Kükemezey Mihály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kükemezey Mihály
Az 1970-es években
Az 1970-es években
Született1923. április 8.
Szobránc
Elhunyt1988. november 5.
Kassa
Állampolgársága csehszlovák
Nemzetisége magyar
Foglalkozásakatolikus pap
SírhelyeSzobránc
SablonWikidataSegítség

Kükemezey Mihály (névváltozat: Kükemezei; szlovákul: Michal Kükemezey) (Szobránc, 1923. április 8.Kassa, 1988. november 5.)[1] felvidéki római katolikus pap, a kassai Szent Erzsébet-dóm káplánja. Sáros vármegye egyik legősibb nemesi családjának sarja: A család címere Az 50-es években a csehszlovák kommunista diktatúra által üldözött pap.[1][2]

Életútja[szerkesztés]

Papnövendék (1943)

Kükemezey Mihály a felvidéki Szobráncon született 1923-ban. Édesapja idősebb Kükemezey Mihály (1883–1939 után) szobránci műbútorasztalos, édesanyja Maxim Mária (1890–1972 után). Az apja 1911-ben már asztalosmester.[3] Az első világháború során az idősebb Kükemezey 1914-ben vonult be katonai szolgálatra, a front és a hátország összeomlásakor − 1918 októberében − szerelt le mint tizedes, a bronz vitézségi érem (kétszer), a Károly-csapatkereszt birtokosaként.[4] Szülei 1921. július 17-én kötöttek házasságot.[5] Id. Kükemezey Mihály egészen 1936-ig aktív tagja volt a keresztényszocialista pártnak, majd 1936-tól az Egyesült Magyar Pártnak,[4] 1927-ben választották meg az alakuló szobránci keresztényszocialista pártszervezet élére.[6] 1932-ben asztalosmesterként az apja készítette el a tibai katolikus templom új oltárát.[7]

Középiskolai tanulmányai során ifj. Kükemezey Mihály a huszti Állami Magyar-Orosz Gimnáziumban[8] (1939–1941) tanult. Kiváló tanulmányi eredményei voltak, szülei anyagi helyzete miatt tandíjmentességet élvezett. Vele együtt – a magyar tannyelvű VI. osztályában – 20 fiú és 9 lány tanult, ebből csupán ketten voltak színjeles tanulók. A huszti gimnáziumban a római katolikus tanulók Mária Kongregációjának volt a prefektusa, már 1941-ben komoly érdeklődést tanúsított a hitélet iránt.[9] Középiskolai tanulmányait sikeres különbözeti vizsgával a Szatmárnémeti Katolikus Gimnáziumban (1942–1943) folytatta, Horthy Miklós-ösztöndíjjal,[10][11] itt érettségizett 1944 áprilisában „jól érett” minősítéssel.[12] Elvégezte a szatmárnémeti Papnevelő Intézetet.[13] Teológiai tanulmányai befejezése után 1950. május 21-én szentelték pappá Kassán.[1][14]

A második világháború után a négy részre szakadt Szatmári római katolikus egyházmegye felvidéki részében szolgált, a szakadás után Csehszlovákiához 13 plébánia került. Felszentelése után a szülővárosa közvetlen szomszédságában levő Tiba községben lett segédplébános.[15] A csehszlovák kommunista diktatúra is módszeres egyházüldözést folytatott. 1950 decemberében már legalább 1000 pap és egyéb egyházi személy lett internálva vagy került munkaszolgálatos egységekhez.[16] Csak a kassai főegyházmegye területéről legalább 114 egyházi személyt hurcoltak el.[17] Kükemezey Mihály 1953 és 1954 között kényszermunkás (PTP)[18] volt egy kisegítő műszaki alakulatnál, hasonló „átnevelő” munkaszolgálat Magyarországon is volt a Rákosi-korszakban.[19]

A kassai érseki palota[20]
A 70-es években Kárpátalján
A huszti várban

Ezek az alakulatok a Csehszlovák Néphadsereg munkaegységei voltak, az ún. politikailag megbízhatatlan elemek – nagybirtokosok, nagykereskedők, gyárosok, kulákok, papok, egyházi iskolák volt diákjai, a volt középosztály fiai, az osztályidegenek és gyermekeik – részére, általában nehéz és veszélyes munkák elvégzésére használták őket. Fennállásuk során megközelítőleg 60 ezer embert kényszerítettek ilyen munkaegységekbe. Voltak könnyű és nehéz PTP-k, az előbbiek az építőiparban, később kőbányákban is dolgoztak, az utóbbiak meg föld alatti bányákban. 1954. április 29-én a csehszlovák honvédelmi miniszter rendeletet írt alá a PTP-k műszaki zászlóaljakká való átszervezéséről, az "E" (politikailag megbízhatatlan) besorolás törléséről és a rendkívüli hadgyakorlatok lebonyolításáról. Az 1954. május 7-i gyakorlatokon részt vevő összes tartalékos katonát elengedték. Kükemezey az 1954-es általános amnesztia során szabadult.[1]

