Kondenzátor (áramköri alkatrész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Különféle kivitelű kondenzátorok

Kondenzátor az az áramköri elem (alkatrész), amely villamos tér létrehozásával elektromos töltést képes tárolni. A legegyszerűbb kondenzátor legalább két párhuzamos vezető anyagból (fegyverzet) és a közöttük lévő elektromosan szigetelő anyagból (dielektrikum) áll. Kondenzátor található például a rádiókészülékekben, a mobiltelefon- vagy számítógép töltőben/tápegységben, fénycső elektronikában is.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első kondenzátor a leideni palack volt, amelyet Pieter van Musschenbroek készített 1746-ban a leideni egyetemen.

Jellemző paraméterek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kondenzátor főbb jellemző paraméterei:

  • kapacitás;
  • névleges feszültség;
  • tűrés (pontosság);
  • hőmérsékleti tényező;
  • frekvenciatartomány;
  • polarizált vagy nem polarizált (kivezetések felcserélhetősége);
  • maximális váltakozó feszültség.

Kapacitás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kapacitás a kondenzátor legfontosabb jellemzője. Minden test alkalmas elektromos töltések befogadására, tárolására. Azt, hogy egy kondenzátor mennyi töltést képes tárolni, kapacitásnak nevezik és C-vel jelölik.

Az elektronikában – ellentétben az akkumulátorokkal, amelyek ugyancsak elektromos töltéseket tárolnak – nem feltétlenül a nagyobb kapacitású kondenzátor a „jobb”, mert sok áramkör helyes működéséhez pontosan adott értékű kapacitás (kondenzátor) szükséges, például az oszcillátorok, nagyfrekvenciás szűrő- és csatolóáramkörök. A kapacitás fogalma önmagában nem szabatos, ugyanis függ:

  • a környezeti hőmérséklettől;
  • az alkalmazott kondenzátor típusától és
  • az adott kondenzátor tűrésétől. Utóbbi jelentős is lehet, mert például a legtöbb elektrolitkondenzátort +80% és -20% tűréssel gyártják.

Eszerint egy (névlegesen) 1000 µF-os kondenzátor kapacitása 800 és 1800µF között bármekkora értéket felvehet. Abban az esetben, ha nincs feltüntetve vagy a szövegkörnyezetből nem derül ki, akkor kapacitás alatt szobahőmérsékleten a névleges értéket szokás érteni.

Névleges feszültség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kondenzátor névleges feszültsége az a – kondenzátoron is feltüntetett – feszültség, amelyre az eszköz készült. A gyártási eljárástól, az alkalmazott anyagoktól és a felhasználás céljától függően különböző szabványos feszültségekre készítenek kondenzátorokat. Az üzemi feszültség a névleges feszültségtől lényegesen kisebb és rendszerint nem lépi túl a névleges feszültség felét. Ha a kondenzátorra a névleges feszültségnél nagyobb feszültség jut, rendszerint tönkremegy a dielektrikum átütése miatt.

Tűrés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kondenzátorok gyártási tűrése szintén fel van tüntetve az eszközön. A gyártási tűrést egyrészt az alkalmazott technológia, másrészt a felhasználás célja határozza meg. Egy hidegítő (szűrő-) kondenzátor tűrése lényegesen nagyobb, mint egy URH-sávra készült rezgőköri kondenzátoré.

Hőmérsékleti tényező[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hőmérséklet megváltozásával a kondenzátorok kapacitásértéke kismértékben megváltozik. A kondenzátoroknál a kapacitás hő okozta megváltozását a dielektrikum (szigetelő réteg) hőtágulása okozza. A hőmérsékleti tényező azt jelenti, hogy 1 °C környezeti hőmérséklet változás hatására a kondenzátor kapacitásértéke milyen változást szenved. Jele: Tk.

