ki a főtéri Lensor meghosszabbításával, alsó része pedig a 14. század második felében.[8]

Az utca terjeszkedésének északi határa a domonkos kolostor és annak Szent Péternek és Szent Pálnak szentelt temploma volt. A domonkosok letelepedését 1323-ban engedélyezte a barcelonai egyetemes rendi gyűlés, és 1342-ből származik a templom első említése.[9] A kolostorral szemben, az utca másik oldalán épült fel később a Mindszentek kápolnája (más források szerint egy Szent Miklósnak szentelt kápolna); meg nem erősített források szerint itt kezdte működését a Johannes Honterus által alapított iskola.[10]

A 14. század végén kezdték építeni Brassó első várfalait, melyek nyugati vonala párhuzamos volt a Kolostor utcával, az utca északi végén pedig felépült a Kolostor utcai kapu. Ez kezdetben egy egyszerű, tornyos építmény volt, azonban az elkövetkező évszázadok során egy közel száz méter hosszú erődítmény-komplexummá nőtte ki magát. A 16. században egy további várfalat is emeltek, a belső és külső várfalak közötti területet pedig zwingerekre (szorítókra) osztották fel; a Kolostor utca házai mögött voltak a Jegyzők és a Szíjgyártók zwingerei.[11] Egy 1602-es rendelet szerint a havasalföldi kereskedők csak a Kolostor utcai kapun léphettek be a városba, csak ezen keresztül hagyhatták el azt, és csak a Kolostor utca fogadóiban szállhattak meg.[5]

Az 1689-es tűzvész a legtöbb házat elpusztította, újjáépítésük évtizedeket vett igénybe. A kaput 1738-ban földrengés rongálta meg, és a 19. században mind jobban akadályozta a forgalmat, ezért 1835–1836-ban lebontották. Helyén 1838-ban Andreas Dieners tervei alapján egy neoklasszikus díszkaput emeltek, melynek két bejárata volt a szekerek, kettő a gyalogosok számára. Ezt 1891-ben bontották le, ugyanis az akkor épülő Bertalan–Hosszúfalu-vasútvonal mozdonyai nem fértek át a kapu alatt.[11] A vasút 1891 és 1927 között közlekedett a Kolostor utca mentén.[12]

A 19. században a házak fokozatosan kicserélődtek, a kapu és a várfalak lebontásával az utca tovább terjeszkedett észak felé. A Főtér és a Kapu utca után itt volt a legtöbb üzlet és kereskedés.[7] Az utca a századforduló körül nyerte el jelenlegi kinézetét, mikor megjelentek a nagyméretű, szecessziós homlokzatú házak és paloták.[13]

Leírása[szerkesztés]

A Kolostor utca – és folytatásai, a Lensor és a Lópiac – a legkönnyebb és leggyorsabb északkelet-délnyugat irányú útvonal a történelmi központon keresztül mind járművek, mind gyalogosok számára.[1] Felső – Főtér felőli – részét a 19–20. század fordulóján épült szecessziós stílusú paloták uralják, alsó részének legfőbb látványossága a római katolikus templom.[14]

Az északnyugati sor legtöbb telke magába foglalja a régi zwingereket, a korai (belső) várfalak maradványait pedig beépítették az épületekbe. Az 1. számú ház mögött még látható a Jegyzők tornya (ezt a főtéri Seuler-ház alatti átjárón lehet elérni), a 9. számú ház mögött pedig a Nyomdászok tornya.[15]

Északnyugati házsor[szerkesztés]

