Bradford City AFC
Bradford City | ||||
Csapatadatok | ||||
Teljes csapatnév | Bradford City Association Football Club | |||
Becenév | The Bantams (Baromfik), Citizens (Polgárok), Paraders (Felvonulók) | |||
Székhely | Bradford, Anglia | |||
Alapítva | 1903 | |||
Klubszínek | bordó-borostyán | |||
Stadion | Valley Parade 25 136 fő | |||
Vezetőedző | Stuart McCall | |||
Elnök | Stefan Rupp | |||
Bajnokság | League Two | |||
Nemzeti sikerek | ||||
Kupagyőztes | 1 alkalommal | |||
Statisztika | ||||
Legtöbb mérkőzés | Ces Podd (502) | |||
Legtöbb gól | Bobby Campbell (121) | |||
Csapatmezek | ||||
Hivatalos honlap | ||||
Bradford City honlapja | ||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Bradford City témájú médiaállományokat. |
A Bradford City AFC, teljes nevén Bradford City Association Football Club egy angol labdarúgócsapat, melynek székhelye Bradfordban, West Yorkshire-ben található. Jelenleg az angol labdarúgás negyedik legmagasabb osztályában, a League Two-ban szerepel.
A klub otthona a 25 126 férőhelyes Valley Parade, melyben 1985. május 11-én 56 szurkoló vesztette életét, miután tűz ütött ki.
Az együttest 1903-ban alapították, és azonnal beválasztották a Football League Second Divisionjába. Az 1907-1908-as szezonban megnyerték a másodosztály küzdelmeit, így feljutottak az első osztályba. 1911-ben győztek az FA-kupa dontőjében, a tófea napjainkban is a klub egyetlen jelentős sikere. 1922-ben az első osztályú, míg 1927-ben a másodosztályú bajnokságból estek ki, majd az 1928–1929-es szezonban begyűjtötték a Football League Third Divison North, azaz a harmadosztályú angol bajnokság északi győztesének járó serleget. Az 1937-ben történő újabb kiesés lehetővé tette a Bradford City számára, hogy diadalmaskodjon a Football League Divison North Cup versenyében. 1962-ben újabb osztályesés következett, így a gárda az újonnan induló negyedosztályú bajnokság küzdelmeibe volt kénytelen bekapcsolódni. 1969-ben és 1977-ben ugyan visszakerültek a harmadik vonalba, de 1972-ben és 1978-ban újra kiestek. Az 1980-as években ismét kisebb sikereket ért el az egylet, Roy McFarland, majd Trevor Cherry irányításával. Az 1981–1982-es szezonban a feljutást a rájátszásban harcolták ki, az 1984–1985-ös szezonban pedig a harmadosztályban a tabella élén végeztek, 1990-ben ugyanakkor kiestek a második ligából.
1996-ban rájátszáson keresztül újra felkerültek a Second Divisionbe, majd az 1998–1999-es szezonban 77 év után jutottak fel az első osztályba. A 2000–2001-es szezon során egészen az Intertotó-kupa elődöntőjéig meneteltek, de végül a Premier League-től búcsúztak. Pénzügyi válságok sorozata következett, az egyesület kétszer került a felszámolás szélére, továbbá 2004-ben és 2007-ben további kiesések jöttek, így a klub már a negyedik vonalban játszott. Phil Parkinson irányítása alatt bejutottak a 2013-as Ligakupa döntőjébe, majd megnyerték az akkori League Two rájátszását is, de 2019-ben szintén kiestek a League One-ból.
A csapat az egyetlen profi labdarúgóklub Angliában, amely bordó és borostyán színt visel, a történelmük során pedig mindvégig ezekben a színekben léptek pályára. A gárdának ugyan több beceneve van, ám leginkább "Bantams", azaz Baromfik néven emlegetik őket. Az elnevezés jelenleg a címerükön is szerepel. A szurkolók által népszerű West Yorkshire-i derbit a Huddersfield Town és a Leeds United ellen rendezik meg, míg a Bradfordi derbit a ma már a Football League-ben nem szereplő Bradford Avenue-vel szemben bonyolították le.