Bár a változás nagyon kicsi, kedvezőtlen esetben a nagyfrekvenciás rezgőkörök frekvenciája megváltozhat: ugyanis a rezgőkör tekercsének hőtágulása és a kerámia dielektrikum hőtágulásának együttes hatása már jelentékeny változást okoz például az URH-rádiókban (elhangolódás). A kvarcoszcillátor és a digitális rádióskála elterjedése előtt (és olcsóbb analóg készülékekben azóta is) a nagyfrekvenciás áramkörökben olyan kondenzátorokat alkalmaztak, amelyek a hőmérséklet változására ellentétesen reagáltak, mint a rezgőköri tekercs. [1]

A – nem színkóddal jelölt – kerámiakondenzátor hőmérsékleti tényezőjét a kondenzátor alapszíne egyértelműen jelöli az alábbiak szerint:[2]

Alapszín Jel Tk
Fekete NP0 0
Barna N33 -33
Vörös N75 -75
Narancs N150 -150
Citrom N220 -220
Zöld N330 -330
Kék N470 -470
Lila N750 -750

Üzemi frekvencia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kondenzátorokra kapcsolható legnagyobb frekvenciát elsősorban a kondenzátor dielektrikumának anyaga határozza meg, másrészt a kondenzátor kialakítása a járulékos induktivitások miatt. A kondenzátorok frekvenciaértékeivel kapcsolatos pontos adatok a kondenzátorok adatlapjaiban találhatóak.

Polaritásfüggés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Azokat a kondenzátorokat, amelyek elektromos bekötése nem közömbös – vagyis kivezetései nem cserélhetők fel az alkatrész tönkremenetele nélkül – egyértelműen megjelölik. A jelölés tantál elektrolit kondenzátorok esetén + (plusz) jel a pozitív pólus azonosítására, míg elektrolit kondenzátorok esetén a negatív pólust jelölik - (mínusz jellel).

Maximális váltakozó feszültség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elektrolit kondenzátorok érzékenyek a kis értékű fordított polaritású feszültségre is, amelyek szűrő- leválasztó és egyenirányító pufferkondenzátoroknál jelentkezhetnek.

Síkkondenzátor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Síkkondenzátor felépítése

A kondenzátor legegyszerűbb változata a síkkondenzátor, amely két párhuzamos fémlemezből (fegyverzet) áll, közöttük elektromos szigetelőanyag , dielektrikum található.

Egy ilyen rendszer kapacitása, ha a dielektrikum a fegyverzetek teljes felületét kitölti:

C=\varepsilon_0\varepsilon_r\frac{A}{d}, ahol a

d, a szigetelőanyag (dielektrikum) vastagsága, (a fegyverzetek távolsága)
A, a fegyverzetek felülete
\varepsilon_0, a vákuum dielektromos állandója
\varepsilon_r, a szigetelő relatív permittivitása

Síkkondenzátort a nagy méretek miatt csak kis kapacitásokra (jellemzően 20–500pF tartományban) használnak. Változtatható kapacitású síkkondenzátor például a forgókondenzátor vagy a légtrimmer. Elméletileg dielektrikumként tetszőleges elektromosan szigetelő anyagot lehet használni (akár levegőt, gázokat, légritka teret vagy egyes folyadékokat is), azonban az elektródák közötti állandó d, távolságot biztosítani kell. Ellenkező esetben a kondenzátor kapacitásértéke nem stabil. A kapacitásérték változását kihasználják például a kondenzátor- és az elektretmikrofonokban.

Kondenzátortípusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elektronikában a kondenzátorok többféle módon csoportosíthatóak:

  • A dielektrikum anyaga szerint
    • levegő (gáz vagy vákuum is.;
    • transzformátorolaj;
    • papír+transzformátorolaj;
    • műanyag (például stiroflex);
    • kerámia;
    • fém-oxid (elektrolitkondenzátorok esetén);
    • csillám.
  • A kapacitás szabályozhatósága alapján
  • felhasználás célja szerint
    • szűrőkondenzátor (tápegységek),
    • kisfrekvenciás,
    • nagyfrekvenciás,
    • ipari
    • egyéb.

Gyakorlati megvalósításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kondenzátorok felhasználási céljuktól függően különböző névleges feszültségre, eltérő kapacitással és gyártástechnológiával készülhetnek 1pF-tól több ezer µF kapacitásra. Leggyakoribb kondenzátortípusok:

