Enrico Mizzi

Enrico Mizzi
Szobra a Castille előtt
Málta 7. miniszterelnöke
Hivatali idő 1950. szeptember – 1950. december 20.
Előd	Sir Paul Boffa
Utód	Ġorġ Borġ Olivier
Született	1885. szeptember 20. Valletta
Elhunyt	1950. december 20. (65 évesen) Valletta
Sírhely	Addolorata Cemetery
Párt	Nemzeti Párt
Szülei	Fortunato Mizzi
Házastársa	Bice Vassallo
Gyermekei	Fortunat Mizzi
Foglalkozás	jogász, politikus
Iskolái	La Sapienza Egyetem
Vallás	római katolikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Enrico Mizzi témájú médiaállományokat.

Enrico Mizzi (Valletta, 1885. szeptember 20. - 1950. december 20.) becenevén Nerik, máltai olasz-párti majd nacionalista politikus, a Nemzeti Párt egyik alapítója, halála előtt három hónapig Málta miniszterelnöke.

Élete

A Nemzeti Mozgalom alapítójának, Fortunato Mizzinek és Maria Sofia Fogliero de Lunának a fiaként született Vallettában. A gozói szemináriumon tanult, majd a Máltai Királyi Egyetemen szerzett diplomát 1906-ban. 1915-ben választották be először a Kormányzótanácsba Gozóról, mint a Comitato Patriotico tagját. Az ifjú politikus már ekkor egy liberális alkotmányért küzdött, nézetei miatt 1917-ben letartóztatták. Megalapította a Máltai Ifjúsági Kört (Circolo Giovane Malta), és a Dante Aligheri Társaság elnöke volt élete végéig. 1940-ig a Malta Printing Press kiadó munkatársa volt. Ebben az évben letartóztatták, és két év múlva politikai nézetei miatt Ugandába internálták. Csak 1945-ben térhetett haza. Ekkor újra belevetette magát a politikába. 1950-ben végre megválasztották miniszterelnökké, három hónap múlva azonban meghalt. Egyetlen gyermeke Fortunato Mizzi.

Politikai nézetei és pályája

Apja volt a máltai érdekeket hangsúlyozó Nemzeti Mozgalom alapítója, ám Enrico még apjánál is szélsőségesebb álláspontot képviselt. Elfogadhatatlannak tartotta a brit uralmat, és már fiatalon, az első világháború idején kifejtette nézetét, miszerint Máltának csatlakoznia kellene Olaszországhoz. Ezt úgy képzelte, hogy Nagy-Britannia elcseréli Máltát Eritreára, Málta Olaszország része lesz, képviselőkkel az olasz parlamentben. A briteknek továbbra is joguk lett volna a máltai kikötők használatához. Az olasz nyelv elnyomásával egyre inkább a máltai nyelv szerepe mellett állt ki.

1915-ben a Comitato Patriotico tagjaként bekerült a Kormányzótanácsba, ám május 7-én letartóztatták és 1917-ben elítélték a britek elleni izgatásért. Egy évi kényszermunkára ítélték, amit 1918-ban "komoly cenzúrára" változtattak. 1919-ben azonban már a Nemzetgyűlés elnöke a június 7-i felkelés után. Ekkoriban a Máltai Politikai Unió (Unione Politica Maltese) nevű mérsékelt ellenzéki tömörülés (később párt) tagja, ám 1921-ben megalakította a radikálisabb Nemzeti Demokrata Pártot (Partito Democratico Nazionale), hogy önállóan induljon a választásokon. A győztes UPM mégis a Máltai Munkáspárttal lépett koalícióra. 1923-ban azonban az újraválasztott UPM már Mizzi pártjával alkotott kormányt, és Mizzi megkapta az agrárminiszteri posztot. 1926-ban a két párt Nemzeti Párt néven egyesült. Több miniszteri posztot is betöltött. Az alkotmány felfüggesztése után a Malta Printing Press kiadónál dolgozott.

1940. május 30-án több tucat máltaival együtt ismét letartóztatták, és 1942-ben olasz-párti nézetei miatt Sir William Dobbie kormányzó Ugandába deportáltatta őket. Bár a bíróság néhány héten belül kimondta, hogy a deportáció törvénytelen volt, Dobbie csak 1945-ben hozatta haza őket Afrikából. Március 8-i hazatértétől kezdve a Nemzeti Párt elnöke volt, és az alkotmányozó nemzetgyűlés tagja. Az 1947-es választásokat azonban a Máltai Munkáspárt nyerte meg, így Mizzi az ellenzék vezetője lett. A következő választások után 1950. szeptemberében felkérték, hogy alakítson kisebbségi kormányt, ám három hónapi kormányzás után meghalt.

Források

• Dr. Enrico Mizzi (angol nyelven). Department of Information. (Hozzáférés: 2010. június 29.)