Klubtörténet
A Bradford City 1903-ban alakult. James Whyte, a Bradford Observer újság alszerkesztője találkozott az Angol labdarúgó-szövetség tisztviselőivel a ligarögbi csapat, a Manningham FC képviseletében.[1] Az English Football League népszerűsíteni szándékozta a labdarúgást a rögbi uralta West Yorkshire megyében, így a klubot a Doncaster Rovers helyett elindította a bajnokság másodosztályában. Négy nappal később, a Manningham FC 23. évi ülésén a bizottság úgy döntött, hogy a rögbi bajnokságból labdarúgó egyesületre váltja csapatát. A Bradford City labdarúgóklub úgy alakult meg, hogy nem játszottak futballmérkőzést előtte, átvette a Manningham bordó színeit és a stadionját is, a Valley Parade pályáját.[2]
Roger Campbellt nevezték ki a gárda első menedzserévé, az új bizottság megbízásából pedig 917 font fejében összeállított egy csapatot.[3][4] A Bradford City első mérkőzését a Grimsby Town ellen játszotta 1903. szeptember 1-jén.[5] Előtte hat nappal az első hazai meccsükre 11 000 néző látogatott ki.[6] Az egylet első idényében a 10. helyen végzett.[4] Peter O'Rourke 1905 novemberében vette át az ügyvezető igazgatói posztot. Az 1907–1908-as idényben a Cityt a második osztály bajnokságának élére vezette, így a klub az első osztályba lépett.[7] A Bradford elkerülve a kiesést az ötödik helyen végzett a tabellán az 1910–1911-es szezonban.[8] Ugyanebben az évadban megnyerték az FA-kupát is, a csapatkapitány, Jimmy Spers gólja a Newcastle United ellen győzelmet ért számukra.[9] A kupadiadalt követően rendezték meg az első Bradford derbit a Bradford Park Avenue ellen, majd a Barnsley volt az a klub, amely 12 veretlen mérkőzés után győzni tudott a City ellen.[10][11]
A Bradford az első világháborúig terjedő időszakban és az azt követő három évadig az élvonalban maradt, de az 1921–1922-es szezonban a Manchester Uniteddel karöltve kiesett.[12][13] A második vonalba visszatérve a látogatottság csökkent, a klub a bentmaradásért küzdött, öt egymást követő évben a tabella alsó felében végeztek.[14] Az 1926–1927-es idényben a harmadosztály északi kiírásába estek ki.[12] Két idény múlva O'Rourke, aki fia halála után eredetileg 1921-ben visszavonult, 128 góllal járult hozzá összesen a City feljutásaihoz.[7][15] O'Rourke egy szezont követően másodjára távozott, és bár a Bradford nyolc szezont töltött a másodosztályban, azonban ritkán volt arra esélyük, hogy visszakerüljenek az élvonalba. Az 1936–1937-es bajnokságöt követően ehelyett újra a harmadosztály küzdelmeibe voltak kénytelenek bekapcsolódni.[16] A City két szezonnal később a feljutás összecsapásait megnyerte, valamint magasba emelhették a harmadosztály kupája győztesének járó trófeát, a Challenge Cup-ot, de a címvédésre lehetőség nem adódott, mivel a labdarúgó bajnoki mérkőzéseket a második világháború miatt felfüggesztették.[17]
