Hanomag

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hannoversche Maschinenbau AG
– Hanomag –
Típus Részvénytársaság
Alapítva 1871 március 10.
Megszűnt 1984
Székhely Hannover, Németország
Iparág gépipar
Termékek mozdonyok, teherautók, traktorok, személyautók, építőipari gépek
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hannoversche Maschinenbau AG
– Hanomag –
témájú médiaállományokat.
Az egykori HANOMAG gyár műemlék épülete Hannoverben a Deisterplatz-on. Az épület tetejének két sarkán két monumentális szobor található az "Ipar" és a "Munka".

A hannoveri Maschinenbau AG egy mozdonyok, teherautók, traktorok, személyautók és építőipari gépek gyártásával foglalkozó, 1871-ben alapított cég volt. A Continental AG mellett ez volt a legnagyobb vállalat Hannoverben. Miután a Horst-Dieter Esch átvette a céget, a Hanomag 1984-ben kénytelen volt csődöt jelenteni. 1989-ben a Komatsu konszern részesedést vásárolt a cégben, 2002 óta a Komatsu Hanomag GmbH 100% tulajdonú leányvállalata a cégnek.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egestorff Maschinenfabrik und Eisengießerei etwa Mitte des 19. Jahrhunderts
LHirdetés logo 1931-ből

Georg Egestorff Öntöde és Gépgyár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cég előfutára az 1835-ben George Egestorff által „George Egestorff Öntöde és Gépgyár” néven alapított üzem volt az akkori Linden nevű faluban, mely 1885-ben városi rangot kapott, majd 1920–ban Hannover-hez csatolták. 1868-ban Egestorff meghalt és az örökösök a cég részvényeit eladták Bethel Strousberg-nek, a Hannover-Altenbekener Vasút tulajdonosának. Neki egy sikertelen vállalkozása volt Romániában, s most lehetősége nyílt 900 km vasútvonal építésére és mozdonyok gyártására a gyár megvásárlásával.

Hannoversche Maschinenbau Actien-Gesellschaft[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hanomag bon 1916-ból;
Aláírás: Gustav ter Meer, Erich Metzeltin, ...

1871. március 10-én egy bankkonzorcium megalakította a Hannoversche Maschinenbau Actien-Gesellschaft vorm. Georg Egestorff, Linden vor Hannover (Hannoveri Gépépítő Részvénytársaság korábban Georg Egestorff, Linden Hannover előtt) céget. 1904-ben Erich Metzeltin igazgató a telegráfköltségek csökkentésére a nevet Hanomag-ra rövidítette, amelyet 1912-től a postai leveleken is használtak. 1917-ben épült fel a Alfred Sasse tervei alapján a gyár új épülete, mely ma műemlékvédelem alatt áll.

Hanomag mint páncélozott járműgyártó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

SdKfz 10 féllánctalpas gépkocsi
a Hanomag/MNH-tól
(Oroszország 1941. június)
Leichter Einheits-Pkw

1934-ben a gyár részvénytöbbségét a Bochumer Verein szerezte meg a pangó piaci hangulatban. Így a Hanomag a Vereinigten Stahlwerke része lett.

A harmadik birodalom alatt az üzemben a hadianyaggyártás aránya nőtt, míg 1933-ban 40 % volt, 1936-ra elérte a 60 %-ot, ugyanakkor az alkalmazottak létszáma megnégyszereződött (2500-ról 10 000-re). A Wülfeler Eisenwerke egyik leányvállalatával, a M.N.H. Maschinenfabrik Niedersachsen G.m.b.H.-val együttműködve a Hanomaggal 1937-től Wülfel-ben és Laatzen-ben páncélozott járművek részeit gyártotta, melyeket a Badenstedt-i gyárban szereltek készre.[1] A két legnagyobb Hannoveri hadiüzemben Hanomag / MNH készültek a (Sd.Kfz. 10, Sd.Kfz. 11.), könnyű vontatók, a (Sd.Kfz. 251) páncélozott járművek, a („Panther“ és Jagdpanzer V) tankok, a nehéz tábori tarackok, 10,5-cm/12,8-cm-Flak légvédelmi ágyúk és 28 cm-es vasúti ágyúk. A Hanomag 1936-tól három műszakban működött, hogy kielégíthesse a megrendeléseket. A MNH, mint tisztán hadiipari céget a második világháború után megszüntették.

