Joseph Kittinger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Joseph W. Kittinger
Joseph Kittinger, Jr.jpg
Joseph Kittinger ezredes
Született
1928. július 27. (85 éves)
Tampa, Florida (USA)
Nemzetisége amerikai
Fegyvernem légierő
Szolgálati ideje 19501978
Rendfokozata US-O6 insignia.svg ezredes
Csatái vietnami háború
Kitüntetései Silver Star ribbon.svg Silver Star (2)
Legion of Merit ribbon.svg Legion of Merit (2)
Distinguished Flying Cross ribbon.svg Distinguished Flying Cross (6)
Bronze Star ribbon.svg Bronze Star (3)
Purple Heart BAR.svg Bíbor Szív (2)
Meritorious Service ribbon.svg Meritorious Service Medal
Air Medal ribbon.svg Air Medal (24)
Prisoner of War ribbon.svg Hadifogoly-medál

Joseph William Kittinger (Tampa, Amerikai Egyesült Államok, 1928. július 27. –) amerikai katonatiszt, az Amerikai Egyesült Államok Légierejének nyugdíjazott ezredese. Nevét a Manhigh, és Excelsior projektekben való részvétel tette ismertté, illetve ő volt az első ember aki léggömbbel átszelte az Atlanti-óceánt. Vadászpilótaként szolgált a vietnami háborúban, ahol gépét lelőtték, ő pedig 11 hónapot töltött hadifogságban egy észak-vietnami börtönben.

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Joseph Kittinger az USA-ban született Florida államban, Tampában. Tanulmányait Jacksonville-ben, a Bolles iskolában, majd a floridai egyetemen végezte. Miután tizenéves korában motorcsónak-versenyzett, 1949 márciusában úgy döntött, hogy csatlakozik a légierő kötelékéhez. Egy év múlva, 1950 márciusában teljesítette a kadétképzést, ezzel együtt megkapta a pilóta minősítést, a közlegényi rangot és áthelyezték a Ramstein légitámaszpontra, Nyugat-Németországba. Itt szolgált a 86. Vadászbombázó Csoport kötelékében; ekkor repült az F–84 Thunderjettel, és az F-86 Sabre-rel.

1954-ben Kittingerrt áthelyezték az új-mexikói Holloman légitámaszpontra, és a Légierő Rakétafejlesztő Központjához. Ő repült a megfigyelő/üldöző géppel, John Stapp ezredes 1 017 km/h-ás (632 mph) rakétaszánkísérlete alatt 1955-ben. Kittingert lenyűgözte Stapp ezredes elkötelezettsége, a légi orvoslás úttörőjeként betöltött vezető szerepe. Ugyanakkor Stapp csodálta Kittinger tehetségét a repülés terén. Később Stapp űrhöz kötődő kutatómunkát javasolt Kittinger számára. Stapp ezredes nagy magasságban végzett léggömbvizsgálatai segítették elő Kittinger 31,3 km-es (102 000 láb) magasságból végrehajtott ejtőernyős ugrását, amellyel világrekordot állított fel. 1957-ben a Manhigh projekt részeként léggömbjével magassági világcsúcsot állított fel 29,5 km-en (96 760 láb). Ezért a teljesítményéért megkapta első Distinguished Flying Cross kitüntetését.

Excelsior projekt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kittinger az Excelsior gondola mellett.
A harmadik ugrás, mellyel Kittinger rekordot állított fel. (1960. augusztus 16.)

Kittinger ezután átkerült az ohiói Dayton városában található Wright-Patterson légitámaszpontra, az Aerospace Medical Research Laboratories-hoz. Az Excelsior projekt (jelentése mindig felfelé) kísérleteinek keretében háromszor hajtott végre ejtőernyős ugrást extrém magasságból. A nagy magasságba egy héliummal töltött ballon juttatta fel, amihez egy gondolát erősítettek.