A háború után a Bradford két idényt követően két menedzsert fogyasztott,[18] az 1955–1956-os idényig folyamatosan a harmadosztály tabellájának alsó felében tanyázott. Az 1958–1959-es szezonban a gárda is benevezett a megújult harmadosztály küzdelmeibe.[19] A Bradford mindössze három szezont töltött az angol bajnokság harmadik legerősebb bajnokságában, az 1960–1961-es idényben ugyanakkor kiestek,[20] de a Ligakupában legyőzték az élvonalban szereplő Manchester Unitedet.[21] AZ 1961–1962-es idényben David Layne gólja majdnem feljutást eredményezett a rájátszásban a klub számára, azonban a csapat a bajnokságban elszenvedte legnagyobb vereséget a Colchester United ellen 9–1 arányban.[20] Layne a Sheffield Wednesday gárdájához távozott,[22] nélküle a csapat a tabella alsó hányadából a második helyre lépett, így rájátszásban mérkőzhetett meg a feljutásért.[20] Az 1963–1964-es bajnoki kiírásban ugyan a feljutást nem sikerült kiharcolni, de a klub több gólt szerzett a szezonban, mint bármelyik csapat a bajnokságban (szám szerint 25-öt). Rodney Green 29 bajnoki gólja gólkirályi címet jelentett. Ezek után három nehéz idény következett, mely során Grenville Hair vezetőedző szívrohamot kapott edzés következtében, a City visszatért rájátszás útján a harmadosztályba az 1968–1969-es szezonban. Mindössze három évet töltöttek itt, ezt követően újra kiestek az 1971–1972-es szezon alkalmával.[23] Az 1976–1977-es bajnoki kiírásban ugyan ismét feljutottak, de rá egy évre újra kiestek.[24]
Az ezt követő három évben a City nem tudta megnyerni a rájátszást, majd 1981 májusában az egykori angol válogatott középhátvédet, Roy McFarlandot nevezték ki vezetőedzőnek. Első szezonjában a csapat osztályt lépett, a tréner korábbi klubja, a Derby County ellen sikerült kiharcolni a feljutást.[24] McFarland utódja ezek után egy másik volt angol válogatott játékos, Trevor Cherry lett.[25] Cherry korábbi csapattársát, Terry Yorath-ot hívta maga mellé asszisztensnek. A gárda két hónapig nyeretlen volt a vezetésével, de végül a bentmaradást sikerült elérni.[26] A nyár folyamán azonban behajtók jöttek Bob Martin klubelnökhöz. A klubot Stafford Heginbotham volt elnök és Jack Tordoff volt igazgatósági tag mentette meg a csődtől, az egyesület így megkezdhette az új szezont, viszont az új biztosítási alap létrehozása miatt kénytelenek voltak eladni Boby Campbellt a Derby County-nak. A Bradford a kiesésért küzdött, majd Campbell visszatérésével tíz egymást követő mérkőzésen nyerni tudott. Noha a feljutás elmaradt, az 1984–1985-ös szezonban a csapat megnyerte a bajnokságot, így visszatért a második vonalba. A Bradford diadalát azonban beárnyékolta a tűzkatasztrófa, mely 56 ember halálát okozta, miután a Valley Parade kigyulladt az utolsó fordulóban.[27]
A Bradford 19 hónapon át nem játszott a stadionjában.[28] Alig tíz hónappal az új, 2,6 millió font értékű aréna megnyitása után Cherry-t menesztették.[29] Utódja, Terry Dolan megmentette a csapatot a kieséstől, majd a következő idényben irányításával rájátszást játszott a csapat. 1987 szeptemberében a Bradford a tabella első hányadába került, de a karácsony közeledtével vereséget szenvedett, így lemaradt a feljutástól. Ehelyett rájátszásban mérkőztek meg a Middlesbrough gárdájával, de kikaptak a csapattól.[30] Két évvel később a Bradford visszaesett a harmadosztályba, ahol három idényt tekintve a középmezőnyben végeztek.
