Cseh Ervin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2018. november 14., 08:28-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10))
Cseh Ervin
Született1838. március 23.
Valpó
Elhunyt1918. június 12. (80 évesen)
Erdőd
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásapolitikus, miniszter
Tisztsége
  • főispán (1886–1898, Szerém vármegye)
  • horvát–dalmát–szlavón tárca nélküli miniszter (1898. december 10. – 1903. június 27.)
  • horvát parlamenti képviselő (1899–1905)
  • horvát–dalmát–szlavón tárca nélküli miniszter (1903. november 3. – 1905. június 18.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Cseh Ervin témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Szentkatolnai Cseh Ervin (Valpó, 1838. március 23.Erdőd, 1918. június 12.) erdélyi magyar származású horvát-szlavónországi politikus, két ízben horvát–dalmát–szlavón tárca nélküli miniszter.[1]

Életrajza

A régi erdélyi nemesi származású szentkatolnai Cseh család született a Verőce vármegyei Valpón. Középiskolai tanulmányait Pécsett, Temesvárott és Bécsben végezte, majd a Magyaróvári Császári és Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézetben szerzett diplomát. Ezután a gazdasági életben tevékenykedett, amiért a szlavóniai gazdasági egyesület elnökeként a harmadosztályú Vaskorona-renddel tüntették ki.

Khuen-Héderváry Károly horvát bán 1886-ban Szerém vármegye főispánjává nevezte ki. Ebbéli tisztségében a horvátok és a szerbek kibékítésére törekedett, ami sikerült is neki. Főispáni tisztségéről 1898. december 10-én mondott le, mikor a Bánffy-kormányban kinevezték horvát–dalmát–szlavón tárca nélküli miniszternek. Még 1898-ban titkos tanácsosi, 1899-ben pedig császári és királyi kamarási kitüntetést kapott.

1899-ben a karlócai kerületben, 1901-ben pedig Eszék egyes számú választókerületében választották a horvát szábor képviselőjévé, ami az utóbbi alkalommal a horvát-magyar kiegyezés alapján a magyar országgyűlésbe delegálta (ahol egyébként, mint regnáló miniszter már addig is helyet foglalt). A perzsa sah budapesti látogatásakor sokak mellett őt is kitüntette az első osztályú nap- és oroszlán renddel. Miniszteri posztját a Széll-kabinetben is megtartotta, ám mikor Széll Kálmán 1903. június 27-ei hatállyal lemondott, ő is távozott. Alig több, mint négy hónappal később az első Tisza István-kormányban újfent horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter lett, amit a kabinet 1905. június 18-ai leköszönéséig vitt. Ezután visszavonult a politikától.

Már első minisztersége idején is az alsó-baranya-bácsi református egyházmegye gondnoka és világi elnöke volt.

Jegyzetek

Források


Elődje:
Josipovich Imre
Horvát–dalmát–szlavón tárca nélküli miniszter
1898. december 10. – 1903. június 27.
Utódja:
Tomassich Miklós
Elődje:
Tomassich Miklós
Horvát–dalmát–szlavón tárca nélküli miniszter
1903. november 3. – 1905. június 18.
Utódja:
Kovacsevics István