Papírkondenzátor, 5000 cm (5000 pF) kapacitással

Papírkondenzátor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Papírkonenzátorokat az 1960-as évekig gyártottak. Olcsó, megbízható, nagy tömegben gyártott kondenzátortípus, régi készülékekben elvétve fellelhető. A papírkondenzátor olajjal impregnált (átitatott) vékony papírcsíkból (kondenzátorpapír) áll, amelynek két oldalán helyezkedik el az ónból vagy alumíniumból készült fólia fegyverzet. A fémfóliához ellenálláshegesztéssel, ritkábban forrasztással rögzítették az elektromos kivezetéseket. A fémfóliák a papírhoz képest középen vagy oldalirányban eltolva helyezkedhetnek el (indukciószegény kivitel). A feltekercselt fóliát papírcsőbe helyezték és végeit bitumennel zárták le. Maximális üzemi hőmérsékletük az impregnáló olaj függvénye: paraffinolaj használata esetén +45 °C. A nedvességálló kivitelű papírkondenzátorokat kerámiacsőben helyezték el és műgyantával zárták le.[3] A papírkondenzátorok fejlődésének következő állomása a fémezett papír (MP ~ metal paper) bevezetése volt, amelynek eredményeképpen lényegesen egyszerűbb gyártási eljárással kisebb méretben, jobb tűréssel lehetett előállítani a kondenzátorokat. A papírkondenzátorokat a fóliakondenzátorok teljesen kiszorították.

Csillámkondenzátorok

Csillámkondenzátor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csillámkondenzátorban dielektrikumként csillámot alkalmaznak, amelynek két oldalán alumínium vagy vörösréz fegyverzetek vannak vagy az ezüsttartalmú fémréteget közvetlenül a csillám két oldalára viszi fel (SM ~ silver mica). A csillám kiváló elektromos, mechanikai és időálló tulajdonságokkal rendelkezik, emiatt műszerekben, oszcillátorokban elterjedten alkalmazzák.

Különböző méretű és kapacitású elektrolitkondenzátorok

Elektrolitkondenzátor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elektrolit kondenzátorok készülhetnek

  • alumínium és
  • tantál

kivitelben.

Alumínium elektrolit kondenzátor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alumíniumfóliás elektrolitkondenzátor egyik fegyverzete oxidált alumínium, ahol az alumíniumoxid dielektrikumként működik. Így a kondenzátor egyik fegyverzete az alumínium, a másik az elektrolit (folyadék, vagy gél formájában). Kis térfogat mellett nagy kapacitása van: 0,5 μF (mikrofarád)-tól kezdve akár 100 F-ig. Veszteségei viszont jelentékenyek lehetnek. Az elektrolitkondenzátor kapacitása a hőmérséklettel változik (csökkenő hőmérsékletnél csökken a kapacitás, növekvőnél nő):

Tönkrement elektrolitkondenzátorok (a túlnyomás hatására felhasadt a kondenzátor fedele)

A kapacitás értéke a +20 °C-on mért (névleges) kapacitáshoz képest:

  0 °C-on 70-75%
-10 °C-on 50-60%
-20 °C-on 23-50%

Az elektrolitkondenzátor -20 °C alatt tönkremehetnek! Az elektrolitkondenzátor kapacitása a reá adott feszültség függvényében, általában -20% és +50% között változhat.[4]. A megfelelő formázással és a maximális feszültségérték 50%-án történő használattal az elektrolitkondenzátor élettartama lényegesen megnövelhető. Az elektrolitkondenzátor legfontosabb felhasználási területe a váltófeszültségből egyenirányított egyenfeszültségek stabilizálása tápegységekben, valamint szűrőkondenzátorként az alacsony frekvenciás váltóáramú összetevők kiszűrése. Általánosságban elmondható róla, hogy nagyfrekvenciás tulajdonságai rosszak, veszteségi tényezője viszonylag magas, értéke bizonytalan (csak nagy szórással, pontatlanul gyártható), ugyanakkor fajlagos kapacitásértéke magas.

Komoly hátránya a polaritásérzékenysége, ugyanis fordított polaritású feszültség hatására az intenzív gázképződés miatt azonnal tönkremegy. Kisebb elektrolitkondenzátorokat a robbanás elkerülése miatt hasadótárcsával, míg az ipari kivitelű elektrolitkondenzátorokat biztonsági szeleppel látnak el. Léteznek váltóáramú változatok is, ezekben mindkét fém fegyverzeten van oxidréteg. Ezek fajlagos kapacitása feleakkora.

