Fehér erdeiölyv

Fehér erdeiölyv
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Telluraves;
Csoport:	Afroaves;
Rend:	Vágómadár-alakúak (Accipitriformes);
Család:	Vágómadárfélék (Accipitridae);
Alcsalád:	Ölyvformák (Buteoninae);
Nem:	Leucopternis;
Faj:	L. albicollis;
Tudományos név
	Leucopternis albicollis; (Latham, 1790)
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Fehér erdeiölyv témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér erdeiölyv témájú kategóriát.

A fehér erdeiölyv (Leucopternis albicollis) a madarak osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe és a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.^[1]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt John Latham angol ornitológus írta le 1790-ben, a Falco nembe Falco albicollis néven. Egyes szervetek a Pseudastur nembe sorolják Pseudastur albicollis néven.^[2]^[3]

Előfordulása[szerkesztés]

Mexikótól, Közép-Amerikán keresztül, Dél-Amerika északi és középső részén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi lombhullató erdők, síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint ültetvények. Állandó, nem vonuló faj.^[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 47–51 centiméter, szárnyfesztávolsága 98–117 centiméter, a hím testtömege 592–670 gramm, a tojó 695–855 gramm.^[2] Nemének legfehérebb tagja. Feje és teste hófehér, szárnyai szélesek, elülső szárnytollainak vége fekete színű. Rövid és fekete farktollai végén fehér sáv húzódik. Csőre szintén fekete, lábai sárgák. A fiatalabb példányok tollazata jól megfigyelhető fekete pettyekkel tarkított.

Alfajai[szerkesztés]

Négy ismert alfaja létezik, megjelenésükben legfeljebb a fekete tollaik erősségétől térnek el egymástól:

Leucopternis albicollis ghiesbreghti – Dél-Mexikótól Nicaraguáig honos. A legvilágosabb alfaj az összes közül. Érdekesség, hogy míg a ghiesberghti szeme sárga, a többieké barna.
Leucopternis albicollis costaricensis – Hondurastól Panamáig és Kolumbiáig fészkel. Fekete tollai határozottabbak ghiesberghtiénél.
Leucopternis albicollis williaminae – Élőhelye Északnyugat-Kolumbia és Nyugat-Venezuela erdős részeire esik. Fekete tollai még szembe ötlőbbek, fejét és nyakát helyenként fekete csíkok díszítik.
Leucopternis albicollis albicollis – A fehér erdeiölyv alapváltozata. Kolumbiában, Venezuelában, Guyanában, Trinidadon és Brazíliában költ. Kisebb testű, mint az északi változatok; szárnyai nagy részét fehér mintázattal ellátott fekete tollak borítják.

A földről nézve mind a négy alfaj egyformán fehérnek látszik.

Életmódja[szerkesztés]

A fehér erdeiölyv már nagy távolságról jól látható, nehezen téveszthető össze más ragadozómadárral. Táplálékát főként - az akár 38–40 cm-es - kígyók és más hüllők alkotják, de a rovarokat, kisemlősöket és a kisebb madarakat is megfogja. A reggeli órákban lesből támad, olyan erővel és sebességgel, hogy áldozata ritkán menekül. Gyakran párban, vagy hármas csoportokban vadászik. Sokszor kering a magasban prédát lesve; párválasztása idején látványos légi mutatványokra képes.

Szaporodása[szerkesztés]

Az alacsonyabban fekvő területeket részesíti előnyben. Ide építi ágakból összerakott, levelekkel kibélelt fészkét, melybe rendszerint kora márciusban egy sötétbarna foltokkal tarkított kékes tojást rak.

Hangja[szerkesztés]

Hangja harsány, ölyvekéhez hasonló víjjogás, melyet faágon ülve ugyanúgy hallat, mint repülés közben.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]