Determinizmus
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A determinizmus az a filozófiai nézet, mely szerint minden – természeti, társadalmi, pszichikus – jelenség korábbi történések által meghatározott.[1] Ez a gondolat már az ókorban is megjelent, de részletes, matematikai kifejtésére csak a 18. században került sor. A determizimus gondolata összefügg egyrészt a természettudományoknak tulajdonított magyarázó erővel, másrészt a szabad akarat kérdésével.[2]
Megkülönböztethetünk egyebek mellett okozati (kauzális) és logikai determinizmust. A determinizmus szót leggyakrabban okozati determinizmus értelemben használjuk.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Okozati determinizmus
Az okozati determinizmus (vagyis a kauzális determinizmus) szerint a világ állapota egy bizonyos időpontban együtt a természeti törvényekkel meghatározzák a világ későbbi állapotait. A determinizmus fogalmának alapja az a filozófiai nézet, mely szerint mindennek, ami létezik, elégséges alapja van a létezésre, méghozzá az úgy és nem másként való létezésre. Ez Leibniz elégséges alap elve.[2]
A determinizmus és a fatalizmus összefüggése metafizikai világkép függvénye. Elképzelhető, hogy bizonyos dolgok eleve elrendeltek determinisztikus törvények nélkül is, illetve az is, hogy determinisztikus törvények mellett nincsenek elkerülhetetlen események. Ám a determinizmust elfogadva bizonyos értelemben mondható, hogy a múlt történései alapján a jövő eseményei eleve elrendeltek.[2]
Pierre Simon Laplace gondolatkísérlete, a Laplace démona az okozati determinizmus elfogadásának következményét szemlélteti: ha elképzelünk egy lényt mely ismeri a világ állapotát és a természeti törvényeket, ennek a lénynek a tudatában a múlt és a jövő egyaránt úgy jelenik meg, mint a jelen. Ez a determinizmus episztemikus megfogalmazása. Laplace valószínűleg Istenre gondolt, ám leírása tovább vezet: akár létezik ez a lény, akár nem, a fizikai szükségszerűségből és a jelen (vagy a múlt) állapotából magyarázható jövő teljes mértékben lehetetlenné teszi a szabad választás.[2]
A determinizmus azonban nem vezet szükségszerűen teljes előrelátáshoz, hiszen ahhoz végtelen számítási teljesítményre lenne szükség. Mégis bizonyos feltételek között a világ eseményei jó közelítéssel bejósolhatóak, bár nem determinisztikusak, más esetben egyáltalán nem láthatók előre, mégis determinisztikusak (káosz-elméletek).[2]
[szerkesztés] Logikai determinizmus
A logikai determinizmus (más néven logikai fatalizmus, mely nem összekeverendő a fatalizmussal, mint a determinizmus következményével[3]) szerint minden – a múltról, a jelenről vagy a jövőről szóló – állításról megállapítható, igaz-e vagy hamis, és az igaz állítások szükségszerűen megtörténtek, megtörténnek vagy meg fognak történni. Szoros kapcsolatban van ez a nézet a klasszikus kétértékű logikával, hiszen a jövőre vonatkozó állításoknak csak úgy lehet meghatározott igazságértéke, ha minden determinált.[4]
Diodórosz Kronosz győzedelmes argumentumának konklúziója logikai determinizmus, vagyis az, hogy ami nem igaz és nem is lesz igaz, az nem is lehetséges. Ez ellen felhozható például Arisztotelész tengeri csata argumentuma, mely szerint holnap lesz vagy nem lesz tengeri csata, de egyik eshetőség sem szükségszerű, csak lehetséges.
[szerkesztés] Hivatkozások
- ^ Szigeti Györgyné - Vári Györgyné - Volczer Árpád: Filozófiai Kislexikon. Budapest: Kossuth, 1980.
- ^ a b c d e Stanford Encyclodpedia of Philosophy: Casual Determinism, Introduction
- ^ Stanford Encyclodpedia of Philosophy: Fatalism
- ^ Ruzsa Imre - Máté András: Bevezetés a modern logikába. Budapest: Osiris, 1997. ISBN 963 379 185 5 189-190. o.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Huoranszki Ferenc: Modern metafizika. VIII/3. Determinizmus
- E. Szabó László: A nyitott jövő problémája: Véletlen, kauzalitás és determinizmus a fizikában
 |
Ez a filozófiai tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
