Charles Baudelaire

Charles Baudelaire
Étienne Carjat: Charles Baudelaire (1862 körül)
Született	Charles-Pierre Baudelaire 1821. április 9. Párizs, Franciaország
Elhunyt	1867. augusztus 31. (46 évesen) Párizs, Franciaország
Állampolgársága	francia
Élettársa	Jeanne Duval
Szülei	Caroline Aupick Joseph-François Baudelaire
Foglalkozása	költő műkritikus esszéíró fordító író irodalomkritikus fordító kritikus újságíró
Iskolái	Lycée Louis-le-Grand Lycée Saint-Louis
Kitüntetései	Concours général
Halál oka	szifilisz
Sírhelye	Montparnasse-i temető (6)
Charles Baudelaire aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Baudelaire témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Charles Baudelaire (Párizs, 1821. április 9. – Párizs, 1867. augusztus 31.) francia költő és művészeti esszéíró-kritikus, a világirodalom egyik jelentős alakja.

Élete

Művészeti érdeklődésű apja, a szerző hatéves korában meghalt. Édesanyja férjhez ment egy Aupick nevű diplomata-katonatiszthez, akit az ifjú Baudelaire gyűlölt. Ez is oka volt annak, hogy 1841-ben hosszabb keleti utazásra indult. Hazatérése után ismerkedett meg a nagyvilági, fél-prostituált, mulatt színésznővel, Jeanne Duvallal, aki számtalan versének múzsája lett.

Lapot szerkesztett az 1848. februári forradalom idején, kritikai kötete jelent meg. A társadalmi haladás eszméjéből később hamar kiábrándult. Az ötvenes évek elején ismerkedett meg a kor híres-hírhedt irodalmi szalonját vezető Madame Sabatier-vel, akihez több versét írta, s akinek az alakja felismerhető Flaubert Érzelmek iskolája című korrajz-remekművében.

A Romlás virágai (Les Fleurs du mal) című 1857-ben könyvbe gyűjtve megjelent verseiért az ügyészség „istenkáromlás” és „erkölcsgyalázás” vádjával perbe fogta (egyidőben Flaubert perbefogásával a Bovaryné miatt). Flaubert-t felmentették, Baudelaire-t azonban könyve megcsonkítására kényszerítették. A költő alkohol- és ópium-mámorba menekült, a vérbajt is elkapta. A romlás virágainak második, bővített kiadása (1861) után Baudelaire a fiatal költők és irodalmárok művészi példaadója lett, a modern költészet legnagyobbjaként tekintenek rá. Próza-költeményei (Le Spleen de Paris) és a romantikával foglalkozó esztétikai írásai befolyásolták több írónemzedék nézeteit. A dekadens életérzés irodalmi megszólaltatója, a szimbolista költészet jelentős alakja, egyszersmind a szecesszió előfutára. Ő ismertette meg művészi rokonának, Edgar Allan Poe-nak műveit a francia olvasókkal. A legnagyobb hatást Rimbaud-ra és Verlaine-re, valamint Mallarmé már az ő elképzelésein is túlmutató költészetére tette.

Több előadóutat, költői estet tartott Belgiumban. (Itt került kapcsolatba Félicien Rops belga festővel, aki később 'A Romlás virágait illusztrálta.) Nem volt igazi sikere, dühöngve fogadta sikertelenségét. Az 1865-ben Brüsszelbe költözött Victor Hugo gyakori vendége lett. Belgiumban érte az agyvérzés. Párizsba szállították, itt haláláig magatehetetlen roncsként vegetált.

Művei

• A romlás virágai (Les fleurs du mal) (1857)
• Kapcsolatok (1857)
• Az utazás (1859)
• Az albatrosz (1859)
• A mesterséges mennyországok (1860)
• A fájó Párizs (Le Spleen de Paris) (1869)
• Les Épaves, válogatás a Franciaországban betiltott Romlás virágaiból, belgiumi kiadás, Félicien Rops illusztrációival
• L'Art romantique (1867)
• Petits poèmes en prose (1869)
• Journaux intimes (1891)
• Műveinek legbővebb magyar nyelvű kiadása: Baudelaire válogatott művei. Bp., Európa Kk. 1964, Vál. és szerk.: Réz Pál

Hatása

Költészetét, köteteit botrányok és támadások kísérték. A Romlás virágai harmadik kiadásához (csak halála után jelent meg) szánt előszóban így ír: „Nem asszonyaimnak, lányaimnak vagy nővéreimnek írtam ezt a könyvet; nem is a szomszédom asszonyainak, lányainak vagy nővéreinek. Azokra hagyom ezt a föladatot, akiknek érdekük: összetéveszteni a jó tetteket a szép szavakkal. Tudom, hogy a szép styl szenvedélyes szerelmese kiteszi magát a sokaság gyűlöletének; de semmiféle emberi tekintet, semmi álszemérem, semmi pajtáskodás, semmi közvélemény nem kényszeríthet rá, hogy e század páratlan tolvajnyelvén szóljak, vagy összekeverjem a tintát az erénnyel." (Szabó Lőrinc fordítása).

