Cink-szulfát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cink-szulfát
Zinc Sulfate.jpg
Zinc sulfate.png
IUPAC-név cink-szulfát
Más nevek cinkgálic, fehérgálic, cinkvitriol, goslarit
Kémiai azonosítók
CAS-szám 7733-02-0
PubChem 24424
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet ZnSO4 (vízmentes)
ZnSO4.7H2O (heptahidrát)
Moláris tömeg 161,472 g/mol (vízmentes)
Megjelenés fehér por
Sűrűség 3,54 g·cm−3 (vízmentes)
1,97 g·cm−3 (heptahidrát)[1]
Olvadáspont kb. 680 °C-on bomlik [1]
Forráspont bomlik [1]
Oldhatóság (vízben) 965 g/l (heptahidrát, 20 °C)[1]
Veszélyek
Főbb veszélyek Ártalmas (Xn),
Veszélyes a környezetre (N)[2]
R mondatok R22-R41-R50/53 [2]
S mondatok (S2)-S22-S26-S39-S46-S60-S61 [2]
LD50 1260 mg/kg (patkány, szájon át)[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A cink-szulfát a cink kénsavval alkotott sója, szulfátja. Rendszerint a heptrahidrátja kerül forgalomba, ennek képlete ZnSO4 · 7H2O. A heptahidrát fehér por vagy színtelen, átlátszó kristályokat alkot. Kellemetlen, csípős, sós, fémes íze van. Kristályai a levegőn lassan elmállnak. Vízben jól oldódik, 100 g vízben 20 °C-on 53,4 g, 70 °C-on 89 g oldódik. Vizes oldata hidrolizál, az oldat emiatt savas kémhatású. Oldhatatlan alkoholban.

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hevítésekor legelőször megolvad, később fokozatosan vizet veszít (39 °C-on a heptahidrát hexahidráttá alakul, 70 °C-on a hexahidrát további vizet veszít, monohidrát keletkezik, majd 240 °C-on a monohidrát is elveszíti kristályvizét[1]) végül 680 °C-on cink-oxidra és kén-trioxidra bomlik.[1] Kénnel vagy szénnel hevítve redukálódik, ekkor cink-szulfid keletkezik. Kettős sókat alkot alkáli-szulfátokkal.

Élettani hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cink-kloridhoz hasonlóan mérgező hatású. Kicsapja a fehérjéket és hánytató hatású. Fekélyeket okozhat a bőrön.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A természetben a vízmentes cink-szulfát és a heptahidrátja is megtalálható ásványként. A két ásvány a cinkoxit (vízmentes) és a goslarit (heptahidrát, másik neve cinkvitriol). A goslarit kristályai rombos szerkezetűek.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iparilag a szfalerit (cink-szulfid) pörkölésével állítják elő.

\mathrm{ZnS + 2 \ O_2 \rightarrow ZnSO_4}

A cink szulfit pörkölésekor keletkező cink-szulfátot először kilúgozzák, majd bepárolják az oldatát. Ekkor nyers cink-szulfát keletkezik, ami szennyezéseket (főként vasat, rezet, kalciumot és magnéziumot) tartalmaz, és emiatt sárgás színű.

Tiszta cink-szulfát előállítható tiszta cinkből kénsavval. A keletkező oldatot besűrítik, majd kikristályosítják a cink-szulfátot.

\mathrm{Zn + H_2SO_4 \rightarrow ZnSO_4 + H_2}

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cink-szulfát iparilag a legjelentősebb cink. Felhasználják a cink előállításakor és tisztításakor. Cink-szulfát oldatot használnak cinkbevonatok galvanizálással történő előállításakor. Alkalmazzák fák impregnálásakor és bőrök tartósítására. Az orvosi gyakorlatban fertőtlenítő- és összehúzószerként használják, illetve szemöblítőként alkalmazzák a 0,1%-os oldatát. Felhasználják a kelmefestésben is és nyomelemként adagolják trágyázáskor.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
  • Nyilasi János: Szervetlen kémia

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g A cink-szulfát vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. október 9. (JavaScript szükséges) (németül)
  2. ^ a b c A cink-szulfát veszélyei