Impregnálás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Impregnálás

Az impregnálás egy anyagkezelési művelet. Lényege valamely anyag átitatása egy másik anyaggal, az eredeti anyag valamely tulajdonságának megváltoztatása érdekében.

Az Uj idők lexikonában[szerkesztés]

Impregnálás, bizonyos anyagoknak, használati tárgyaknak a kijelölt és kívánatos célnak megfelelő sajátságúvá való átalakítása telítés, átitatás útján; így szoktak fát, bőrt, cipőtalpat, papirost, szövetet, ponyvát, tölténytáskát stb. vízhatlanná, máskor pedig egyes tárgyakat tűzállóvá tenni, illetve a gyúlékonyság csökkentésével lángtalanítani, pl. tetőfedési és tetőszerkezeti faanyagokat, tapétákat, színházi díszleteket és ruhákat. Impregnálással készülnek továbbá bizonyos orvosi kötözőanyagok, gyapot, amelyeket csiraölő vagy vérzés-csillapító szerekkel itatnak át. Az impregnálás célja lehet anyagkonzerválás is, pl. távírópóznák, talpfák telítésénél: erre a karbolsavtartalmú nehéz kátrányolajok igen alkalmasak. Idetartozik a gombásodás, a szúrágás megakadályozását célzó impregnálás is. A vegyiparban, kerámiai gyárakban is szerepe van az impregnálásnak, pl. így készülnek fontos technikai célból bizonyos fajta szűrőprés-kendők, savakkal szemben ellenálló bíró edények, csővezetékek, dugók. Az impregnálásnál számos vegyi anyag jut szerephez: szublimát (ún. Kyanizálás [1]), fémsóoldatok, vas-, cink-, aluminiumvegyületek, borátok, szulfátok és foszfátok, kloridok, fluoridok, vízüveg, olvasztott paraffin, naftalin, nyerspetroleum, szulfurált olajok és olajemulziók. A karbolineum kedvelt telítőanyag. A fa impregnálsa vagy egyszerű bemázolással, vagy az impregnáló anyagnak a fa pórusaiba valómechanikus bepréselésével történik. A légiháborúban használt gyujtóbombák hatásának ellensúlyozására a légvédelmi intézkedések a házpadlások faanyaga impregnálásának szükségességét vetették fel; erre a célra pl. a Gaittsch-féle impregnálási eljárás alkalmas, ammóniumborátos és szulfátos telítőoldattal. A vízüveges szerek, a levegő szénsav-tartalma miatt, csupán felületi és időszakos eredmények elérését teszik lehetővé. [2]

Felhasználási területei[szerkesztés]

  • Ceruza gyártásához faanyag impregnálása
  • Építőanyagok impregnálása
  • Faanyagnak korhadást gátló anyagokkal való telítése impregnálással
  • Gumi impregnálása (Schay Géza)
  • Papír impregnálása
  • Szövet impregnálása műanyaggal

Az építőanyagok impregnálása[szerkesztés]

Az építőanyagok impregnálása egy több évszázados múltra visszatekintő impregnálási eljárás, amelynek célja az építmények állagának az időjárás káros hatásaitól (főleg a nedvességtől) való megóvása. Az impregnálás következtében az építőanyagok vízlepergetővé válnak. Az impregnálás nem azonos a szigeteléssel, de annak hatásait a vízállóság tekintetében kiteljesíti, fokozza.

A nedvesség lehetséges káros hatásai[szerkesztés]

A teljesség igénye nélkül a csapadék vagy csapódó nedvesség okozta károk az alábbiak lehetnek:

  • nedvességfoltok a homlokzaton, a fal átnedvesedése,
  • piszkolódás, szennyező lefolyások,
  • repedés,
  • sókivirágzás,
  • mészkimosódás,
  • kötőanyag lebomlása, kő szétmállása, revésedés,
  • mikroorganizmusok terjedése,
  • fagykárok,
  • lepattogzások a vakolaton, festésen
  • vasbeton szerkezetekben az acél korróziója,
  • rossz hőszigetelés (a nedves falú helyiségek fűtése energiaigényesebb a száraz falúakénál).

Módszerei[szerkesztés]

  • valamely olajjal, olajszármazékkal történő beeresztés,
  • vízzáró bevonat képzése, amely lezárja az építőanyag kapillárisait,
  • szilikonos impregnálás alkalmazása.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. az angol Kyan által legelőbb alkalmazott eljárás, melynél fogva a fát higany-halvag-oldattal áztatják meg, hogy úgy a nedvesség behatása és rothadás ellen megóvják. Számos mérgezési eset,a melyet a kyanizálás következtében tapasztaltak, nagyon megrontotta annak hitelét. Magyar Lexikon 11. Könyvornamentika-Magyar Tempe (Budapest, 1882) 138. old.
  2. Uj Idők Lexikona 13-14. Herder - Kamcsatka (Budapest, 1939) 3338. old.

Források[szerkesztés]

  • Uj Idők Lexikona 13-14. Herder - Kamcsatka (Budapest, 1939) 3338. old.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]