1954 és 1955 között a Szobránc melletti Lakárdon, majd utána Cékén segédplébános. 1956-ban nevezik ki a kassai Szent Erzsébet-dóm káplánjává, ahol ebben a minőségben több mint 30 éven keresztül – egészen haláláig – szolgált. Körülbelül 1974-től a főszékesegyház irodavezető káplánja.[21] Az orsolyás nővérek templomában[22] is misézett.[23]

1988-ban Kassán halt meg és Szobráncon temették el.[1][24] Öccse, István (1927–1978) szintén Szobráncon lett eltemetve.[25]

Származása[szerkesztés]

Kükemezey Mihály családfája[5]
Kükemezey Mihály,
Szobránc, 1923. április 8.
Kassa, 1988. november 5.
katolikus pap
Apja:
Kükemezey Mihály
(Szobránc, 18831939 után)[4]
műbútorasztalos
Apai nagyapja:
Kükemezey Mihály
(? – 1922 után)
községi bíró,
szövetkezeti pénztárnok
Apai nagyanyja:
X
Anyja:
Maxim Mária
(18901972 után)
Anyai nagyapja:
Maxim János
(? – ?)
Anyai nagyanyja:
Milykó Anna
(? – ?)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e Hlavna
  2. Szlovák szöveg: „Trpiteľ za vieru”, fordítása: Szenvedett a hitért. (Hlavna)
  3. Ekkor jelenik meg hirdetése a Magyar Asztalosmesterek Lapjában.
  4. a b c Madarász
  5. a b Family
  6. A keresztényszocialista párt térfoglalása szlovák vidékeken, Prágai Magyar Hírlap, 1927. augusztus 19., 2.
  7. Oltárszentelés Tibán, Prágai Magyar Hírlap, 1932. október 28., 6. o.
  8. Kép: Az 1934-ben épült gimnázium főbejárata. Most a huszti 1. sz. középiskola működik az épületben.
  9. A Huszi Állami Magyar-Orosz Gimnázium értesítője (1941)
  10. A Szatmárnémeti Katolikus Gimnázium értesítője (1942)
  11. Az ösztöndíjat Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter alapította 1937-ben évi ezer nehéz sorsú tanuló (középiskolás, egyetemista) előmenetelének támogatására.
  12. A gimnázium 1943-as névsorában mint papnövendék szerepel (VIII. o.). Érdemjegyei mind kiválóak. Az 1944-es összesítés szerint abban az évben az alábbi érettségi eredmények születtek: 2 fő „kitüntetéssel érett”, 3 fő „jelesen érett”, 10 fő „jól érett” és 24 fő „érett”.
  13. Kép: A szatmárnémeti püspöki palota klasszicista stílusú épülete, ennek egyik szárnyában volt egykor a Papnevelő Intézet.
  14. A pappá szentelés helyszíne: Gábor Bertalan szepsi esperes-plébános közlése.
  15. Segédplébániai adminisztrátor
  16. Hišem 283. o.
  17. Hišem 285-304. o.: Az elhurcoltak listája.
  18. Hivatalos szlovák megnevezése: pomocné technické prápory = kisegítő műszaki zászlóaljak
  19. Hišem 294. o.: „KÜKEMEZEY Michal (...) 1950 Administrator Tibava, PTP, 1953 interniert bis 1954. Sch. 1978, S. 252, 1990.
  20. Jozef Čársky püspök halála (1962) után itt voltak elszállásolva a kassai káplánok és az apácák. Itt lakott Kükemezey Mihály is.
  21. A főszékesegyház káplánjai 1978-ban: „Kapláni: Michal Kükemezey, Michal Kľučár, Bartolomej Gábor, Štefan Timko, Peter Holec, Vincent Zonták, Miloslav Janovčík.” (Schematizmus slovenských katolíckych diecéz, SSV Trnava, 1978)
  22. Szent Mihály-arkangyal templom.
  23. Gábor Bertalan: Visszaemlékezés (2022)
  24. Szlovákia virtuális temetői (Kükemezey Mihály)
  25. Szlovákia virtuális temetői (Kükemezey István)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Pomocný technický prápor című szlovák Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  • Hišem: Hišem, Cyril (2017). „Priesterverfolgungen in der Diözese Košice während der Zeit der Totalität”. Studia Elbląskie (18), 279-305. o. (Hozzáférés: 2023. december 9.)  
  • Madarász: szerk.: Madarász Elemér: Magyar politikai és közigazgatási compass, II. Felvidék és Kárpátalja • Húsz év története életrajzokban • L, 540. o. (1940) 

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]