Tantálkondenzátor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tantálkondenzátorok
Felületszerelt áramkörbe (SMD) való tantálkondenzátorok (méretek szemléltetésére egy gemkapocs)

Tulajdonságai hasonlóak az alumínium-elektrolit kondenzátorokéhoz. Fajlagos kapacitása még magasabb, nagyfrekvenciás tulajdonságai pedig sokkal jobbak. Kevésbé öregszik és szélesebb hőmérséklet tartományt visel el. Ára magasabb és alkalmazása körültekintést igényel. A tantál kondenzátorok fordított polaritás, túlfeszültség, illetve nagy áram esetén felrobbanhatnak. A beforrasztható tantálkondenzátorokon + jel jelöli a pozitív pólusú kivezetést.

Fóliakondenzátor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Különféle kialakítású fóliakondenzátorok

A fóliakondenzátor leggyakrabban tömb, illetve tekercselt kivitelben készül. A tömb kivitel szórt induktivitása és ekvivalens soros ellenállása alacsonyabb, ezért magasabb frekvenciákon jobban használható. A tekercselt kivitelt egyszerűbb gyártani, ezért ára alacsonyabb. A modern fóliakondenzátorokban a kivezetések két oldalt teljes felületen csatlakoznak a fegyverzetekhez, így indukciószegény és kis soros ellenállású kondenzátor gyártható. A felhasznált fólia anyagától függően különböző tulajdonságokra lehet optimalizálni.

  • Polisztirol - Viszonylag rossz fajlagos kapacitású kondenzátor, korlátozott hőmérséklettűréssel. Kedvező öregedési tulajdonságai miatt precíziós analóg elektronikában alkalmazzák. Veszteségi tényezője alacsony.
  • Polipropilén
  • Poliészter - Leginkább magasfeszültségű alkalmazásra javasolt. Veszteségi tényezője viszonylag magas, ezért nagy frekvenciákon nem használják.
  • Poliamid - A poliészterhez hasonló, de magasabb működési hőmérsékletet is tolerál.
  • Polikarbonát - Kiváló szigetelési tulajdonsági miatt nagy feszültségeknél népszerű.
  • Teflon - Nagyon kedvező magas frekvenciás tulajdonságokkal rendelkezik, ezért gyakran alkalmazzák mikrohullámú, illetve rádiófrekvenciás alkalmazásokban. Nagyon jó stabilitás, magas átütési szilárdság és kis veszteségi tényező jellemzi, még magas hőmérsékletek mellett is. Hátránya, hogy alacsony dielektromos állandója miatt a fajlagos kapacitása alacsony, valamint igen drága.

Kerámiakondenzátor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kerámiakondenzátorok

A kerámiakondenzátor kis méretű, fémezett kerámialemezekből álló kondenzátor. Az egyszerűbbek egy darab tárcsa alakú kerámia lemezből állnak, amelynek két oldalára gőzölögtetik fel a néhány mikron vastagságú ezüst fegyverzeteket. Precíziós kivitel esetén a pontos kapacitásértékeket utólagos megmunkálással állítják be, végül fedőfestéssel látják el. Kerámiakondenzátorokat néhány pF-tól kb. 100 nF-ig terjedő tartományban gyártanak.

Változtatható kapacitású kondenzátor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forgókondenzátor

A változtatható kapacitású kondenzátor legjellemzőbb típusa a forgókondenzátor, amelyet például rádiókészülékek és TV-készülékek[5][6] hangolására alkalmaztak a digitális skálák előtt.

20kV névleges feszültségű vákuumkondenzátor

Nagyfeszültségű vákuumkondenzátor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagyfeszültségű vákuumkondenzátort tipikusan a műsorszóró rádióadókban és a lokátortechnikában alkalmazzák.

Félvezető kondenzátorok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bármely p-n átmenetű félvezető felhasználható kondenzátorként. A kapacitás függ a p-n átmenet felületétől és az átmenetre kapcsolt feszültségtől.

Monolit integrált áramkörökben integrált tranzisztorokkal valósítják meg a kondenzátorokat. Az elérhető kapacitás néhány nF, a feszültség 5–20V közötti. Nagyobb kapacitásértékeket kívülről – diszkrét elemként – csatlakoztatnak az integrált áramkörökhöz.[7]

A kondenzátor meghibásodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy kondenzátor meghibásodása számos okból bekövetkezhet:

  • mechanikai sérülés idegen behatás által;
  • túlfeszültség;
  • határfrekvencia túllépése;
  • rövidzár;
  • öregedés, kiszáradás;
  • fordított polaritás miatti gázképződés, robbanás.