1994 januárjában a Scarborough csapatától érkezvén Geoffrey Richmond vette át az elnöki tisztséget.[31] Ígéretet tett, hogy öt éven belül a Bristolt a Premier League-be kalauzolja. Törlesztette az adósságokat, majd menesztette Frank Steplon vezetőedzőt, helyére pedig Lennie Lawrence-et nevezte ki.[31] Lawrence alig több, mint egy év után távozott a Luton Town kispadjára, helyette Chris Kamara vette át az edői feladatokat, aki a rájátszásba vezette az egyesületet. A Bradford a Wembley Stadionban 2–0-s győzelmet aratott a Notts County ellen, így a második liga tagjává vált.[31] A csapat elkerülte a kiesést az által, hogy az utolsó két fordulóban először legyőzte a Charlton egyesületét 1–0-ra, majd a Queens Park Rangers csapatát 3–0-ra. Kamarát azonban 1998 januárjában menesztették.[32][33] Paul Jewell kezdetben ideiglenesen vette át a gárda irányítását, mielőtt végleges szerződést kapott volna. Az ő edzősködése idején történt a klub első egymillió fontos átigazolása, majd 77 év után újra a Premier League-be vezette az egyletet, azzal, hogy a második helyen végzett a bajnokságban.[34][35] A következő évadban Jewell dacolva kritikusaival – akinek csapatát Apu hadseregének is nevezték – az utolsó fordulóban elkerülte a kiesést az által, hogy a Liverpool ellen 1–0-s győzelmet aratott David Wetherall góljával.[36]
Jewell azonban nem sokkal később távozott. Segítőjét, Chris Hutschings-ot nevezték ki menedzsernek az új drága átigazolások ellenére is.[37][38][39] 2000 novemberében elbocsátották, holott a Bradford a tabella aljáról a második helyre verekedte fel magát.[40] Jim Jefferies vette át az irányítást, de a klubbal nem tudta elkerülni a kiesést.[41][42] Az első osztályú szezon végeztével a Bradford gárdáját 13 000 000 fontos adóssággal sújtották.[43] Két évvel később az egyesület újabb adósságokban szenvedett.[44] Két másodosztályú szezon után a klub a 2006–2007-es szezonban újra a harmadik ligába esett vissza, mely azt jelentette, hogy a 26. idényük lesz ebben a kiírásban.[45] Az új menedzser a csapat korábbi játékosa, Stuart McCall lett,[46] és bár a szezon elején kiesésre állt a Bradford,[47] az idény végeztével a 10. helyen végzett.[48][49] McCall végül 2010. február 8-án hagyta el az egyesületet, miután a gyenge eredmények után egy igazgatói ülés zajlott le.[50]
2011 szeptemberében a klub összeköttetésben állt az amatőr amerikai SC United Bantams csapatával.[51]
2013 januárjában a Bradford a Rochdale 1962-es sikere után harmadosztályú csapatként a ligakupa-döntőbe kvalifikálta magát, valamint az első ilyen ligás klub lett, mely a Wembley Stadionban játszhatott döntőt. A fináléba vezető úton három első osztályú gárdát győztek le – a negyedik fordulóban a Wigan Athletic-et büntetőkkel 4–2 arányban, a negyeddöntőben az Arsenalt 3–2-re, az elődötőben pedig az Aston Villa ellen 4–3-as győzelmet arattak. A Premier League-ben szereplő Swansea City ellen találkoztak a dőntőben, de ott 5–0-s vereséget szenvedtek.[52] Azzal, hogy a klub bejutott a fináléba, 1 300 000 fontos bevételre tett szert, továbbá a gárda közös elnöke, Mark Lawn bejelentette, hogy további 1 000 000 fontos profit áll rendelkezésre. Így a 2012–2013-as idény kezdetén 2 300 000 font bevételük keletkezett.[53] 2013. május 18-án a csapat ismét a Wembley-ben játszott, ezúttal a negyedosztályú bajnokság rájátszásában a Northampton Town egyesületét győzték le 3–0-ra, ezzel a 2013–2014-es szezonban újra a harmadosztályban indulhattak.[54]
2015. január 24-én a Bradford City az FA-kupa küzdelmeiben 4–2-es győzelmet aratott a Chelsea ellen.[55] Tizennyolc esztendő után tudott győzni a klub a kupasorozatban. 2015. február 15-én egy újabb első osztályú klub, a Sunderland ellen győzött 2–0-ra.[56] A negyeddöntőben a Baromfik hazai pályán 0–0-s döntetlent játszottak a Reading gárdája ellen, a visszavágón azonban a Reading győzött a Madejski Stadionban 3–0-ra, így a csapat kiesett a kupából.[57][58]
2019 áprilisában a csapat újra a negyedosztályba esett ki.[59]
Klubszínek és címerek
A Bradford elődjétől, a Manningham FC nevű rögbicsapattól örökölte bordó és borostyán színeit 1884-ben, mielőtt 1886-ban a Valley Parade-ra költözött. A különbség, hogy a Manningham vízszintes csíkos mezben játszott, míg a City labdarúgói függőleges csíkozású szerelést viselnek.[60] Eredetileg fekete mezben és fehér nadrágban játszottak, a klub 1884. szeptember 20-án játszott először bordóban a Hull City ellen a Carlisle Road-on.
