Flesch Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Flesch Károly
Emil Orlik - Portrait of Carl Flesch 248.jpg
Életrajzi adatok
Született 1873. október 9.
Moson
Elhunyt 1944. november 15. (71 évesen)
Luzern
Pályafutás
Hangszer hegedű
Tevékenység zenész, zenetanár

Flesch Károly (Moson, 1873. október 9.Luzern, 1944. november 15.) világhírű hegedűművész, zenetanár.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tehetségét először két zeneoktatója, Schöll Mihály és Kern Károly ismerte fel. 1886-tól Bécsben tanult, a Levi Konzervatóriumban, majd 9 évvel később sikeres koncertet adott szülőfalujában és Magyaróváron. Tanulmányait Párizsban, a Conservatoirenban fejezte be 1904-ben. Rövid bukaresti kitérő után az Amszterdami Konzervatórium tanára lett, később Berlinbe költözött. Európa-szerte adott koncerteket. Az 1920-as években a Berlini Zeneakadémia tanára lett. Legjelentősebb zenepedagógiai művét, a kétkötetes a Hegedűjáték művészete címűt 1923 és 1928 között írta. Számos kiváló tanítványa volt, de az erősödő antiszemitizmus miatt Angliába ment. Magyarországon utoljára 1942-ben járt, amikor nagy sikerű koncertet adott a Városi Színházban. Dohnányi segítségével a Luzerni Konzervatórium tanára lett, itt is halt meg.

A II. világháború alatt Budapesten időzött, hogy előkészítse Bach két hegedűversenyének új kiadását Weiner Leóval együtt.

A világhírű hegedűművész és zenepedagógus emlékére Mosonmagyaróváron 1985 óta kétévente hegedűversenyt rendeznek fiatal tehetségek részvételével. 1994-ben halálának 50. évfordulóján a szülőváros hazahozatta hamvait, és az izraelita temetőben helyezte el. Emlékét a szülői házon 1983 óta Rieger Tibor domborműve, a Flesch Károly Kulturális Központ és egy lakótelep neve őrzi.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Die Kunst des Violinspiels (1923) alapvető mű a mai hegedűoktatásban

Emléke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1985 óta kétévente hegedűversenyt rendeznek emlékére Mosonmagyaróváron. 1994-ben hazahozatták hamvait és azóta a városban nyugszik. Emlékét a szülői házán emléktábla, kulturális központ és egy lakótelep is őrzi.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]