Foltos tigrispetymeg
A foltos tigrispetymeg (Prionodon pardicolor) az emlősök (Mammalia) osztályába, a ragadozók (Carnivora) rendjébe, a macskaalkatúak (Feliformia) alrendjébe és a tigrispetymegfélék (Prionodontidae) családjába tartozó faj.
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Prionodon pardicolor Hodgson, 1842 | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Foltos tigrispetymeg témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Foltos tigrispetymeg témájú kategóriát. |
Megjelenése[szerkesztés]
A foltos tigrispetymeg hosszúkás, hosszú nyakú állat, rövid, puha szőrzetük alapszíne világosszürke-vörösesbarna, hasa világosszürke vagy világossárga. Hátán öt sorban csíkokban elrendezett sötét pettyek futnak végig, a tarkón két hosszanti sötét csík található, oldalai és felkarjai, a combok külső része foltos. Sűrűn szőrös farkán hét-kilenc sötét gyűrű van, és valamivel rövidebb a testnél. Pofája hegyes, fülei lekerekítettek. A fogak húsvágásra alkalmasak, a macskákéra hasonlítanak, a hátsó őrlőfogak visszafejlődtek. Mindegyik lábfején öt ujj van, behúzható karmokkal. Testhossza 31-45 centiméter, ebből a farok 30-40 centiméter. Súlya 550-1220 gramm, a hímek kétszer nehezebbek a nőstényeknél.
Elterjedése, élőhelye[szerkesztés]
A foltos tigrispetymeg elterjedési területe Nepáltól és Északkelet-Indiától Dél-Kínán át Vietnámig, Laoszig és Kambodzsáig, valamint Észak-Thaiföldig húzódik. Élőhelyei elsősorban esőerdők, de bambuszerdőkben, galériaerdőkben és néha a szomszédos füves pusztákon is előfordul. A faj 2700 méteres tengerszint feletti magasságban is megtalálható. Úgy tűnik, hogy szüksége van erdőre, ami hiányzik például a tengerparti Kuangtungból és Hongkongból, ahol csak a néhány legtoleránsabb ragadozó, mint például az álcás pálmasodró (Paguma larvata) és a sárgahasú menyét (Mustela kathiah) él meg.[1]
Életmódja[szerkesztés]
A foltos tigrispetymeg túlnyomórészt éjszakai életmódú. Kiválóan mászik, és gyakran fákon tartózkodik és ott is alszik, de mindig lejön a földre a táplálékért. A földszintre helyezett kameracsapdákból származó számos közelmúltbeli felvétel azt mutatja, hogy sokat tevékenykedik a földön.[1] Valószínűleg magányosan él; területét vizeletével és ürülékével jelöli, vállát, nyakát és oldalát a tárgyakhoz dörzsölve hagy illatnyomokat. Ragadozók, táplálékuk rágcsálókból, békákból, kígyókból és madarakból áll, és állítólag a dögöt is elfogyasztják. Kisebb zsákmányát a nyak elharapásával öli meg, a nagyobbakra ráugrik, a földre szorítja, és úgy harapja el a torkukat.
Évente egyszer-kétszer, február és augusztus között a nőstény általában két kölyköt hoz világra, amelyek faodúban nevelkednek.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Félénk, éjszakai életmódjuk miatt kevés a foltos tigrispetymegekkel való találkozás, ennek megfelelően pedig kevés a fenyegetettség mértékére vonatkozó információ. A fő veszélyt élőhelye pusztulása jelenti az erdőirtás miatt, régebben bundája miatt vadásztak rá, ma elterjedése nagy részén védett. A közelmúltig úgy hitték, hogy a faj ritka, de számos kameracsapdával végzett megfigyelés kimutatta, hogy egyes területeken meglehetősen gyakori; a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) így a foltos tigrispetymeget a nem fenyegetett kategóriába sorolja.
Jegyzetek[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Fleckenlinsang című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- Philippe Gaubert: Family Prionodontidae (Linsangs). In: Don E. Wilson, Russell A. Mittermeier (Hrsg.): Handbook of the Mammals of the World. Volume 1: Carnivores. Lynx Edicions, 2009, ISBN 978-84-96553-49-1. S. 170–174.
- Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. The Johns Hopkins University Press, Baltimore 1999, ISBN 0-8018-5789-9