Az ok, amiért a Manningham bordó és borostyán színeket választott, nncs dokumentálva, de a színek hasonlók a walesi herceg West Yorkshire-i ezredének színeivel, melynek székhelye a Manningham közeli Belle Vue laktanyában volt. 1886-ban a Manningham FC, majd 1903-tól 1910-ig a Bradford City a laktanyát öltözőnek használta.
A Bradford City színe alapítása óta bordó és borostyán, vagy fehér, vagy fekete. Az 1985-ös tűzeset óta a feketét az 56 elhunyt szurkoló emlékére viselte.[61] A csapat idegenbeli szerelése a fehér volt, valamint kisebb mértékben kék is, de az utóbbi években több szín és más dizájn figyelhető meg. A 2008–2009-es szezon során az idegenbeli mezük teljesen fehér volt.[61] A 2009–2010-es szezonban már fekete volt az idegenbeli szerelés, vékony bordával és borostyán színű csíkkal bal középen.
Érdekesség, hogy a Harry Potter-könyvek rajongói is előszeretettel vásárolják a csapat szurkolói sáljait, mivel Harry házának, a Griffendélnek a színei majdhogynem azonosak a csapat klubszíneivel.[62]
Világszerte számos klub visel bordó és borostyán színt. A skót Motherwell eredetileg kék-fehér színekben futballozott, míg 1913. augusztus 23-án a Celtic ellen bordóban. Sokan feltételezik, hogy a Motherwell a bordó és borostyán színt azért választotta, mert azok Lord Hamilton versenyszínei voltak, azonban valószínűbb, hogy a gárdára a Bradford City 1911-es FA-kupa győzelme gyakorolt hatást.[63]
A klub címerében számos embléma volt látható az évek folyamán. 1974-ben a klub elfogadta a kezdőbetűit ábrázoló címert a B-C logóval. Ez idő tájt az új emblémán látható volt az egyesület Paraders (Felvonulók) beceneve is. 1981 decemberétől a csapat címerén láthatók a klub színei, valamint tartalmazza a The Bantams (Baromfik) feliratot is, mely a klub másik beceneve.
Becenevek
A Bradford City csapatának számos beceneve volt történelmük során. A korai éveikben Robins-nak vagy darazsaknak hívták őket, mivel a bordó és borostyán színeit átvették a Manningham FC-nek.[4] További becenevük még a Citizens (felvonulók), Paraders (polgárok),de a legjobban ismert a Bantams (baromfik).
Stadion
A Valley Parade kőbányaként üzemelt egy domboldalon a bradfordi Manningham alatt, mely 1886-ban a Midland Railway Company tulajdonában volt, majd a Manningham rögbicsapata megvásárolta a föld 1/3-át, így a fennmaradó részét bérbe adta, mivel új otthon után kellett nézniük. 1400 fontot költöttek egy 20 000 férőhelyes stadion felállítására és a szintezésére.[64] Miután 1903-ban megalakult a Bradford City labdarúgó csapata, átvették a stadiont is, de ekkoriban még a Második lovas dandár királyi tüzérség területi erejének központja volt. Első mérkőzésüket 1903. szeptember 5-én játszották a Gainsborough Trinity ellen, mely összecsapásra 11 000 néző látogatott ki.[6][65] Öt évvel később a klub feljutott az első ligába, és Archibald Leitch labdarúgóépítészt bízta meg a stadion átépítésével. A kapacitást 40 000 főre emelték egy 5300 férőhelyes főlelátóval, egy teraszos paddock-kal, megépült a Spion Kop és a 8000 férőhelyes Midland Road lelátó is.[66] A karácsonyi mérkőzésükre 36 000 néző látogatott ki.[67] 1911. március 11-én a Valley Parade-on 39 146 nézőt vonzott a Burnley elleni FA-kupa mérkőzésre, mely rekord a gárda történetében.[68]
1952-re a Bradford City megvásárolta a birtok 2/3-át, így teljesen a csapat tulajdona lett,[69] az építmény azonban teljesen változatlan maradt.[67][70] A következő két évtized során kétszer került lebontásra a Midland Road lelátó. Az illetékesek először 1952-ben zárták le a lelátó egy részét a hat évvel korábbi Burnden Parkban történt katasztrófa miatt. A lelátó vázát eladták a Berwick Rangers gárdájának, 1954-ben pedig építettek egy pótlelátót.[69] Hat évvel később az új lelátó is lebontásra került, így a Valley Parade háromoldalú terep maradt egészen 1966-ig, miután a pályát átalakították és egy új lelátót építettek.[71]