Az északnyugati házsor
  • 1. 1900-ban épült a Brassói Takarékpénztár székhelyeként, két régebbi ház (Closius és Brennerberg) helyén. 1928-ban a Takarékpénztár a Friedrich Czell-palotába költözött, az épületből lakóház lett. Itt lakott Sextil Pușcariu román nyelvész.[16]
  • 3. Popp-ház, 1886-ban épült Ghiță Popp számára Christian Kertsch tervei alapján.[16]
  • 5. Spitz-palota, 1912-ben épült Albert Spitz tervei alapján a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank brassói fiókjának székhelyeként. Később a Román Agrárbank használta, földszintjén könyvesboltot nyitottak. Jelenleg a Román Fejlesztési Bank (BRD) épülete.[16] Ifjúkorában itt lakott Ștefan Baciu költő, emlékirataiban részletesen leírja az épületet.[17] Hátsó szárnya a Várkert sétányra nyílik, itt működik a Vöröskereszt.
  • 7. A 17. században itt volt Michael Weiss városbíró lakóháza. A jelenlegi épület a 18. század végén épült, 1887-ben Peter Bartesch városi építész tervei alapján átépítették. Itt működött az Európa Szálló, a 20. században pedig a Corso, majd a Popular mozi. Jelenleg lakóház.[18]
  • 9. Schobeln-ház, az utca legrégibb fennmaradt épülete. A 16. századból származó, reneszánsz stílusú házat rendre a Hermann, Seuler, Albrich, majd a Schobeln család birtokolta. Az épületben évszázadokon keresztül nyomda működött.[14]
  • 11. Grünfeld-ház, masszív, háromszintes épület.[16]
  • 13. Karl Czell-palota, 1898-ban épült nagyméretű bérház, tervezője Christian Kertsch. A brassói „Czell-paloták” egyike.[19]
  • 17. Garoiu-ház, díszes, neobarokk homlokzatú, 1898-ban emelt épület.[16] Díszítése hasonló az egykori bukaresti Sturdza-palotáéhoz.[17]
  • 19. Plébániaépület, a katolikus templommal egy időben épült. 1837-ben itt kezdte meg működését a Római Katholikus Főgimnázium.[20]
  • 21. Belvárosi katolikus templom, a város legjelentősebb barokk műemléke. 1776–1782 között építették, korábban ezen a helyen volt a domonkosok kolostora és gótikus temploma, melyet a reformáció után az evangélikusok, majd reformátusok használtak. Miután egy földrengésben károsodott, 1766-ban lebontották. Az új, barokk templom nem keletelt, hogy beilleszkedjen a kialakult utcaképbe.[20]
  • A Kolostor utca és a Rezső körút sarkán van az egykori Nyugdíjpénztár épülete, ahol ma a Transilvania Egyetem igazgatósága (rektorátusa) működik.[16]
  • 29. Hadsereg háza (Cercul Militar), 1936–1946 között épült a román hadsereg tisztjeinek számára. Voltaképpen már nem a történelmi központban, hanem a Postaréten van; korábban földszintes házak álltak itt. Ötszintes épület, belső kialakítását csak 1959-ben fejezték be.[21]

Délkeleti házsor[szerkesztés]

A délkeleti házsor
  • 2. Trauschenfels-ház, 1852-ben építtette Friedrich Schneider vaskereskedő egy korábbi ház helyén. Schneider után lánya, Josephine von Trauschenfels örökölte. Háromszintes, masszív épület, földszintjén 1894-ig kovácsműhelyek működtek. 1894-ben Alexander Drechsler megvásárolta a földszinti helyiségeket, és a válaszfalakat eltávolítva kávéházat alakított ki, mely 1895 januárjában nyílt meg.[22] A kávéház gyakori látogatója volt Szemlér Ferenc és Octav Șuluțiu.[17]
  • 6. A 19. század közepén, Erdély tíz kerületre való osztása idején itt működött a brassói kerületi bíróság (Kreisgericht). A jelenlegi épületet 1908-ban építették a Magyar Általános Hitelbank székhelyeként. Később a Román Hitelbank, majd a Román Takarékpénztár (CEC) vette át.[23] Az eredetileg háromszintes épületre 2020-ban új tulajdonosai engedély nélkül további három emeletet építettek, eltorzítva a belváros sziluettjét.[24]
  • 10. Verzár-ház, 1886-ban épült Christian Kertsch tervei alapján az örmény Verzár család számára. Az agyondíszített, színesre festett épületet Sextil Pușcariu kínai pagodához hasonlította.[25]
  • 12. Az egykori Burzenländer Hof épülete. A 17–18. században itt volt a vám és a postahivatal, majd 1823-tól a városi kocsma és a Goldenen Krone (Arany Korona) fogadó, a 19. századi Brassó legnagyobb és legismertebb fogadója.[26] A jelenlegi, nagyméretű épület 1913-ból származik, hátsó bejárata a Rózsapiacra nyílik, tervezője Wilhelm Schmidts volt. Ebben működött a Burzenländer Hof (Barcasági Udvar) szálló, majd az 1948-as államosítás után az 1970-es évekig a rendőrség.[16]
  • 20. Clompe-ház, 1903-ban emelt szecessziós épület.[16]
  • 28. Wilhelm Czell-palota, 1901-ben épült nagyméretű bérház, tervezője Albert Schuller. A brassói „Czell-paloták” egyike; a homlokzatot díszítő, napot és angyalokat ábrázoló domborműveknek köszönhetően „napos palotaként” is ismerik.[27]

