Guami guvat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Guami guvat
GuamRail02.jpg
Természetvédelmi státusz
Vadon kihalt
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Darualakúak (Gruiformes)
Család: Guvatfélék (Rallidae)
Nem: Gallirallus
Faj: G. owstoni
Tudományos név
Gallirallus owstoni
(Walter Rothschild, 1895)
Szinonimák

Rallus owstoni

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Guami guvat témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Guami guvat témájú kategóriát.

Guam Rail - Ko'ko'.jpg

A guami guvat (Gallirallus owstoni) a madarak osztályának darualakúak (Gruiformes) rendjébe, a guvatfélék (Rallidae) családjába tartozó faj.

Mint a Gallirallus nembe sorolt szigetlakó fajoknál általános jelenség, ez a faj is elég gyengén tud csak repülni.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyes rendszerezők a Rallus nembe sorolják Rallus owstoni néven.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A guami guvat, mint neve is mutatja kizárólag Guam szigetén honos faj. Közeli rokonságban áll a szalagos guvattal (Gallirallus phillipensis). Korábban éltek rokon fajai a közeli Északi-Mariana-szigeteken is, de ezeket kiirtották a szigeteken megtelepült mikronéz népek. Guam szigete a legnagyobb a Mariana-szigetek közül és talán ennek köszönhető, hogy ez a faj még fennmaradt.

Élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj korábban Guam szinte valamennyi élőhelyén előfordult, így erdőkben, nyílt réteken, bozótosokban, tavak és mocsarak partján, sőt mezőgazdaságilag művelt területeken is. Eléggé rejtőzködő faj, nyílt vidékeken ritkán lehet megfigyelni.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhosszúsága 33 centiméter, testtömege 200 gramm. Háta, nyaka és farka sötétbarna. Szárnyán, mellének alsó részén, hasán és farkának alsó felén fekete-fehér csíkozottság látható. Nyakán, mellének felső részén és a szemei körül szürke foltok vannak. Csőre és lábai sötétbarnák. Teste, mint a guvatoknál általában hosszúkás és viszonylag keskeny, így könnyen el tud menekülni a dús vegetációban.

A fiatal madarak életük első három hetében fekete piheruhával borítottak. Felnőttkori színezetüket nyolc hetes korukban érik el. A faj élettartama 11 év.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A guami guvat elsősorban állati eredetű táplálékot fogyaszt, így puhatestűeket, rovarokat és kisebb gekkókat fog el. A Guam szigetére betelepített afrikai achátcsiga (Achatina fulica) is fontos táplálékállatává vált. Kisebb mennyiségben eszik növényi eredetű anyagokat, magvakat és leveleket is.

Elsősorban a talajon keresgél táplálék után. Olykor elfog mélyen repülő rovarokat is, főleg a pillangókat kedveli.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj szaporodási szokásai csak a fogságban tartott madarak alapján ismert. A madár öthónapos korában éri el ivarérettségét. Kifejezett szaporodási időszaka nincs, egész évben rakhat tojásokat, de a legtöbb madár a júniustól novemberig tartó esős évszak során fészkel. Elképzelhető, hogy évente többször is fészkel.

A növényzet közé, talajmélyedésbe rakja fészkét, melyet fűvel és levelekkel bélel ki. A tojó 3-4 tojást rak. Mint a legtöbb korábban emlős ragadozóktól mentes szigeten élő faj, a guami guvat sem rejti el a fészkét különösebben. A fészeképítésben és később a kotlásban is mindkét ivar részt vesz. Mivel az első tojás lerakása után rögtön kotlani kezdenek a szülők, a fiókák nem egyszerre kelnek ki. Fiókái fészekhagyók és a kikelésük utáni napon már el is hagyják a fészket. A fiókákat néha etetik a szülők, de többnyire csak megmutatják csőrükkel, hogy mi ehető és mi nem.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gallirallus owstoni DOI.jpg