Kittinger első nagy magasságú ugrására 1959. november 16-án került sor, megközelítőleg 23 300 méter (76 400 láb) magasból. Ugrása majdnem katasztrófába torkolt; a felszerelés meghibásodása miatt elvesztette eszméletét, képtelen volt kinyitni az ejtőernyőjét; szerencsére az automata nyitórendszer jól működött, és megmentette az életét. Teste dugóhúzóban zuhant lefelé, 120-as percenkénti fordulatszám, és (utólagos számítások alapján) 22-szeres gravitációs gyorsulás mellett; ezzel újabb rekordot tudhat magáénak. Ugyanazon év december 11-én újabb ugrást kísérelt meg 22 760 méter (74 700 láb) magasból, mely ezúttal sikerrel végződött. Ezért az ugrásáért a Leo Stevens Ejtőernyős Medállal tüntették ki.

1960. augusztus 16-án sor került utolsó ugrására a projekten belül 31 300 méter (102 800 láb) magasból. A stabilizáció érdekében egy kis fékezőernyővel együtt ugrott ki gondolájából, majd négy perc, harminchat másodperc hosszan zuhant, elérve a 988 km/h-s (614 mph) sebességet.[1] Végül a hosszú zuhanás után 5 500 méter (18 000 láb) magasan nyitotta ernyőjét. Nyomástartó öltözéke a jobb kesztyűjénél már az emelkedés alatt nem működött kielégítően, emiatt jobb karja kétszeresére dagadt.[2] Több történelmi rekordot is felállított: a léggömbbel legmagasabbra emelkedés, a legmagasabb ejtőernyősugrás, a leghosszabb zuhanás, és az ember által a légkörben elért legmagasabb sebesség világcsúcsát is ő tartja.[3] Ezenfelül a Légierőnek több rekordja van jelenleg is, de ezeket nem terjesztették a Nemzetközi Repülő Szövetség (FAI) elé.

Az ugrások során ülő pozíciót vett fel, és az ejtőernyőzésben megszokottal ellentétben a Földnek háttal zuhant. (Az ejtőernyősök általában arccal előre zuhannak). Erre azért volt szükség, mert 27 kg tömegű felszerelést viselt a hátán, és mert az ugráskor viselt nyomás alatt lévő speciális öltözék felfújt állapotban ülő alakot vesz fel. (Ez az ideális forma a pilótafülkében ülő pilóták számára, akik általában az öltözéket viselik). Az ugrásaiért megkapta második Distinguished Flying Cross kitüntetését, és a Harmon Trófeát, melyet személyesen Eisenhower elnök adott át.

Stargazer projekt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Visszatérve a Holloman légibázisra, Kittinger szerepet vállalt a Stargazer projektben (jelentése csillagleső). 1962. december 13-án William C. White csillagásszal együtt egy hélium töltetű léggömbre erősített nyitott gondolában 25 050 méter (82 200 láb) magasra emelkedtek, és a magukkal vitt eszközökkel tizennyolc óra hosszat csillagászati megfigyeléseket folytattak.

Későbbi pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kittinger harcolt a vietnami háborúban, három kiküldetés során, összesen 483 bevetésen vett részt. Az első két kiküldetése során egy Douglas A–26 Invaderrel, majd egy módosított B–26 "Counter Invader"-rel repült a Farm Gate, és Big Eagle akciók keretében. Ezt követően hazatért az Egyesült Államokba. Majd 1971-72 között immár önkéntesként tért vissza Vietnamba. Harmadik, egyben utolsó vietnami kiküldetése során az 555. Taktikai Vadász Század parancsnokaként szolgált, immár egy McDonnell Douglas F–4 Phantom II-vel repülve. Kittinger később a 432. Taktikai Felderítő Szárny parancsnokhelyettesi posztját töltötte be. Ez alatt egy észak-vietnami MiG–21-est is sikerült lelőnie.[4]