1985. május 11-én a Valley Parade-on halálos tűzeset történt, mely során 56 ember vesztette életét és 265 sebesült meg. Mindez az 1984–1985-ös szezon utolsó meccsén tőrtént, mely után a Bradford megnyerte a harmadosztály bajnokának járó trófeát. A tűz mindössze kilenc perc alatt pusztította el a központi lelátót.[64][72] A klub mérkőzéseit egy rögbi stadionban, az Odsal Stadionban játszotta, de mérközött még az Elland Road-on és a Leeds Roadon, -mely a Huddersfield Town egykori otthona volt,[73]- egészen 1986 decemberéig, miközben a Valley Parade-ot átalakították. Az egyesület 2 600 000 fontot költött az új főlelátóra, és a Spion Kop megjavítására, majd 1986. december 14-én újra megnyitotta az arénát egy angol válogatott elleni összecsapással.[74]
1991-ben a Bradfond End lelátót modifikálták, a kétszintű lelátó mellé eredményjelző-tábla is készült. 1996-ban, miután a csapat feljutott a Premier League-be, Geoffrey Richmond, a klub elnöke bejelentette, hogy egy 4500 üléses lelátót építenek a Midland Road oldalán. Az 1999-es kiesés után Richmond további 6 500 000 fontot költött a Spion Kop kétszintű, 7500 férőhelyes átalakítására.[75]A Kop és a Main Stand (főlelátó) között nyílt egy saroklelátó, mely 1970 után újra 20 000 főre emelte a stadion befogadóképességét.[76] A következő nyáron a Main Stand-ot szintén kétszintessé tették, 25 136-ra emelve így a kapacitást. További projektek voltak tervben, ám a csapat 2002 májusában adósságba került, így ezek soha nem valósultak meg.[75] A következő évben a Valley Parade-ot 5 000 000 fontért adták el Gibbs nyugdíjalapjának, a gárda irodáit, üzletét és parkolóját pedig a londoni székhelyű Development Securitiesnek 2 500 000 fontért.[77] A klub közös elnökei 2011 nyarán vették vissza. A csapat bérleti és fenntartási költségei a Gibbs nyugdíjpénztárban 1 200 000 font, így az Odsalba való visszatérést fontolgatja. A Bradford Bulls megosztaná az egylettel az új, 50 000 000 font értékű komplexumát, mely alkalmas krikett-, kerékpár-, illetve atlétikai versenyek lebonyolítására.[78] A szponzori megállapodások keretében a Valley Parade-nek 2016 júliusában Northern Commersials Stadion lett az új neve,[79] míg 2019 júliusában az Utilita Energy Stadion nevet viselte.[80]
Szurkolók
2007-ben a klub kezdeményezte, hogy csökkentsék a labdarúgómérkőzések árát a 2007–2008-as szezonban.[81] Ennek eredményeként a Bradford City bérletei a legolcsóbbak voltak Angliában, mindössze 138 fontba kerültek, ez meccsenként átlagban 6 fontnak felelt meg.[82] 2007. július 31-én, 19:00-kor a kedvezmény megszűnésével az eladott bérletek száma 12 019 volt.[83] Ez a rendszer lehetővé tette az egyesület számára, hogy a 2007–2008-as idényben az átlagnézőszámot növelje, és több mint háromszorására gyarapítsa a többi klubéhoz képest. Az egyesület az English Football League díjátadóján elnyerte a Legjobb Szurkolói Marketing Kampány kategóriáért járó díjat, és meghívást kapott a Westminster-palotába.[84][85] A Bradford célja az volt, hogy a 2008–2009-es szezonra 20 000 szurkolót vonzzon a meccseire, azzal, hogy ingyenes bérletet kínál azoknak, ha már 9000 felnőttjegy kelt el. Végül céljuktól mindössze 704 nézővel maradtak el.[86] Mark Lawn társelnök 2008 novemberében jelentette be, hogy a Bradfond End lelátóra a bérletek a 2009–2010-es szezonra 99 vagy 138 fontért kaphatók, amennyiben 2008 decemberében vásárolják meg azokat.
