Cseles Márton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Cseles Márton (Rózsavölgy, 1641. október 28.Sárospatak, 1709. január 14.) bölcselet- és hittudós, jezsuita rendi tanár.

Tartalomjegyzék

Élete[szerkesztés]

1657-ben lépett a jezsuita rendbe. Nagyszombatban (1673–76) filozófiát, Grazban és Bécsben egyházjogot, szentírást és teológiát is tanított. Kollonich Lipót esztergomi érsek megbizásából 1694-ben Rómába kerül. A Vatikáni levéltárban az ő munkásságával kezdődik a magyar forrásmunkák feltárása. Visszatérvén hazájába, a győri rendház főnöke lett, ahol a teológusokat tanította, majd átment a pozsonyi rendházba. A Rákóczi-szabadságharc idején tartományfőnök volt, ekkor Rákóczi hívei elfogták és Érsekújvárba, majd Nyitrára, végül Munkácsra hurcolták, ahol egy éven át volt fogságban. Kortársai a magyar Ciceronak nevezték.

A vatikáni könyvtárban 17011702-ben mint a Péter basilica penitentiariusa kutatásokat tett és búvárlatainak eredményét 11 kötetben a budapesti Egyetemi Könyvtár őrzi; ezek közt: Thesaurus Bullarum, brevium ecclesiae Hungaricae jura privilegia, historiam spectantia (Kaprinai gyűjt. A. XII–XIV. k.)

Munkái[szerkesztés]

  • Elucidatio historico-chronologica de episcopatu Transilvaniae. Romae (1702. Ivrét.)
  • Decennium Georgii Szécsényi metropolitae Strigoniensis. Tyrnaviae, 1721. (Névtelenűl.)
  • Descriptio amplitudinis episcopatus Sirmiensis. (kézirat)
  • Inchoffer Menyhért híres Annaleseinek folytatását is ő küldte Rómából.

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]