A Stettiner-i Stoewer cég által kifejlesztett Leichten Einheits-Pkw alapján a Hanomag 1940-ig gyártotta a Wermacht-nak az E l Pkw/20 B-t. A terepjáró összkerékhajtásának licencét megvásárolta a BMW és mint BMW 325 (E l PKW/325) gyártotta. A három gyártó összesen mintegy 11 000 db-ot gyártott az egységes alvázakból, de saját motorral szerelte azokat. A hadi járművek között gyártottak még erős vontatókat (ZgKW) 6 hengeres, 100 LE-s dízelmotorral, dupla kabinnal SS 100 LN név alatt először a légierőnek (Luftwaffe), majd később a hadseregnek Wermacht is.

A második világháború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1958-ban a Reinsthal megvette a Hanomagot, majd 1965-ben a Tempo-Werke-t is. 1969-ben egyesült a Hanomag haszongépjármű részlege a Henschel-Werke-vel és Hanomag Henschel Fahrzeugwerke GmbH-ként (HHF) működött tovább. A Daimler-Benz AG először részben, majd 1971-ig egészen átvette a céget. 1970-től fokozatosan megkezdte a Mercedes-Benz dieselmotorokat (BR 8) beépíteni, például a Harburger Transzporterbe. 1974-re a Hanomag-Henschel márkanév teljesen eltűnt.

1974 júliusában a Reinsthal eladta a Hanomagot 120 millió márkáért a Massey Fergusonnak. Azt tervezték, hogy az építőipari gépgyártást a hannoveri konszern fogja össze, ám a terv nem valósult meg.

Eladás és csőd[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1980. február 1-jén Horst-Dieter Esch vállalkozó megvásárolta a Hanomagot 30 millió DM-ért. És egyesítve további építőgépipari cégekkel létrehozta saját IBM holdingját mely a világ legnagyobb építőgépipari cége lett. A Hanomagnmak komoly állami támogatásra volt szüksége, hogy versenyképessé váljon, így eladta üzemcsarnokait Hannover városának 48 millió DM-ért.[2] Az IBH végül 1983-ban csődhelyzetbe került s ennek eredményeként 1984 februárjában csődöt kellett jelenteni. 1984 márciusában Eschet letartóztatták és ugyanezen év októberében másodfokon csalás és csődbűntettben bűnösnek mondták ki és hat és fél év börtönre és 90000 DM pénzbírság megfizetésére ítélték.[3][4] 1984 március végén az utolsó dolgozót is elbocsájtották.

Komatsu-Hanomag[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alfred Gassmann, Helmut Gassmann und Günter Papenburg vállalkozók 1984 áprilisában alapítottak egy közös céget Hanomag GmbH néven [2], mely 1988-ban részvénytársasággá alakult. 1989-ben az építőipari gépgyártó Komatsu megvásárolta a Hanomag részvényeit, így az 2002-től Komatsu-Hanomag GmbH néven 100 %-os tulajdonú leányvállalatként nemzetközileg is ismert cég lett. Hannoverben 2005 óta 54-353 LE teljesítményű rakodógépeket és 14-22 tonnás mobil kotrógépeket gyártanak. A termelési adatok a 2007-es 1400 gépről 3900-ig nőttek. A forgalom elérte az évi 356 millió eurót amely 62 %-os növekedés az előző évhez képest.

Az üzemterület újrahasznosítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagy kiterjedésű üzemterület a dél-lindeni városrészen ipari pusztasággá vált , csak kis részét használják. Napjainkban a terület keveréke egy lepusztult ipartelep és építőipari áruház, autóalkatrészkereskedés, a rendőrség és az egyetem által közlekedési gépjárműellenőrzés, építőipari igazgatás, stb.-ként újrahasznosított épületek keveréke.

Az U-Boot csarnok hosszabb üresen állás után raktárként szolgált, az 1980-as, 1990-es években disco és a "Cyber House". techno club működött benne, 2010 óta egy részében kerékpárkereskedés van. A csarnok és több épület műemlékvédelem alatt áll.

Termékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mozdonyok és gőzgépek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hannoverschen Maschinenbau Actien-Gesellschaft Nr. 996 számú mozdony számtáblája a Német Műszaki múzeumban
Hanomag gőzmozdony von 1899-ből

A Hanomag volt évtizedeken át talán a legfontosabb gőzmozdonygyártó Németországban, mióta 1846-ban a Maschinenfabrik Georg Egestorff-ban elkészült a Hannoveri Királyság Államvasútjának (die Königlich Hannöversche Staatseisenbahnen) első gőzmozdonya a „Ernst August“ mely megnyitásától Lehrte-től Hildesheim-ig futott. Az ezt követő időszakban a lindeni gyár szállította az államvasutaknak, a Herzoglich Braunschweigische Staatseisenbahn-nak és a Königreichs Hannover-nak. A német háború után 1866-ban Hannover porosz tartomány lett, s a gyár most elsősorban a Porosz Államvasutak-nak épített mozdonyokat. Említésre érdemes az „S” sorozat ( S 1, S 5.1, S 7, S 9, G 8, G 10 und G 12) melyet részben a Hanomag gyár fejlesztett ki. A legnagyobb széria lindenban a 999 példányban készült porosz G 8.1 volt, ami a mozdonytermelés 20 %-át tette ki.

Bethel Henry Strousberg 1868-ban megszerezte a lindeni üzemet, hogy saját gyártással függetlenítse magát más gyártóktól.ésszerűen szabványosítva a mozdonyalkatrészeket a gyártási kapacitás is jelentősen megnőtt. A fő probléma az volt, hogy nem volt iparvágánya a gyárnak, így az új mozdonyokat nehézkesen, lovaskocsin kellett elszállítani az államvasúti állomásra. Amikor 1872-ben, a Hannover-Altenbekener vasút megnyílt, a Bahnhof Linden-Fischerhof közvetlen összeköttetést teremtett a Hanomaggal.

1894-ig a Hanomag volt a kizárólagos szállítója az Oldenburg Államvasutaknak.

A gyár egyik fontos pillére volt az export. Röviddel az I. világháború előtt az elkészült mozdonyok közel 40 %-át külföldre adták el, elsősorban a román és a bolgár vasúttársaságoknak. Iparvállalatok és magánvasút-társaságok is voltak a vásárlók között.

188-ban megépítették a világon elsőként a motormozdony prototipusát.[5] Szabadalmi problémák miatt azonban a tervet feladták és továbbra is csak gőzmozdonyokat gyártottak.

1922-ben igazgatóság-váltás után bejelentették, hogy a termelési szerkezetet megváltoztatják, törlik a mozdonygyártást. A fő ok az volt, hogy az I. világháború után meredeken zuhant a kereslet. Miután 1931. július 29-én elkészült a 10765 számon megrendelt mozdony, a gyártás befejeződött. Valójában a törölt rendelések miatt 10765 volt a legmagasabb sorszám. Az egész mozdonygyártást a Deutsche Reichsbahn kvótájával együtt eladták a kasseli Henschel és fia cégnek.

Az I. világháború éveiben a Georg Alpers junior udvari fotós képeslapjain szerepeltek a Hanomag különböző mozdonyai és traktorai. A képek mellett a kártyán szerepelt az adott mozdony vagy traktor számos technikai adata, kiadási éve, sorozatszáma, így össze lehetett gyűjteni a sorozatot.[6]

A Hanomag további meghatározó termékei a gőzgépek és az erőművi függőleges fűtőcsövű állókazánok voltak.

Haszonjárművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1905-től gyárt a Hanomag teherautókat. Az ágazat 1969-ben levált és Hanomag-Henschel-Fahrzeugwerke GmbH-ként önálló cégként először 51%-os Daimler-Benz AG részesedéssel, amelyet később 100%-ra emelkedett.

Vontatók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ST 100 vontató

A Hanomag neve az 1930-as években főként a könnyű, közepes és nehéz vontatók gyártása terén volt ismert. Ezek a járműtípusok ebben az időben elsősorban a helyi forgalomban voltak elterjedve rskfelület nélküli vagy csak kis rakfelülettel rendelkezők voltak és egy vagy több pótkocsi volt hozzájuk csatolva. A háború idején sok nehéz SS-100 vontatót (SS= Straßenschlepper /közúti vontató) építettek háborús célokra. 1945 után ennek a modellnek a gyártása békés célokra tovább folyik csak már ST 100 néven civil nyergesvontatóként csakúgy, mint a két következő két kisebb modell az ST-55 és ST-20, mely a következő évben jött (kb. ugyanakkora teljesítményű LE-ben) 1950-ben a tipus gyártása befejeződött. Az ST 100 nehéz vontatót időközben hagyományos kamionná fejlesztették, de kicsi volt rá a kereslet, így 1951-ben ez is eltűnt a piacról..

