Faragó Ödön (színművész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Pasztilla (vitalap | szerkesztései) 2020. október 7., 11:56-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Felesleges defsort)
Faragó Ödön
SzületettFrank Ödön
1876. július 21.
Adony
Elhunyt1958. július 28. (82 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaBiller Irén
Foglalkozásaszínész, filmrendező, színigazgató
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (–1896)
A Wikimédia Commons tartalmaz Faragó Ödön témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Faragó Ödön (született Frank) (Adony, 1876. július 21.Budapest, 1958. július 28.) színész, rendező, színigazgató.

Pályája

Színész és rendező

A Fejér megyei Adonyban született, Frank Lipót és Ofner Anna (1856–1921)[1] fiaként. Anyai nagyszülei Ofner Ádám és Treu Lujza voltak. 1896-ban végezte el a budapesti Színművészeti Akadémiát. Vidéki színházakban játszott, a kor neves színigazgatóinál - Rakodczay Pál és mások - kezdte pályáját. Nyíregyházán játszott először, majd Szeged (1897, 1903–05), Budapest (Tarka Színpad - 1901, Magyar Színház - 1902, Népopera - 1913), Debrecen (1901–02) pályájának főbb állomásai. 1905-től Kassán színész és rendező, 1910-től Kolozsvárott főrendező, itt magánszíniiskolát is vezetett. Faragóra döntő hatást gyakorolt a kolozsvári színházban töltött időszak. Kolozsvári működése alatt a Színészek Egyesületének ösztöndíjasaként rövid külföldi tanulmányútra utazott, melynek során Bécs, Salzburg, München, Nürnberg, Frankfurt, Köln, Berlin, Drezda és Prága színházi életével ismerkedett meg. 1912-ben Impresszióim című munkájában számolt tanulmányútján valamint vidéki működése alatt szerzett tapasztalatairól.

Színigazgató

Faragó Ödön mint Svengáli Stephen Potter: Trilby-jében Szegeden.

1913-ban Faragó elnyerte a kassai Nemzeti Színház igazgatói posztjára kiírt pályázatot. Nagy tervekkel vágott neki kassai megbízatásának, az I. világháború viszont keresztülvágta elképzeléseit, sőt, 1919-20-ban a társulat sorsa is kérdéses volt, mivel a város az újonnan alakuló Csehszlovák Köztársaság része lett, az új hatalom pedig megnehezítette a magyar színházak működését - például alacsonyabb állami támogatásban részesültek, mint a szlovák nyelvű színházak és társulatok.

1917. január 25-én Budapesten, a Józsefvárosban feleségül vette a nála 21 évvel fiatalabb Biller Irén színésznőt,[2] akitől 1925-ben elvált.[3]

A szlovákiai magyar színházak 1920-as összevonásakor – egy színigazgatói poszt lett a kettő, a pozsonyi és a kassai helyett – Faragó megpályázta az összevont igazgatói posztot és azt el is nyerte. Ezt a funkcióját 1923-ig töltötte be, miután koncessziója lejárta előtt váratlanul pályázatot írtak ki az igazgatói helyre, melyet Földes Dezső nyert meg. 1924-ben Földes távozott az igazgatói székből, amelybe újra Faragó tért vissza. A posztot 1926 októberéig töltötte be, amikor lemondott hivataláról és Szegedre távozott. Szegeden viszont csak egy évig vezette (igazgatóként) a társulatot, 1927-től Budapesten az Andrássy úti színház főrendezője lett, majd a főváros csaknem minden magánszínházában megfordult mint színész. 1945-től haláláig a Nemzeti Színház tagja volt.

Művei

  • 1912 – Impresszióim
  • 1918 – A vidéki színészet újjáépítése
  • 1933 – Irások és emlékek
  • 1942 – Írásaim és emlékeim
  • 1946 – A magyar színészet országútján

Irodalom

  • Kováts Miklós: Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában 1918-1938. Pozsony : Madách Könyvkiadó, 1974.

Jegyzetek

Források