Chadbourne-egyezmény
A Chadbourne-egyezmény a cukortermelést és a cukorexportot korlátozó megállapodás, azaz kartellegyezmény volt, amelyet hosszas előkészületek után 1931. május 3-án Brüsszelben írtak alá a részt vevő országok. Nevét Thomas Chadbourne jogászról kapta, aki a kubai cukoripar amerikai befektetőinek képviseletében kidolgozta a tervezetet, és részt vett a tárgyalásokon.
Előzményei[szerkesztés]
Az 1920-as évek végén a cukor világpiaci ára drasztikusan esett, és 1930–31-ben végig 2 cent/font (mintegy 44 USD/tonna) alatt maradt, ami kevesebb volt a leghatékonyabb kubai cukorfinomítók önköltségénél. 1930 végén az világon az eladatlan cukorkészletek több mint négymillió tonnát tettek ki.[1] Az eladatlan cukor mennyisége a világ éves összes cukorexportjának az egyharmadára rúgott. Az exportőrök attól tartottak, hogy intézkedések híján az árak tovább zuhannak.
Tartalma[szerkesztés]
Az aláíró országok, Kuba, Jáva, Németország, Lengyelország, Magyarország, Belgium, Csehszlovákia vállalták a cukorexport csökkentését az 1931-1935-ös időszakra vonatkozóan az egyezményben meghatározott mértékig. Jugoszlávia és Peru utólag csatlakozott az egyezményhez.
Az egyezményben meghatározott exportkvóták ezer tonnában:[2]
| Ország | 1931 | 1932 | 1933 | 1934 | 1935 |
|---|---|---|---|---|---|
| Kuba | 676 | 831 | 883 | 883 | 883 |
| Jáva | 2 300 | 2 400 | 2 500 | 2 600 | 2 700 |
| Németország | 500 | 350 | 300 | 300 | 300 |
| Lengyelország | 309 | 309 | 309 | 309 | 309 |
| Magyarország | 84 | 84 | 84 | 84 | 84 |
| Belgium | 30 | 30 | 30 | 30 | 30 |
| Csehszlovákia | 571 | 571 | 571 | 571 | 571 |
| Jugoszlávia | 15 | 15 | 15 | 15 | 15 |
| Peru | 360 | 374 | 374 | 374 | 374 |
| Összesen | 4 835 | 4 951 | 5 052 | 5 152 | 5 252 |
Következményei[szerkesztés]
A megfogalmazás és a fordítás pontatlanságai miatt már 1931 decemberében vita robbant ki a két legnagyobb szereplő, Kuba és Jáva között abban a tekintetben, hogy milyen korrekciós intézkedéseket kell végrehajtani, ha a tényleges cukorkészletek meghaladják azokat a becsült értékeket, amelyek az egyezmény aláírásául szolgáltak. Kuba a szerződésből való kilépést is kilátásba helyezte. A vitát csak 1932 márciusában sikerült rendezni azáltal, hogy Jáva – az európai aláírók és Peru kezességvállalása mellett – ígéretet tett az 1932-es exportjának 1,5 millió tonnára való csökkentésére.
A szerződés hatálya alatt az aláíró országok mindegyikének csökkent a cukortermelése, miközben az egyezménytől távolmaradó fontos termelő országokban – Brit India, Franciaország, Egyesült Királyság, Amerikai Egyesült Államok – növekedett. Az USA 1934-ben olyan importszabályozást vezetett be, amely Kubát részesítette előnyben. Az egyezmény a legsúlyosabban Jávát érintette, amely elvesztette az indiai és japán piacát. 1932 végén Jáva eladatlan cukorkészlete 2,5 millió tonna volt.
Az egyezmény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így 1937-ben egy új nemzetközi cukoregyezmény aláírására került sor a Népszövetség égisze alatt.
