Red Bull Stratos
A Red Bull Stratos egy sikeres világrekord-kísérlet volt az új-Mexikóban lévő Roswellben 2012. október 14-én, amelynek során bebizonyították, hogy lehetséges az embernek a sztratoszféra határáról leugrania és áttörni a hangsebességet. A programnak korábban többen ellenzői voltak és őrültségnek gondolták, pedig a múltban már többször történtek kísérletek arra, hogy miként tudnának léggömbből ejtőernyővel kiugrani a sztratoszféra határáról anélkül, hogy a pilóták sérülést szenvednének.[1]
Előzmények[szerkesztés]
Az eseményre a Red Bull csapata 2005-től készült, pilótájukkal Felix Baumgartnerrel együtt. Az ugrás lehetőséget kínált arra, hogy adatokat gyűjthessen az űrhajósok és a pilóták vagy az esetleges űrturisták életmentésének fejlesztéséhez, az emberi test sztratoszférában való viselkedésének tanulmányozásához.
Már az 1920-as évektől kezdődően folytak kísérletek arra, hogyan tudnának a pilóták felemelkedni a sztratoszféra magasságába és onnan ugrásokat kivitelezni. Az 1950-es és az 1960-as évek űrprogramjai tették lehetővé, hogy a kutatások széles körűvé válhassanak. Felix Baumgartner elődje, Joe Kittinger 1960. augusztus 16-án 31 300 méter (102 800 láb) magasból ugrott le, és 4 perc 36 másodperc hosszan zuhant, elérve a 988 km/h-s (614 mph) sebességet. Nicholas Piantanida amerikai amatőr ejtőernyős, aki 1966. február 2-án 123 500 láb (37 642 méter)[2][3][4][5] magasságot ért el Strato Jump II nevű léggömbjével, túlszárnyalva minden korábbi kísérletet; ezt a magasságot Felix Baumgartner 2012. október 14-én léggömbbel végrehajtott kísérletéig nem érte el senki sem.
A kísérlet[szerkesztés]
A kísérletet az új-mexikói Roswellben hajtották végre, ahol ideális körülményeket tudtak teremteni hozzá. A tervezett ugrás 120 000 láb, kb. 36,5 km magasságban kellett hogy történjen, melynek során a pilóta 40 másodperc alatt 1110 km/óra sebességre gyorsul majd fel, ezzel szemben 39 045 méteren ugrott le.[6]
Az első rekordkísérletet 2012. október 9-re tervezték, helyi idő szerint 11:42-re, de az erős szélben a 834 497 köbméter térfogatú ballon biztonságos felfúvása meghiúsult, mivel a szél elcsavarta a ballont. A ballon csúcsánál 40 km/h-t is elérő széllökéseket mértek, pedig a szélsebesség nem haladhatja meg az 5 km/h-s sebességet.[7] Emiatt a következő kísérletet vasárnapra október 14-re tették át, a halasztás mindannyiuk türelmét próbára tette, de a biztonság érdekében nem tehettek mást. Az ugrást követő sajtótájékoztatón Brian Utleya, a FAI rekordhitelesítő képviselője jelentette be, hogy Baumgartner 1342,8 kilométer/órás sebességet (Mach 1,24) ért el, és ezzel átlépte a hangsebességet. A pilóta a 39 045 méter magasból 4 perc 20 másodperc alatt zuhant le, szabadesésben megtéve 36 529 métert.
Az ugrás alatt testének egyetlen védelme az innovatív túlnyomásos űrruhája és sisakja volt, amelyek oxigénnel látták el a testét és a szükséges légnyomást biztosították. Ez azért volt nagyon fontos, mert körülbelül 18 900 méter feletti magasságban a testszövetekben található folyadék gázzá alakulhat, térfogata megnőhet és sérülést okozhat. A ruházat azonban a teste körül fenntartja a nyomást, megakadályozva a térfogatnövekedést. 1960-ban Joe Kittinger tapasztalta meg ezt a problémát, amikor sérült kesztyűvel ugrott ki a gondolából. Az alacsony nyomás és a nagy magasság hatására megdagadt a keze és ez meggátolta öltözetének dekompresszióját.[8] A speciális ruha +38 °C és -68 °C közötti hőmérsékleten tudott védelmet nyújtani a számára.[9] A zuhanás stabilizálására egy speciális fékezőernyő állt rendelkezésre. Az ugrás adatokat gyűjtött és szolgáltat majd azzal kapcsolatban, hogy a következő űrrepülések során milyen védelmet kell kidolgozni az űrhajósok szervezetének megóvása érdekében.
Magyar vonatkozások[szerkesztés]
A Red Bull Stratos küldetésnek magyar vonatkozásai is vannak. A kamerarendszerek kifejlesztésének felelős vezetője egy magyar származású férfi, Jay Nemeth, aki az ugrások képi rögzítésének technikai hátterét dolgozta ki.[10] A leszállás utáni első képeket szintén egy magyar fiatalember, Gárdi Balázs fotóriporter készítette.[11]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The Race to Space. [2012. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 10.)
- ↑ Ryan, Craig. The Pre-Astronauts: Manned Ballooning on the Threshold of Space. Naval Institute Press, 258-269. o. (2003). ISBN 978-1591147480
- ↑ Ryan, Craig. Magnificent Failure: Free Fall from the Edge of Space. Smithsonian Books (2003). ISBN 978-1588341419
- ↑ Betancourt, Mark (2012. July). „The 120,000-Foot Leap”. Air & Space Magazine. [2012. augusztus 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 10.)
- ↑ „Chutist Changes Mind 123,500 Feet in Sky”, New York Times , 1966. február 2. (Hozzáférés: 2012. október 13.)
- ↑ Az ugrás grafikus ábrázolása, időrendben.
- ↑ Art Thompson a Red Bull Stratos projektvezetőjének nyilatkozata az elhalasztott indulásról.
- ↑ A hangsebességet is átlépheti egy bázisugró
- ↑ A Red Bull Stratos öltözet
- ↑ A csodálatos felvételek gazdája: Jay Nemeth
- ↑ Balazs Gardi the photographer. [2012. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 4.)
Források[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- Képriport a világrekord-kísérletről (magyarul)