Erős vár a mi Istenünk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A dal kottája Joseph Klug 1533-as Geistliche Lieder című énekeskönyvében.

Az Erős vár a mi Istenünk (németül: Ein’ feste Burg ist unser Gott) evangélikus korál, amelyet Luther Márton írt 1527 és 1529 között.[1] Wittenbergben jelent meg ugyanebben az esztendőben. Szövege a 46. zsoltár parafrázisa. A világ számos országában, így Magyarországon is, „Erős vár a mi Istenünk!” formulával köszöntik egymást az evangélikusok.[2]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Erős vár Luther aláírásával

Az Erős vár a protestánsok egyik legkedveltebb éneke, mozgósító hatása miatt a reformáció „harci dalának” is hívták, Marx pedig a század Marseillaise-ének nevezte.[3] John Julian négy elméletet említ az eredetéről:[1]

Az első fennmaradt énekeskönyv, amiben az Erős vár a mi Istenünk megtalálható, Andrew Rauscher 1531-es könyve, de feltehetően szerepelt Joseph Klug 1529-es könyvében is, Der xxxxvi. Psalm. Deus noster refugium et virtus címen,[1] és Hans Weiss 1528-as énekeskönyvében.[4] Ez arra utal, hogy 1527 és 1529 között írták, mert Luther énekeit röviddel elkészültük után ki szokták nyomtatni.

A hagyomány szerint II. Gusztáv Adolf svéd király ezt a dalt játszatta a csatába induló csapatainak a harmincéves háborúban. A dalt már 1536-ban lefordították svéd nyelvre. Századokkal később a korai svéd szocialista mozgalom egyik indulója lett.

Magyarországon 1566-ra már megjelent, és a 17. és 18. század folyamán katolikus énekeskönyvekben is megtalálható volt.[5]

Dallama[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erős vár a mi Istenünk, izometrikus dallam
Erős vár a mi Istenünk, ritmikus dallam


Feldolgozásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Erős vár a mi Istenünk dallamát számos zeneszerző felhasználta, például Johann Sebastian Bach a 80. kantátájában és a korálfeldolgozásaiban, Felix Mendelssohn az 5. szimfóniájában, Giacomo Meyerbeer a „Hugenották” című operájában, Richard Wagner a Kaisermarschban, Richard Strauss pedig a Friedenstagban.[1][6]

Megjelenései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapesten, a VIII. kerületi Vajda Péter utcában álló tornyon, ami az általános iskola és és a bölcsőde között helyezkedik el, olvasható a korál első két sora.

Székesfehérváron, a Szekfű Gyula utca 1. szám alatti evangélikus templom bejárata fölött a korál első sora fogadja a híveket. [7]

Szövege[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Német nyelvű szöveg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ein feste Burg ist unser Gott,
Ein gute Wehr und Waffen.
Er hilft uns frei aus aller Not,
Die uns jetzt hat betroffen.
Der altböse Feind,
Mit Ernst er’s jetzt meint;
Groß Macht und viel List
Sein grausam Rüstung ist,
Auf Erd ist nicht seinsgleichen.
Mit unsrer Macht ist nichts getan,
Wir sind gar bald verloren;
Es streit’ für uns der rechte Mann,
Den Gott hat selbst erkoren.
Fragst du, wer der ist?
Er heißt Jesus Christ,
Der Herr Zebaoth,
Und ist kein andrer Gott,
Das Feld muß er behalten.
Und wenn die Welt voll Teufel wär
Und wollt uns gar verschlingen,
So fürchten wir uns nicht so sehr,
Es soll uns doch gelingen.
Der Fürst dieser Welt,
Wie sau’r er sich stellt,
Tut er uns doch nicht;
Das macht, er ist gericht’:
Ein Wörtlein kann ihn fällen.
Das Wort sie sollen lassen stahn
Und kein’ Dank dazu haben;
Er ist bei uns wohl auf dem Plan
Mit seinem Geist und Gaben.
Nehmen sie den Leib,
Gut, Ehr, Kind und Weib:
Laß fahren dahin,
Sie haben’s kein’ Gewinn,
Das Reich muß uns doch bleiben.

Magyar nyelvű szövege[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erős vár a mi Istenünk,
Jó fegyverünk és pajzsunk.
Ha ő velünk, ki ellenünk?
Az Úr a mi oltalmunk.
Az ős ellenség
Most is üldöz még,
Nagy a serege,
Csalárdság fegyvere,
Nincs ilyen több a földön.
Erőnk magában mit sem ér,
Mi csakhamar elesnénk,
De küzd értünk a hős vezér,
Kit Isten rendelt mellénk.
Kérdezed: ki az?
Jézus Krisztus az,
Isten szent Fia,
Az ég és föld Ura,
ő a mi diadalmunk.
E világ minden ördöge
Ha elnyelni akarna,
Minket meg nem rémítene,
Mirajtunk nincs hatalma.
E világ ura
Gyúljon bosszúra:
Nincs ereje már,
Reá ítélet vár,
Az Ige porba dönti.
Az Ige kőszálként megáll,
Megszégyenül, ki bántja.
Velünk az Úr táborba száll,
Szentlelkét ránk bocsátja.
Kincset, életet,
Hitvest, gyermeket
Mind elvehetik,
Mit ér ez őnekik!
Mienk a menny örökre![8]

József Attila fordításában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erős vár a mi Istenünk,
Kemény vasunk és vértünk.
Inségben együtt van velünk,
Megvált és harcol értünk.
Kél az ősi rossz,
Bajvető gonosz,
Csel vad fegyvere,
Erőszak ővele,
A földön ő az első.
Önnön erőnk csak délibáb
És bizony esnénk esten.
De harcba küldte Egy Fiát
Értünk maga az Isten.
Kérded-é, ki az?
Jézus, az igaz.
Sok had, Egy a fő,
Nincs Isten más csak Ő,
Krisztus a Győzedelmes.
S ha földön ördög nyüzsgene
És elnyelni akarna,
Meg nem riadnánk – ellene
Győz hitünk diadalma.
A világi úr
Tombolhat vadul,
Semmit sem tehet,
Ő megítéltetett.
Megrendül egy szavunkra.
Él, áll az ige igazul,
Akárki vesse-hányja.
Táborainkra száll az Úr
Szent Lelke, adománya.
Jóhír, nő, család,
Jószág, test, világ
Veszhet, vihetik
Veszendő kincseik', –
Miénk marad az ország.[9]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d John Julian, ed., A Dictionary of Hymnology: Setting forth the Origin and History of Christian Hymns of all Ages and Nations, Second revised edition, 2 vols., n.p., 1907, reprint, New York: Dover Publications, Inc., 1957, 1:322-25
  2. Evangélikus egyszeregy mindenkinek
  3. Hangok a zaj-zörej világon túl – beszélgetés Madarász Ivánnal, Népszabadság, 2007. január 20.
  4. Jaroslav Pelikan and Helmut Lehmann, eds., Luther's Works, 55 vols. (St. Louis: Concordia Publishing House; Minneapolis: Fortress Press, 1957-1986), 53:283.
  5. Csomasz Tóth Kálmán: Dicsérjétek az Urat
  6. Pamela M. Potter: Strauss's "Friedenstag": A Pacifist Attempt at Political Resistance, The Musical Quarterly, Vol. 69, No. 3 (Summer, 1983), pp. 408-424
  7. A székesfehérvári evangélikus templom. (Hozzáférés: 2013. szeptember 13.)
  8. Digitális Evangélikus énekeskönyv, 254. ének
  9. Digitális Evangélikus énekeskönyv, 256. ének

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]