Baudelaire nagy hatással volt a modern magyar irodalom fejlődésére. Már a 19. század végén fordították, de igazán a Nyugat klasszikus „első nemzedéke” honosította meg a nagyközönség számára. Ady többször írt róla, egyik korai fordítója Kosztolányi volt. Főművének címét eleinte „A Rossz virágaiként” fordították, így György Oszkár és Térey Sándor 1922-es fordításkötetükben. 1923-ban jelent meg A Romlás virágainak teljes kiadása, Babits Mihály, Tóth Árpád és Szabó Lőrinc műfordításaival. Ennek harmadik, bővített kiadásához (Révai Könyvkiadó, 1943) Szabó Lőrinc átdolgozta saját régebbi fordításait. Ehhez a kiadáshoz írta nagy Baudelaire-tanulmányát is. A későbbi nemzedék tagjai közül leginkább Kálnoky László fiatalkori költészetén érezhető Baudelaire hatása. A Romlás virágai új, teljes fordítását a közelmúltban Tornai József készítette el.

Magyarul

1944-ig

• A rossz virágai; ford. György Oszkár; Tevan, Békéscsaba, 1917
• Költemények prózában; ford. Braun Margit; Világirodalom, Bp., 192? (A világirodalom gyöngyei)
• Kis költemények prózában. Az eredeti szöveg és hű magyar fordítása; ford. G. Szabó Lőrinc, átnézte Babits Mihály; Lantos, Bp., 1920 (Kétnyelvű klasszikus könyvtár)
• Versek a "Les fleurs du mal"-ból; ford. Franyó Zoltán; Hellas, Wien, 1921
• Versek a Fleurs du mal-ból; ford., bev. Térey Sándor; Athenaeum Ny., Bp., 1923
• Romlás virágai; ford. Babits Mihály, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád; Genius, Bp., 1923 (Nagy írók – nagy írások)
• Versek; ford. Szily Ernő; Poezis, Bp., 1943
• A romlás virágai; ford. Babits Mihály, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád, a végleges magyar kiadást jegyzetekkel sajtó alá rendezte Szabó Lőrinc; Révai, Bp., 1944

1945 után

• Charles Baudelaire válogatott művészeti írásai; vál., ford., bev., jegyz. Csorba Géza; Képzőművészeti Alap, Bp., 1964 (A művészettörténet forrásai)
• Charles Baudelaire válogatott művei / Théophile Gautier: Charles Baudelaire; összeáll., jegyz. Szabó Lőrinc, Réz Pál, ford. Babits Mihály et al., szerk. Réz Pál; Európa, Bp., 1964
• Művészeti kuriózumok; vál., bev., jegyz. Julien Cain, ford. Csorba Géza; Corvina, Bp., 1988 (Művészet és elmélet)
• A mesterséges mennyországok; ford. Hárs Ernő; Gondolat, Bp., 1990
• A Rossz virágai; ford., bev. Tornai József, tan. Sujtó László: A kötet története; Tevan, Békéscsaba, 1991
• Versek. Baudelaire, Verlaine és Rimbaud; vál., szerk., jegyz. Pór Judit, ford. Ady Endre et al.; Európa, Bp., 1995 (Európa diákkönyvtár)
• Éjszakai varázs; vál., ill. Szécsi Magda, szerk. D. Kovács Júlia, ford. Szabó Lőrinc et al.; Magister '93, Bp., 1997
• Richard Wagner: Egy német muzsikus Párizsban; ford. Cserna Andor / Charles Baudelaire: Richard Wagner és a Tannhäuser Párizsban; ford. Lenkei Júlia; Kávé, Bp., 2001
• A Rossz virágai; ford., bev. Tornai József, tan. Sujtó László: A kötet története; 2. jav. kiad.; Kráter, Pomáz, 2007
• Az utazás. Charles Baudelaire válogatott versei Kántás Balázs fordításában és átköltésében; Cédrus Művészeti Alapítvány–Napkút, Bp., 2009
• A mesterséges mennyországok; ford. Hárs Ernő, átdolg., utószó Takács M. József; Cartaphilus, Bp., 2010 (Cartaphilus illusztrált klasszikusok)

Szakirodalom

• Jean-Paul Sartre: Baudelaire
• Murányi Győző: Az elátkozott
• Gera György: Baudelaire
• Gyergyai Albert több nagy tanulmánya
• Réz Pál: Baudelaire (Gondolat Kiadó, „Írók világa” sorozat, Bp., 1972)

További információk

• Bozók Ferenc: A tenger képei és jelképei Baudelaire esszéiben. in. Nagyvilág folyóirat, 2015. október
• Bozók Ferenc: Sátános költő volt Baudelaire? in. Nagyvilág folyóirat, 2010. január
• Charles Baudelaire művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Jegyzetek

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Charles Baudelaire témában.

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Charles Baudelaire témában.