Filep Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Filep Sándor
Született1954. március 10. (70 éves)
Pincehely
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásafestő,
grafikus,
zenész
SablonWikidataSegítség

Filep Sándor (Pincehely, 1954. március 10.–) magyar festő, grafikus, zenész. A Magyar Művészeti Akadémia tagja (2004).

Életútja[szerkesztés]

Felsőfokú tanulmányokat a budapesti Képzőművészeti Főiskolán (1976-1983) folytatott. Blaski János volt a mestere. Diplomájának kézhezvétele után bekerült tanítani a Képzőművészeti Főiskolára, később hazai és külföldi ösztöndíjak segítették munkásságát. 1996-2001 közt a székesfehérvári Szent Korona Galériában volt művészeti vezető. Mind a rajznak, mind a festésnek mestere. Magába szívta korábbi századok és a 20. század jeles stílusirányait, sokoldalúságával, egyediségével modern korunk reneszánsz embere, egyszerre összefoglaló és részletező, monumentális sorozatait kiváló kompozícióteremtő készséggel alkotja meg. Munkásságát leginkább csak külföldön, elsősorban Svédországban ismerik. Itthon kisebb méretű grafikáit, rajzait, vázlatait, terveit tudja bemutatni.

Nevezetes sorozatot készített az alapi elmegyógyintézet lakóiról (1986-86), Robert Fludd orvos életéről Jegyzetek Robert Fludd életéből (1992) címen, Tolnay Klári 1996-os portréját 3 négyzetméteres képen jelenítette meg, a méretnöveléssel döbbenetes hatást ért el. Az 1956-os forradalom ábrázolásához több tervet is készített Melocco Miklóssal.[1] Köztéri művészetével is kitűnik, 2009-ben avatták fel a megváltás kegyelmét közvetítő festményeit az öreghegyi plébánia templomban.[2][3] Képzőművészeti tevékenysége mellett 1979 óta rendszeresen gitározik, évente 3-4 koncerten szerepel főleg a Filep Quartett és a Fine Art Ensemble együttesekben. Balatonalmádiban él és alkot.

Főbb műveiből[4][szerkesztés]

  • Korpuszok (1984);
  • Az alapi elmegyógyintézet lakói (1985);
  • Jegyzetek Robert Fludd életéből (1986);
  • Sierra Pelada (1988);
  • Amerikai anzix (1986);
  • Abraxas (1989);
  • Tolnai-Baudelaire (1997);
  • Dürer-emléklapok (1998);
  • Tűz és vér (1999);
  • Dali parafrázisok (1999);
  • Apokalipszis (2001);
  • Cyrano (2003);
  • Csendélet tanulmány (2002);
  • A művészet (2004);
  • Balatonalmádi Anzix (2007);
  • Venus (2010).

Köztéri alkotásaiból[szerkesztés]

  • Dali-parafrázisok, Dalí Café, Dunaújváros;
  • A megváltás kegyelmét közvetítő festmények, öreghegyi plébánia templom (2009).

Kiállításai (válogatás)[5][szerkesztés]

Egyéni[szerkesztés]

Csoportos[szerkesztés]

  • 1980 • Stúdió '80, Műcsarnok, Budapest
  • 1981 • Stúdió '81, Ifjúsági Ház, Szeged
  • 1985 • Derkovits-ösztöndíjasok kiállítása, Műcsarnok, Budapest
  • 1986, 1987 • Derkovits-ösztöndíjasok kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest
  • 2005 • Mozgásban,[6] Ateliers Pro Arts / A.P.A. Galéria, Budapest

Művei közgyűjteményekben (válogatás)[szerkesztés]

Díjak, elismerések[szerkesztés]

  • Hermann Lipót-díj (1980);
  • Smohay-ösztöndíj (1983);
  • Derkovits-ösztöndíj (1985-1987);
  • Takács Lajos Layota Art-ösztöndíja [SVE] (1987, 1997-98);
  • Lánczos Kornél-Szekfű Gyula-ösztöndíj (1995);
  • Koller-díj (1998);
  • Layota Art ösztöndíj, Svédország (1987-2000)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]