Jan Evangelista Purkyně

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jan Evangelista Purkyně
Jan Evangelista Purkyně 00.jpg
Születési neve Jan Purkyně
Született 1787. december 17.
Libochovice
Elhunyt 1868. július 25. (80 évesen)
Prága
Nemzetisége cseh cseh
Házastársa Julie Purkyně-Rudolphi
Foglalkozása orvos
fiziológus

Jan Evangelista Purkyně (Libochovice, Osztrák–Magyar Monarchia, ma Csehország, 1787. december 17.Prága, 1868. július 25.) cseh anatómus és fiziológus.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Purkinje 1787. december 17-én született paraszti családban, Bohémiában. Édesapja Karel Purkinje, festő; korán meghalt, fia csupán 6 éves volt. Már gyermekkorában felfigyeltek énektehetségére a templomi kórusban. Piarista kolostorba küldték tanulni, majd 1804-ben már ő maga is tanított. 1807-ben Prágába ment, ahol az egyetemen filozófiát hallgatott. 1810-től kezdett orvostudományi előadásokat látogatni és 1818-ban orvosi diplomát szerzett, majd doktori disszertációját a látás mechanizmusából írta.

1822-ben a wrocławi egyetemre került, ahol 27 évig oktatott. Tanítási módszerét újítások jellemezték: demonstrációkat, kísérleteket mutatott be az órákon. 1839-ben a világon elsőként szervezte meg a Fiziológiai Tanszéket, majd 1842-ben az első hivatalos fiziológiai labort.

Itt fizikai kutatásokat végzett, ahol felfigyelt egy színlátással kapcsolatos érzékletre, melyet később Purkinje-jelenségnek neveztek el. Ez az effektus azt írja le, hogy a fénysűrűség változása hatással van a szem kétféle receptorának működésére.

Purkinje az elsők között volt, aki kutatásaihoz mikroszkópot használt. Kimeríthetetlen kíváncsiság jellemezte az emberi testtel kapcsolatban. Leírta az ujjlenyomat 9 jellegzetességét és csoportba is rendezte azokat: íves, tornyos, hurok jobbra, hurok balra, középtömlős, örvényes és ikerhurok. Az utána elnevezett Purkinje-rostok a szív ingervezető rendszerének utolsó tagja; ez a Tavara-szár végén található vékony rostrendszer, amely a kamrák munkaizomzatának adja át az ingerületet. Nevéhez köthető továbbá a vérplazma, a protoplazma és a kisagyban egy addig ismeretlen, sűrű dendritekkel rendelkező neuron megfigyelése is. Utóbbit később Purkinje-sejteknek neveztek el.

1829-ben a kámfor, az ópium, a nadragulya és a terpentin hatásait vizsgálta az emberre nézve. Önmagán vizsgálta a szerecsendió hatásait is: nagy mennyiségű fogyasztás után több napig fejfájást, hányingert, kábultságot érzett. 1833-ban megfigyelte és leírta az izzadságmirigyek működését.

Vitrója a pozsonyi egyetemen

Tudományos munkáján kívül szívügyének tekintette a cseh nyelv sorsát is. A szakszavakat németül használta, de cseh megfelelőt is talált, újította és modernizálta anyanyelvét. Több publikációja is született cseh nyelven és az egyetemen is oktatta a cseh nyelvet. Alapítója volt a Litván-Szláv Társaságnak.

Purkinje felismerte Eadweard Muybridge jelentőségét és tehetségét; a kutató elkészítette a saját zoetropját is, mellyel az unokáit szórakoztatta.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékműve szülővárosában

1994 és 2004 között pedig a Hradec Královéban található iskola, 1960 és 1990 között a pedig a brnoi egyetem viselte a nevét, ma pedig az Usty nad Labem-i egyetem. Aszteroidát, valamint a Holdon krátert neveztek el róla. A pozsonyi egyetemen vitrót, szülővárosában emlékművet állítottak tiszteletére.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jan Evangelista Purkyně című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jan Evangelista Purkyně témájú médiaállományokat.