Hatása a magyar cukoriparra[szerkesztés]
A magyar kormány a becsült belföldi fogyasztás és az exportkvóta figyelembe vételével csökkentette a répatermelést. Az 1931. évi XIX. törvénycikkellyel 1931. október 18-án újból létrehozott Magyar Cukorrépatermelők Országos Szövetsége (COSZ) nem tudott hatékony védelmet biztosítani tagjai részére, annak ellenére, hogy a répafelvásárlási keretszerződéseket országos szinten kötötték meg a COSZ és a Magyar Cukorgyárosok Országos Szövetsége (CUOSZ) között, a szakminisztériumok közreműködésével. Csak azok termelhettek répát, akik már 1930-ban is szerződéses viszonyban álltak valamelyik cukorgyárral. A szerződéseket a korábbi szokásokkal ellentétben nem területre, hanem adott répamennyiségre kötötték. A répa átvételi ára csökkent. A cukorrépa vetésterülete 58%-ra esett vissza az egy évvel korábbi állapothoz képest.
1932-ben a kormány az 1800/M.E rendelettel a nemzetközi kötelezettség által előírtak 18,5%-os csökkentésen túlmenően további 30,4%-kal csökkentette a cukorrépa vetésterületét. Ez körülbelül 1,8 millió munkanappal csökkentette a mezőgazdaság munkaerőigényét, amelyet más termények (például kukorica vagy burgonya) vetésével csak 40-60%-ban lehetett ellensúlyozni.
A belföldi kereslet alacsony szintje és az exportkorlátozások miatt a cukorgyárak visszafogták termelésüket, 1931 után majdnem 50%-kal kevesebb cukorrépát dolgoztak fel, mint az 1920-as évek második felében. A termelés alig volt több mint százezer tonna. A gazdasági világválság után felfutó keresletet nem a termelés növelésével, hanem a készletek felhasználásával elégítették ki.
A világpiaci alacsony árakkal ellentétben a belföldi cukorárak emelkedtek: a hazai előállítású 1 kg-os finomított kristálycukor, amely 1929-ben 1,19 pengőbe került, 1932-33-ban már 1,30 pengő volt.[3] Az alacsony reálbérek következtében az egy főre jutó fogyasztás, amely 1928/29-ben 12 kg volt, az 1930-as évek elején 9,3–9,7 kilogrammra esett vissza.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Korábban a cukorkészletek szintje soha nem volt ilyen magas, 1925-ben érte el első ízben az egymillió tonnát.
- ↑ Az egyezményben minden ország kvótáját a maga választotta mértékegységben tüntették fel, ez egy kivétellel minden országban a tonna volt, Kuba angol tonnát használt, ezért a forrásban közölt adatait az egységesség kedvéért átszámoltam.
- ↑ A belföldi cukorár mintegy 43%-át a költségvetés kapta meg cukoradó, kincstári részesedés illetve forgalmi adó formájában; a gyárosok hiába érveltek azzal, hogy az adók mérséklése magasabb fogyasztást és azonos adóbevételt eredményezne, nem sikerült elérniük az adók csökkentését.
Források[szerkesztés]
- Bencze Géza – Koroknai Ákos: A selypi cukorgyár története. Selyp: Mátravidéki Cukorgyárak. 1989. 55–56. oldal. ISBN 963-02-5780-7.
- Bencze Géza – Sudár Kornélia: A Hatvani Cukorgyár története 1889–1987. Hatvan: Mátravidéki Cukorgyárak. 1989. 52–53. oldal. ISBN 963-02-6271-1
- Chadbourne & Parke History. Hozzáférés 2012. augusztus 25.
- Allan Dye – Richard Sicotte: How Brinkmanship Saved Chadbourne: Credibility and the International Sugar Agreement of 1931. 2003. február. Hozzáférés 2012. augusztus 25.
- Charles P. Kindleberger: Historical Economics: Art or Science? Berkeley: University of California Press. 1990. 153. oldal. ISBN 0-520-07344-4.
- Salánky István – Vígh Albert: Cukoripar. In: A magyar élelmiszeripar története. Szerk. Kirsch János, Szabó Loránd, Tóth-Zsiga István. Budapest: Mezőgazdasági. 1986. 186–231. oldal. ISBN 963-232-213-4.
- A cukorrépa-termesztés Magyarországon 1808–1938. Szerk. Szemző Béla. Budapest: Akadémiai. 1979. 174–179. oldal. ISBN 963-05-1912-7.
- Soós László: A szolnoki cukorgyár története. [Budapest]: Magyar Történelmi Társulat Üzemtörténeti Szekció. 1981. 30. oldal. = Üzemtörténeti Füzetek, 10.