Mechanikai sérülés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kondenzátor mechanikai sérülése történhet

  • szakszerűtlen beavatkozás vagy
  • erőszakos behatás (például készülék véletlen leejtése) miatt és
  • ritkán a készülék, berendezés mechanikai rezgései miatt (például elektromotor indítókondenzátora).

Túlfeszültség, átütés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Túlfeszültség hatására a kondenzátor dielektrikumában olyan mértékű molekula-átrendeződés (polarizáció) történik, amelynek hatására a dielektrikum elveszti szigetelő képességét (átüt). Az átütés kb. 10^{-8} s alatt játszódik le.[8] Az átütés főbb típusai:

  • Lavina átütés: az elektronok és lyukak két polaritásváltás között akkora mozgási energiát kapnak a tértől, ami elegendő újabb elektron-lyuk pár keltésére. Lavinaszerű töltéshordozó generáció indul be, amelynek hatására a kondenzátor tönkremegy.
  • Termikus átütés: az ionizáció külső vagy belső melegedés és az elektromos tér együttes hatására jön létre.
  • Kisüléses átütés: zárványokat, üregeket tartalmazó szigetelőkben, például kerámiákban jön létre. A gáz előbb ionizálódik, mint a szilárd fázis. Hatására a zárványok ellenállása lecsökken, így a szilárd dielektrikum részben megnő a térerősség. Ha a térerősség nagyobb, mint az adott dielektrikumvastagságra megengedett érték, bekövetkezik a letörés.

Egyes kondenzátorok az átütés hatására nem mennek véglegesen tönkre, mert az átütő elektromos szikra a fegyverzeteket az átütési terület közvetlen közelében elgőzölögteti (papír- és MP-kondenzátorok).

Határfrekvencia túllépése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kondenzátor kapcsaira adott feszültség hatására a kondenzátor dielektrikumában molekula-átrendeződés jön létre a kialakult elektromos mező forgató hatása miatt. Váltakozó polaritású feszültség hatására a molekula átrendeződés minden periódusban felcserélődik, a felhalmozódott töltések pedig kisülnek. Amennyiben a polaritásváltás olyan gyakori, hogy a dielektrikum molekulái nem képesek követni, akkor a dielektrikum felhevül, szélsőséges esetben tönkremegy. Bár egy adott kondenzátorra nézve a jelenség káros, de hatást a mezőgazdaságban dielektromos szárítás néven ipari méretekben alkalmazzák, ahol a kondenzátor dielektrikumát a szárítandó termény alkotja.[9]

Rövidzár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felrobbant elektrolitkondenzátor maradványai

A kondenzátor jelentős – akár életveszélyes – energiát is képes tárolni (például vaku, mikrosütő, fázisjavító, defibrillátor, stb., stb.). A kondenzátor a feszültség rákapcsolásának pillanatában rövidzárként viselkedik, majd exponenciális görbe szerint töltődik, a kisütés pedig értelem szerint fordított folyamat. Amennyiben a nagy kapacitású és nagyfeszültségű kondenzátor töltési- kisütési folyamatát nem korlátozzák, olyan nagy áramok is folyhatnának, amelyek veszélyeztetnék a kondenzátor vagy a bekötő vezetékek épségét. A rövidzár kialakulását soros kapcsolású korlátozó ellenállással akadályozzák meg.

Öregedés, szivárgás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legtöbb kondenzátor anyagának öregedése jóval később következik be, mint a kondenzátort tartalmazó eszköz egyéb tönkremenetele. Kivételt az elektrolit kondenzátorok jelentenek, ugyanis az elektrolit elszivárgása, besűrűsödése esetén a kondenzátor kapacitáscsökkenése jelentős.[10]

Fordított polaritás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Téves bekötés vagy az egyenirányító meghibásodása esetén az elektrolitkondenzátorokra fordított polaritású feszültség kerülhet, ami intenzív gázképződést, szélsőséges esetben a kondenzátor robbanását is okozhatja.

Jelölés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyméretű kondenzátor kényelmesen feliratozható és még a gyártó neve, a gyártás dátuma is feltüntethető. A néhány mm-es kerámia- vagy SMD kondenzátorok azonban méretükből adódóan nem adnak lehetőséget minden adat feltüntetésére, így egyszerűsíteni kellet a kondenzátorok jelölését.