1972. május 11-én, nem sokkal szolgálati idejének lejárta előtt Kittinger gépét lelőtték. Kittinger és másodpilótája William J. Reich közlegény a 66-0230-as sorszámú, F–4D típusú géppel repült. Kittinger és F–4 Phantomokból álló szakasza tűzharcba keveredett egy szakasz MiG–21-essel Thai Nguyentől nyolc kilométerrel északnyugatra. Miközben az egyik MiG–21-est üldözte, egy levegő-levegő rakéta találta el a gépét, amely megrongálta és meggyújtotta a jobboldali szárnyat. Kittinger, és Reich Thai Nguyentől néhány mérföldre katapultált, ahol hamarosan elfogták, és Hanoi városába vitték őket. Ugyanebben a légiharcban S. E. Nichols századosnak sikerült lelőnie azt a MiG-et, amelyet eredetileg Kittinger üldözött.[5]

Kittinger és Reich 11 hónapot töltött hadifogságban a "Hanoi Hilton" börtönben. Kittinger volt a rangidős az újonnan jött (1969 után elfogott) hadifoglyok között, akikkel összetűzésbe keveredett a vezetői posztját illetően.[6] Megpróbálta irányítása alatt tartani az agresszív fiatal tiszteket, nehogy olyat tegyenek ami csak újabb megpróbáltatások elé állítja a többi hadifoglyot. Nem sokkal a fogolytáborba érkezése után túlesett a "kötélpróbán", ami maradandó hatással volt rá. Kittinger és Reich 1973. március 28-án került vissza az amerikai csapatokhoz; mindketten folytatták a katonai pályafutásukat, majd nem sokkal később Kittingert ezredessé léptették elő.

Civil élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kittinger 1978-ban szerelt le a Légierőtől, ezredesi rangban; majd a floridai Orlandóban kezdett dolgozni a Martin Marietta vállalatnál.

Érdeklődése a repülés iránt nem változott, így továbbra is rendszeresen repült léggömbbel. 1983-ban távolsági világrekordot állított fel léggömbjével[7], majd 1984. szeptember 14-18. között elsőként egyedül repülte át az Atlanti-óceánt 3000 köbméteres légballonjával, a Rosie O'Grady's Balloon of Peace-el (Rosie O'Grady békeballonja).[8] Hivatalos FAI világrekordként ez a leghosszabb repülés amelyet egy AA–10 típusú léggömbbel tettek meg (5 703,03 km).[9] Részt vett a Gordon Bennett léggömb Kupán 1989-ben (3. helyezett), és 1994-ben (12. helyezett).

Kittinger jelenleg Orlando környékén él. A Rosie O'Grady's szórakoztató központ légi irányításért felelős részlegének elnökhelyettese volt egészen az anyavállalat feloszlatásáig. Kittinger jelenleg is aktív tagja a repülősök közösségének mint repülési tanácsadó és műrepülő pilóta.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Fantastic cath in the sky, record leap toward Earth Life magazin, 1960. augusztus 29.
  2. 20-Year Journey for 15-Minute Fall - NYTimes.com
  3. Joseph W. Kittinger - Légierő Múzeuma, "Sasok gyűjteménye"
  4. Col. Joe Kittinger Jr. CV
  5. Chris Hobson. Vietnam Air Losses. Midland Publishing, Hinckley UK (2001). ISBN 1857801156  226.o.
  6. Sherwood, John D.. Fast Movers: Jet Pilots and the Vietnam Experience. Free Press (1999). ISBN 0312979622 
  7. [1] 3221,23 km-es távolsági világrekord egy AA–06 típusú léggömbbel, amelyet később megdöntött
  8. National Geographic, 1985. február
  9. [2] 2010. januári adat
  • Joseph Kittinger. The Long, Lonely Leap. (önéletrajz, 1961)
  • Gregory P. Kennedy. Touching Space: the story of Project Manhigh. (Schiffer, 2007)
  • The Pre-Astronauts: Manned Ballooning on the Threshold of Space. (Amerikai Tengerészeti Hivatal (USNI), 1995)

Ez a szócikk részben vagy egészben a Joseph Kittinger című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Videók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Kittinger témájú médiaállományokat.