Kisteherautók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hanomag L 28 1950-ben jelent meg 1,5 t hasznos teherbírású kisteherautóként. A következő években további változatai is készültek akár 3 tonna teherbírással is. A model jól fogyott, egészen 196-ig építették. Kiemelt szerepet játszik a hagyományos Hanomag L 28-ból kifejlesztett AL 28 típus. Mely négykerékhajtású volt. 1958-tól rendszeresítették a határőrségnél, rendőrségnél és az sürgősségi szolgálatoknál. 1971-ig gyártották a típust.

1958-ban jelent meg az L28 utódja ahol a motor a vezetőfülke alatt volt (németül: Frontlenker) mely nagyobb volt és nagyobb hasznos teherbírású, a közel azonos megjelenésű Hanomag Kurier, Garant és Markant, amely a legkisebb volt közülük. 1958-ban a legnagyobb számban eladott a hármasból a Kurier volt a két tonna teherbírásával.

A Courier-sorozatot 1967-ben a Hanomag F-sorozat váltotta. Ez mintha egy kicsit terjedelmesebbnek tűnne, mint elődje. A tervező Louis Lucien Lepoix kockaforma vezetőfülkét tervezett előre erősen lejtő motorháztetővel Kurzhauber. A modellválaszték t 2,1 tonna hasznos teherbírásnál kezdődöt az F 45 modellel. A legnagyobb modell- az F 86 - 1969-ben jelent meg, 5 tonna hasznos teherbírással és 8,5 tonna bruttó tömeggel. Az elnevezéseket a közelítő össztömeg adta (F 45, így 4,5 tonna össztömeg). Miután a haszongépjármű részleget a Daimler-Benz 1971-ben megszerzése, az F-sorozatot a hasonló Mercedes-Benz T 2 furgonokkal párhuzamosan tovább gyártották 1973-ig, majd azt teljesen felváltotta az utóbbi.

Kis áruszállítók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hanomag 1955 óta kooperált a Hamburg-Harburg-i Vidal & Sohn Tempo-Werk-el. Miután az alapító Oscar Vidal 1965-ben az üzem utolsó részvényeit is eladta a Rheinstahlnak, az itt készült kisteheraut a Tempo Matador E-t, immár értékesítette a Hanomag. Ennek helyére jött még 1967-ben a Vidal & Sohn által kifejlesztett F 20 - F 35 35 modellek (Harburg transzporter. Ezek később, Mercedes-Benz 206-ként tovább készültek 1977-ig, majd a helyére a Mercedes-Benz T1 került.

Személyautók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 1925-től 1941-ig gyártott a Hanomag kisautót és autót a középosztálynak. A személyautó-gyártás folytatása 1951-ben nem sikerült. A népi az egyszerű kivitelű 2/10 típust a "Kommissbrot" (komiszkenyér) gúnynévvel és az alábbi szlogen: "Két kiló pléh,egy doboz festék se” – ez a Hanomag " illette.