Régi jelölés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régi jelölés egyszerűsített betű- és számkombinációkat tartalmazott a névleges kapacitás, a tűrés és a névleges feszültség jelölésére.[11] Egy betűvel jelölték a kapacitás-érték prefixumát: p – piko, n – nano, µ – mikro. Ha a prefixum előtt van szám, akkor azt kell értelmezni. Például a 3n = 3nF; 33p = 33 pF, stb. Ha a prefixum előtt nincs szám, akkor értéke 0, a mögöttes szám pedig tized értékkel számít. Például: µ470 = 470 nF, n33 = 0,33nF = 330pF, stb. Ha a prefix előtt és mögött is van szám, akkor az előző kettő kombinációja: 3n3 =3,3nF.

A tűréseket az ABC nagybetűivel jelölték, például K = ±10%; előző példa szerint 3n3K = 3,3nF ±10% Az F-betű soha nem Farad, hanem 1% tűrés.

A kondenzátorok névleges feszültségeit az abc kisbetűivel jelölték: a = 50V, h = 1kV. Az u,v,w betűk a váltakozó feszültség részére vannak fenntartva: u = 250V~ v = 350V~ és w = 500V~ Emellett az alapszín adott tájékoztatást az alkatrész hőfokfüggéséről. Így a 10nZw egy 10nF kapacitású +80% és -20% tűrésű 500V váltakozó feszültségre készült kondenzátor.

Új jelölés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az új jelölés az SMD-alkatrészekkel együtt terjedt el, és három számot, valamint egy betűt tartalmaz:

  • az első számjegy a tízesek száma;
  • második számjegy az egyesek száma;
  • a harmadik az utánuk írandó nullák száma (mindent pF-ban adnak meg).
  • A nagybetű a tűrést jelzi.

Eszerint az 123K jelű kondenzátor 12000 pF = 12 nF kapacitású és 10%-os tűrésű.[12]

Rajzjelek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kondenzátorok rajzjelei
általában, elektrolit, bipoláris
trimmer-, forgó- és átvezető kondenzátor

A rajzjeleket csak az ábrán látható irányban vagy vízszintesen szabad elhelyezni. Kiegészítő jelként a kapacitás értékét, szükség szerint a névleges feszültséget (például 3n3/2kV) és – bonyolultabb kapcsolási rajzokon – az elem sorszámát tüntetik fel (például C203 jelöli a 203-as számmal azonosított kondenzátort). Azokat a forgókondenzátorokat, amelyek fizikailag össze vannak építve (közös tengelyűek) szaggatott vonallal kötik össze az együttfutás jelölésére.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A kondenzátor megfelelően megválasztott negatív hőmérsékleti tényezőjének hatása éppen kompenzálja a tekercs pozitív hőmérsékleti tényezője miatti elhangolódást.
  2. http://elektrotanya.com/?q=hu/show_partsinfo
  3. Magyari Béla: Rádióamatőrök zsebkönyve, Budapest, Műszaki, 1963. 306-317. o., ETO: 621-396(083), ISBN n.
  4. Ez a változás csökkenthető a kondenzátor úgynevezett formázásával, ami gyakorlati tapasztalat szerint a rájuk írt maximális feszültségérték 50%-án történik, mintegy 3 órán keresztül
  5. http://www.geocities.co.jp/SiliconValley/3576/t_tv_p.htm Mechanical TV tuner
  6. http://www.radiomuseum.org/r/videoton_uhf_tuner.html UHF-Tuner
  7. Sipos Gyula: Integrált áramkörös elektronika, Bp, Műszaki, 1980, ISBN 963102703-1
  8. http://mti.kvk.uni-obuda.hu/adat/tananyag/passziv/Passziv4Kondenzatorok2014.pdf Kondenzátorok
  9. Arun S. Mujumdar - Beke János: Gyakorlati szárítás,Szaktudás Kiadó Ház, Bp., 2002, ISBN 9789639422544
  10. http://www.elektro-net.hu/konstruktor/4214-elektrolitkondenzatorok
  11. http://elektrotanya.com/?q=hu/show_partsinfo Kerámia kondenzátorok
  12. http://jervin.uw.hu/index.php?page=capcode Kondenzátorok jelölése

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]