Cink-szulfát
| Cink-szulfát | |
|---|---|
| IUPAC név | cink-szulfát |
| Más nevek | cinkgálic, fehérgálic, cinkvitriol, goslarit |
| Azonosítók | |
| CAS-szám | [7733-02-0] |
| PubChem | 24424 |
| SMILES | [O-]S(=O)(=O)[O-].[Zn+2] |
| Tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | ZnSO4 (vízmentes) ZnSO4.7H2O (heptahidrát) |
| Moláris tömeg | 161,472 g/mol (vízmentes) |
| Megjelenés | fehér por |
| Sűrűség | 3,54 g·cm−3 (vízmentes) 1,97 g·cm−3 (heptahidrát)[1] |
| Olvadáspont |
kb. 680 °C-on bomlik [1] |
| Forráspont |
bomlik [1] |
| Oldhatóság (vízben) | 965 g/l (heptahidrát, 20 °C)[1] |
| Veszélyek | |
| Főbb veszélyek | Ártalmas (Xn), Veszélyes a környezetre (N)[2] |
| R mondatok | R22-R41-R50/53 [2] |
| S mondatok | (S2)-S22-S26-S39-S46-S60-S61 [2] |
| LD50 | 1260 mg/kg (patkány, szájon át)[1] |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|
A cink-szulfát a cink kénsavval alkotott sója, szulfátja. Rendszerint a heptrahidrátja kerül forgalomba, ennek képlete ZnSO4 · 7H2O. A heptahidrát fehér por vagy színtelen, átlátszó kristályokat alkot. Kellemetlen, csípős, sós, fémes íze van. Kristályai a levegőn lassan elmállnak. Vízben jól oldódik, 100 g vízben 20 °C-on 53,4 g, 70 °C-on 89 g oldódik. Vizes oldata hidrolizál, az oldat emiatt savas kémhatású. Oldhatatlan alkoholban.
Tartalomjegyzék |
Kémiai tulajdonságai [szerkesztés]
Hevítésekor legelőször megolvad, később fokozatosan vizet veszít (39 °C-on a heptahidrát hexahidráttá alakul, 70 °C-on a hexahidrát további vizet veszít, monohidrát keletkezik, majd 240 °C-on a monohidrát is elveszíti kristályvizét[1]) végül 680 °C-on cink-oxidra és kén-trioxidra bomlik.[1] Kénnel vagy szénnel hevítve redukálódik, ekkor cink-szulfid keletkezik. Kettős sókat alkot alkáli-szulfátokkal.
Élettani hatása [szerkesztés]
A cink-kloridhoz hasonlóan mérgező hatású. Kicsapja a fehérjéket és hánytató hatású. Fekélyeket okozhat a bőrön.
Előfordulása [szerkesztés]
A természetben a vízmentes cink-szulfát és a heptahidrátja is megtalálható ásványként. A két ásvány a cinkoxit (vízmentes) és a goslarit (heptahidrát, másik neve cinkvitriol). A goslarit kristályai rombos szerkezetűek.
Előállítása [szerkesztés]
Iparilag a szfalerit (cink-szulfid) pörkölésével állítják elő.
A cink szulfit pörkölésekor keletkező cink-szulfátot először kilúgozzák, majd bepárolják az oldatát. Ekkor nyers cink-szulfát keletkezik, ami szennyezéseket (főként vasat, rezet, kalciumot és magnéziumot) tartalmaz, és emiatt sárgás színű.
Tiszta cink-szulfát előállítható tiszta cinkből kénsavval. A keletkező oldatot besűrítik, majd kikristályosítják a cink-szulfátot.
Felhasználása [szerkesztés]
A cink-szulfát iparilag a legjelentősebb cinksó. Felhasználják a cink előállításakor és tisztításakor. Cink-szulfát oldatot használnak cinkbevonatok galvanizálással történő előállításakor. Alkalmazzák fák impregnálásakor és bőrök tartósítására. Az orvosi gyakorlatban fertőtlenítő- és összehúzószerként használják, illetve szemöblítőként alkalmazzák a 0,1%-os oldatát. Felhasználják a kelmefestésben is és nyomelemként adagolják trágyázáskor.
Források [szerkesztés]
- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
- Nyilasi János: Szervetlen kémia