Típus gyártásban Hengerelrendezés Hengerűrtartalom Teljesítmény Vmax
Typ P (2/10 PS), beceneve Kommissbrot 1925–1928 1 álló 502 cm³ 10 LE (7,4 kW) 60 km/h
Typ P (3/16 PS) 1929/1930 4 soros 751 cm³ 16 LE (11,8 kW) 75 km/h
Typ 53 (3/16 PS) 1930/1931 4 soros 797 cm³ 16 LE (11,8 kW) 75 km/h
Typ 63 (4/20 PS) 1930/1931 4 soros 1097 cm³ 20 LE (14,7 kW) 80 km/h
Typ N 53 (3/17 PS) 1931/1932 4 soros 797 cm³ 17 LE (12,5 kW) 75 km/h
Typ N 63 (4/23 PS) 1931/1932 4 soros 1097 cm³ 23 LE (16,9 kW) 82 km/h
Typ 900 (3/18 PS) 1932–1934 4 soros 898 cm³ 18 LE (13,2 kW) 80 km/h
Typ 11 (4/23 PS) 1932–1934 4 soros 1097 cm³ 23 LE (16,9 kW) 82 km/h
Typ 15 (6/32 PS) 1933/1934 4 soros 1504 cm³ 32 LE (23,5 kW) 98 km/h
Garant Typ 11/4 1934/1935 4 soros 1097 cm³ 23 LE (16,9 kW) 82 km/h
Rekord Typ 15 K 1934–1936 4 soros 1504 cm³ 32 LE (23,5 kW) 98 km/h
Sturm Typ 22 K 1934–1936 6 soros 2252 cm³ 50 LE (37 kW) 110 km/h
Kurier Typ 11 K 1934–1938 4 soros 1097 cm³ 23 LE (16,9 kW) 82 km/h
Garant Typ 11/35 1935/1936 4 soros 1097 cm³ 23 LE (16,9 kW) 82 km/h
Garant Typ 11/36 1936–1938 4 soros 1097 cm³ 23 LE (16,9 kW) 82 km/h
Sturm Typ 23 K 1936–1939 6 soros 2252 cm³ 50−55 LE (37−40 kW) 110−114 km/h
Sturm Typ 23 KI 1936–1939 6 soros 2252 cm³ 50−55 LE (37−40 kW) 110−114 km/h
Rekord Typ 15 K 1937/1938 4 soros 1504 cm³ 35 LE (25,7 kW) 98 km/h
Rekord Diesel Typ D 19 A 1937/1938 4 soros 1910 cm³ 35 LE (25,7 kW) 90 km/h
1,3 Liter Typ 13 1938–1941 4 soros 1298 cm³ 32 LE (23,5 kW) 115 km/h
Diesel Typ 19 K 1939/1940 4 soros 1910 cm³ 35 LE (25,7 kW) 90 km/h
Partner 1951 3 soros 697 cm³ 28 LE (20,6 kW) 100 km/h

Traktorok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1912-ben a Hanomag gyártani kezdett egy akár 80 lóerős benzolmotoros szántógépet. 1924 készült el az első traktor, a 26 WD (WD: Wendel és Dohrn rendszerű) 26 lóerős négyhengeres benzolmotorral, 1931 az első díesel traktor az RD 36, 36 lóerős négyhengeres és 5,2 literes Hubraum motorral. A Hanomag 1939-től az 1950-es évekbeli befejezésig piacvezető volt a traktorgyártásban. 1951-ben kijöttek egy új sorozatú vontatóval mely modulrendszeren alapuló 2, 3 vagy 4 hengerű motorral készült. 1953 követte egy részlegesen átalakított kétütemű dízel motoror. Ezek a motorok azonban nem voltak kellően kiforrottak és kevésbé voltak stabilok, így az eladásokban masszív visszaesés következett be. 1962-től a gyártás megszüntetéséig 1971 –ig a továbbiakban csak négyütemű dieseltraktorokat készítettek.

A 1912-1971 maradt több, mint 250000 gép 12-92 LE a gyár Linden. Voltak is gyártó létesítmények Argentínában és licenc megállapodást kötött a spanyol Eduardo Barreiros iparos.

A mezőgazdasági technológiai cég Wilhelm Fricke GmbH megvásárolta a Hanomag traktor alkatrészek, és ma is árulja őket. A cég utángyárt eredeti alkatrészeket is, ezért a legfontosabb alkatrészellátója a Hanomag traktoroknak.

Földmunkagépek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hanomag 1931 óta gyárt építőipari gépeket és földmunkagépeket. Ma a Hanomag-kimatsu könnyű és nehéz rakodógépeket és mobil kotrókat készít "Komatsu" alatt.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Die Fertigung von Kettenfahrzeugen bei der Firma M.N.H. in Hannover von 1939-1945, Verein der Freunde und Förderer der Wehrtechnischen Studiensammlung Koblenz
  2. ^ a b Hannoversche Allgemeine Zeitung vom 24. Juli 2008, S. 17.
  3. nach heutigem Wert Sablon:Inflation Euro. Diese Zahl wurde mit der Vorlage:Inflation ermittelt, ist auf volle 100 Euro gerundet und bezieht sich auf den vergangenen Januar.
  4. Prozesse, Sogar verdient. In: Der Spiegel. 42/1986, S. 29–30.
  5. Daimler Presseinformation, Juni 2008, Abschnitt „Mobilität für den Ottomotor“
  6. europeana ...; siehe Abschnitt Weblinks

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hanomag című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Az eredeti szócikk forrásai szintén ott találhatóak.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]