A guami guvat korábban Guam szigetének teljes területén gyakori faj volt, és a szigetlakók vadásztak rá. 1960-ban a faj vadászatát , valamint a tojásaival való kereskedelmet betiltották. 1964 és 1976 között korlátozott számban lehetett rá újra vadászni. A sziget déli feléről az 1970'-es években a faj kihalt, de arra nincs bizonyíték, hogy ez a vadászat miatt lett volna. 1981-re nagyjából 2300 madár élt még a sziget északi részén. 1983-ra csak kettő, egymástól elszigetelt populációja maradt. 1987-re a faj vadon kihalt. A faj nagyon gyors arányú megritkulásáért a meghonosodott ragadozók, így macskák, kutyák és elsősorban a guami katonai bázisra véletlenül behurcolt barna mangrovesikló (Boiga irregularis) a felelős. (A faj nagyarányú kártételére jellemző, hogy az 1960'-as években történt felbukkanása óta a Guamon honos 11 erdei madárfajból 9-et végleg kiirtott a faj, csak a guami guvat és a mikronéz jégmadár guami alfaja (Todiramphus cinnamominus cinnamominus) maradt életben.) Ezeken felül sok madár végezte az autóutakon is.

Fogságban 1984 óta nagyon eredményesen tartják és szaporítják a fajt. 1995 óta zajlanak visszatelepítési programok a szigeten. Ennek egyik alapfeltétele, hogy a visszatelepítésre kijelölt területekről kiirtsák a barna mangrovesiklót és utána is állandóan gondoskodni kell róla, hogy oda ne juthasson vissza a sziget más részeiről. Jelenleg egy 22 hektáros elzárt erdőrészben élnek az újra meghonosított madarak. A visszatelepített madarak már több fészekaljnyi fiókát neveltek fel Guamon.

1987-ben először a szomszédos, Északi-Mariana-szigetekhez tartozó Rota szigeten kezdték meg a faj visszatelepítését, ahová a barna mangrovesikló nem jutott el még. 100 madarat engedtek szabadon. Ott 1999-ben jelentették az első fészkelést.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Guamralle című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  • Delany, S. and S. Scott. 2002. Waterbird Population Estimates ? Third Edition. Wetlands International Global Series No. 12, Wageningen, The Netherlands. Pp: 115
  • Taylor, Barry. 1998. Guam Rail. In Rails: A guide to the Rails, Crakes, Gallinules and Coots of the World. Yale University Press. Pp: 258259.
  • Fritts, T.H., and D. Leasman-Tanner. 2001. The Brown Treesnake on Guam: How the arrival of one invasive species damaged the ecology, commerce, electrical systems, and human health on Guam: A comprehensive information source. (World Wide Web page). Available: http://www.fort.usgs.gov/resources/education/bts/bts_home.asp (Dec. 1, 2005)
  • Julie A. Savidge: Extinction of an Island Forest Avifauna by an Introduced Snake. Ecology, Vol. 68, No. 3 (Jun., 1987), pp. 660–668. doi:10.2307/1938471
  • Thomas H. Fritts, Gordon H. Rodda: The Role of Introduced Species in the Degradation of Island Ecosystems: A Case History of Guam. Annual Review of Ecology and Systematics, Vol. 29, 1998 (1998), pp. 113–140
  • J. Mark Jenkins: Natural History of the Guam Rail. The Condor, Vol. 81, No. 4 (Nov., 1979), pp. 404–408. doi:10.2307/1366967
  • Robert E. Beck, Jr. and Julie A. Savidge: NATIVE FOREST BIRDS OF GUAM AND ROTA OF THE COMMONWEALTH OF THE NORTHER1~ MARIANA ISLANDS RECOVERY PLAN. Division of Aquatic and Wildlife Resources Department of Agriculture Government of Guam Agana, Guam
  • Vedett-allatok - magyar neve

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]