A 2013-2014-es idényre szóló bérleteket 2013. július 31-ig volt lehetőség megvásárolni. A felnőttjegy ára 199 font, az idősek és diákok jegyei 149 font értékűek voltak, a gyerekjegy 99 fontba került. A 2015–2016-os bajnokságra a csapat bejelentette legújabb bérletrendszerét, mellyel célja a labdarúgás megfizethetővé tétele volt a szurkolók számára. A bérletek árát 149 fontban határozták meg, míg a 11 éven aluliak számára a belépés ingyenes volt, amennyiben felnőtt belépővel vásárolták meg nekik a jegyet. A kezdeti célkitűzés 15 000 néző volt ezzel 2015. július 31-ig, a kedvezményes árak határidejéig.[87] Július 6-án a klub rekordszámú, 18 000 jegyet adott el a sikeres kedvezményeknek köszönhetően.[88]A 2016–2017-es szezonban megismételték újra az akciót, és több, mint 17 000 jegy talált gazdára.
A Bradford City hivatalos kabalája Billy Bantam.
Riválisok
A csapat első számú riválisa eredetileg a szintén a Bradford városában található Bradford Park Avenue, de ők már hosszú ideje az English Football League-en kívül játszanak.[89] A Leeds United és a Huddersfield Town elleni mérkőzésüket a szurkolók körében West Yorkshire derbinek nevezik.[90][91] Létezett egyfajta baráti rivalizálás a ma már nem létező klub, a Halifax Town ellen.[92]
Egy 2019 augusztusában végzett felmérés szerint a Bradford City rajongói a Burnley, a Barnsley és a Rottherham United csapatát is riválisnak tekintik.[93]
Az európai labdarúgásban
A Bradford City eddig egyszer vett részt az európai kupaporondon, a 2000-es Intertotó-kupa küzdelmeiben az elődöntőig menetelt.[94][95][96]
Szezon | Kiírás | Forduló | Ellenfél | Első mérkőzés | Második mérkőzés | Összesítésben |
---|---|---|---|---|---|---|
2000 | UEFA Intertotó-kupa | Második forduló | FK Atlantas | 3–1 | 4–1 | 7–2[97] |
Harmadik forduló | RKC Waalwijk | 2–0 | 1–0 | 3–0[98] | ||
Elődöntő | Zenyit Szankt-Petyerburg | 0–1 | 0–3 | 0–4[99] |
Játékosok
Jelenlegi keret
2020. október 10. szerint.[100]
|
|
Az Év játékosa
CsapatkapitányokA következő játékosok voltak a Bradford City gárdájának csapatkapitányai.
Ismertebb játékosok2007-ben a Telegraph & Argus újságírója, David Markham kiadta a The Legends of Bradford City könyvet, melyet eredetileg a klub fennállásának századik évfordulójára írtak 2003-ban. A könyv száz játékos életrajzát tartalmazza a klub történetéből, akik a következők: Szakmai stábJelenlegi szakmai stáb2019. szeptember 16. szerint[126][127][128][129]
Ismertebb vezetőedzők
SikerekBajnokság
Kupa
Rekordok
Minden rekord megtalálható a Bradford City hivatalos honlapján.[139] Szponzorok
Stadion
Források
Külső hivatkozásokFordítás
|