Műemlékek[szerkesztés]

Az utcából 7 épület szerepel a romániai műemlékek jegyzékében, ezek közül kettő (a katolikus templom és a Schobeln-ház) országos jelentőségű műemlék.[15]

Műemlékek listája
Házszám Kép Megnevezés Építés dátuma Műemlék kódja
9 Schobeln-ház 1550, 18. század BV-II-m-A-11467
15 Lázár-ház 16–19. század BV-II-m-B-11468
19 Plébániaépület 16–19. század BV-II-m-B-11469
21 Szent Péter és Szent Pál katolikus templom 1776–1782 BV-II-m-A-11470
23 Lakóház 16–19. század BV-II-m-B-11471
25 Lakóház 19. század BV-II-m-B-11472
29 Hadsereg háza 1936–1946 BV-II-m-B-11473

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Iliescu, Mariana. „Brașov: zona După Ziduri”, Dilema Veche, 2014. május 8. (Hozzáférés: 2018. július 25.) 
  2. ↑ a b Orbán Balázs. XVIII. Brassó belvárosa: A belváros útczái, A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868) 
  3. ↑ Nussbächer, Gernot. Caietele Corona. Brassó: Aldus, 49. o. (2016). ISBN 9789737822949 
  4. ↑ Jekelius 23. o.
  5. ↑ a b Jekelius 30–31. o.
  6. ↑ Pavalache 489–490. o.
  7. ↑ a b Stroe 80–85. o.
  8. ↑ Niedermaier, Paul. Städtebau im Mittelalter: Siebenbürgen, Banat und Kreischgebiet (német nyelven). Köln: Böhlau Verlag, 205–206. o. (2002). ISBN 9783412138011 
  9. ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  
  10. ↑ Pavalache 146. o.
  11. ↑ a b Jekelius 77–92. o.
  12. ↑ Kovács Lehel István: A tramváj. Hétfalu honlapja, 2002. augusztus 16. (Hozzáférés: 2018. július 25.)
  13. ↑ Stroe 104. o.
  14. ↑ a b Balázs János. Brassó – történelmi városkalauz. Barót: Tortoma, 106–110. o. (2013). ISBN 978973899509394 
  15. ↑ a b Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
  16. ↑ a b c d e f g h Aldea 102–114. o.
  17. ↑ a b c Pestrea Suciu, Steluța. Străzi, case, oameni din Brașov (román nyelven). Brassó: Foton, 181–183. o. (2011). ISBN 9789737641700 
  18. ↑ Pavalache 448. o.
  19. ↑ Pavalache 471. o.
  20. ↑ a b Aldea 370–371. o.
  21. ↑ Aldea 298–300. o.
  22. ↑ Gusbeth, Eduard. Das Gesundheitswesen in Kronstadt in den Jahren 1894, 1895, 1896 (német nyelven). Brassó: Gabony (1897) 
  23. ↑ Pavalache 384. o.
  24. ↑ Este o crimă la adresa trecutului. Pro TV, 2020. május 14. (Hozzáférés: 2020. június 4.)
  25. ↑ Pușcariu, Sextil. Brașovul de altădată (román nyelven). Kolozsvár: Dacia, 114. o. (1977) 
  26. ↑ Jekelius 175–178. o.
  27. ↑ Palatele Brașovului. Monitorul Expres, 2013. augusztus 2. (Hozzáférés: 2018. július 25.)

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kolostor_utca_(Brassó)&oldid=24560902”