FI relé

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fi relé

FI relé (ismert még: érintésvédelmi relé, ÉV-relé és életvédelmi relé néven is) (angolul Residual-current device, németül Fehlerstromschutzschalter) egy elektromos felügyeleti eszköz, amely lekapcsolja a hálózatot, amennyiben (relatíve kicsi) szivárgó áramot észlel. Ilyen eset például akkor fordulhat elő, ha véletlenül megérintjük a világítási hálózat feszültség alatt álló részeit. A készülék a tényleges áramütés kialakulása előtt lekapcsol.

Működési elve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Működése azon a rendkívül egyszerű elven alapul, hogy – normális világítási hálózatot feltételezve – a fázisvezetékben érkező áram a fogyasztón (pl. vasaló, izzólámpa, stb.) át a nullvezetőben záródik. Amennyiben a bejövő áram különbözik az elfolyó áramtól, akkor valahol szivárgás van, például megérintettük a vezetéket vagy a feszültség alatt álló fémrészt így az áram egy része nem a fogyasztón át távozik. Tehát az érintésvédelmi relé a vezetékekben kialakult fogyasztási aszimmetriát érzékeli. Amennyiben az a készülékre jellemző küszöbértéket meghaladja, a benne lévő elektronika bontja a hálózatot.

Lényeges különbség a normál olvadóbiztosító, kismegszakító és az érintésvédelmi relé között az, hogy az érintésvédelmi relé az olvadóbiztosító áramának 1/1000-ed részénél kisebb áram hatására is működésbe lép. Például amíg egy átlagos biztosító 6 A áramerősség esetén lép működésbe, addig az életvédelmi relé 30 mA-nél 25-40 ms alatt működésbe lép.

Alkalmazási terület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jelenleg érvényben lévő szabványok szerint minden új építésű elektromos szekrény (kapcsolószekrény) kötelező része. A régebbi kialakítású elektromos szekrények pótlólagosan felszerelhetőek érintésvédelmi relével.

Érintésvédelmi relé alkalmazása a következő esetekben szükséges:

  • vezetékek vagy feszültség alatt álló részek véletlen érintési lehetősége;
  • tűzvédelmi célból: a kialakult tűz okozta károk mérséklésére;
  • készülékvédelmi célból: az aszimmetrikus áramok kárt okozhatnak a többfázisú műszerekben.

Felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érintésvédelmi relé elvi kapcsolása
Részei:
1. Elektronika az áramváltóhoz
2. Áramváltó szekunder tekercs
3. Áramváltó transzformátor
4. Teszt kapcsoló
L Hálózati vezeték
N Nulla vezeték

A felépítése az ábrán tanulmányozható: Az L és az N vezeték azonos irányból van átvezetve az áramváltó üzemben működő transzformátoron.

  • Alaphelyzetben mindkét vezetékben azonos nagyságú áram folyik, akkor a transzformátor 3 vasmagját nem mágnesezi fel, mivel az áramok iránya éppen ellentétes (így mágneses terük kioltja egymást).
  • Amennyiben az L vezetőből a földpotenciál felé áram folyik, az így elfolyó áram nagyságával az N vezetőben a visszatérő áram nagysága kisebb lesz. A különbség miatt a mágnesezések nem egyenlítik ki egymást, és a vas felmágneseződik. A vasmagon lévő 2 szekunder tekercsben feszültség indukálódik, de mivel zárt kört képez, áram folyik. Az 1 elektronika észleli az áramot, és az érintkezőket bontja, így a fogyasztók felé menő hálózatot leválasztja a bejövő hálózatról. A lekapcsolás olyan gyors (25-40 ms) hogy gyakorlatilag azonnal bontásra kerül[1][2].
  • Lényeges szempont, hogy a föld vezetéket nem szabad átvezetni az áramváltón, hiszen akkor az azon visszatérő árammal együtt már nincs különbség.
  • Hangsúlyozni szükséges, hogy rövidzár, túlmelegedés stb. ellen az érintésvédelmi relé semmilyen védelmet nem ad, hiszen akkor a visszatérő (föld) ágban is ugyanakkora áram folyik.

Tesztkapcsoló[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A készüléken található egy 4 tesztkapcsoló, melyet működtetve az áram egy része nem folyik át az áramváltón, hanem kikerüli azt, ilyenkor a relének azonnal le kell kapcsolnia. Ez a vizsgálat azonban csak arról ad felvilágosítást, hogy a relé működik-e, de nem ad felvilágosítást arról, hogy a hálózat védett-e. Ezt beüzemeléskor, és évente célszerű ellenőrizni. Egy tetszés szerinti fogyasztót szabályszerűen használva a relének a tesztgomb megnyomására azonnal le kell kapcsolnia.

Érzékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az érintésvédelmi relé érzékenysége független a hálózatból felvett áramtól, és nem fogyaszt energiát. A készülék megszólalási érzékenységét a védett helytől függően választják meg. Mivel az emberre a 70 mA-nál nagyobb áram már életveszélyes lehet, a megszólalási érzékenységet általában 30 mA-re választják meg. Mivel (különösen nedves környezetben) mindig felléphet valamennyi átvezetés (szivárgás), ennél kisebb értékű megszólalási érzékenység a készülék felesleges lekapcsolásait okozhatná. Speciális célokra gyártanak 10 mA, 100 mA és 300 mA megszólalású készülékeket is.

Kivitele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyfázisú érintésvédelmi relé belső szerkezete

Az érintésvédelmi relé készülhet egyfázisú és háromfázisú kivitelben. Háromfázisú hálózatnál célszerű a háromfázisú érintésvédelmi relé beszerelése, bár a jól kiépített hálózatnál három egyfázisú érintésvédelmi relé is megfelel a feladatnak. Lényeges, hogy az érintésvédelmi relé névleges üzemi árama pl. 25 A megegyezzen, vagy nagyobb legyen, mint az utána bekötött kismegszakító értéke. Egyfázisú érintésvédelmi relé főbb részei:

  1. bevezető csatlakozók
  2. kivezető csatlakozók
  3. reset
  4. vezetősín
  5. szolenoid
  6. érzékelő tekercs
  7. elektronika
  8. teszt gomb
  9. teszt vezeték

Pólusok száma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2-pólusú (1 fázis- + 1 nullvezető)
  • 4-pólusú (3 fázis + 1 nullvezető)

Névleges feszültség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Névleges feszültség (Un [V]) a hálózatban, amelyre az érintésvédelmi relé készült (Tipikusan 230 V a 2-pólusú, illetve. 400 V a 4-pólusú érintésvédelmi relékre.).

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Rendszerint az áramütött személy fel sem fogja, hogy „megrázta az áram”.
  2. www.dola.hu

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]