Bodegraj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bodegraj
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségOkucsány
Jogállásfalu
Irányítószám35430
Körzethívószám(+385) 34
Népesség
Teljes népesség262 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság108 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 16′ 01″, k. h. 17° 10′ 48″Koordináták: é. sz. 45° 16′ 01″, k. h. 17° 10′ 48″
SablonWikidataSegítség

Bodegraj (1900-ig Bodegraje, 1910-től 1991-ig Bodegraji) falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Okucsányhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Bródtól légvonalban 65, közúton 77 km-re északnyugatra, Pozsegától légvonalban 39, közúton 48 km-re nyugatra, községközpontjától 1 km-re északnyugatra, a Sloboština-pataktól nyugatra, a Novszkáról Újgradiskára menő főút mentén, Lađevac és Okucsány között fekszik. Itt halad át a Zágrábból Belgrádra menő vasútvonal.

Története[szerkesztés]

A kora középkorban a lesnicai birtok feküdt az akkor Lesnicának, ma Sloboštinának nevezett patak mentén. A Szávától a Lesnica keleti partján a Psunj-hegységig terjedő birtok neve „Leznikmelléke” volt. A birtokot II. András 1210-ben kelt oklevele említi először, melyben a templomosok lovagrendjét megerősíti többek között az egykor Pozsega várához tartozott Lesnissa és Racessan földjeinek birtokában és leírja e földek határait. Az 1332-1337-es pápai tizedjegyzék a Sloboština mellett említi a Szent Katalin, a Szent László és Szűz Mária templomokat. A Bodegraj feletti Vlaislav-hegyen is állt település a középkorban, melyről az 1985-ben és 1986-ban végzett feltárás leletei, főként szürke és okkersárga középkori kerámiatöredékek tanúskodnak. A hegy neve alapján talán a Szent Lászlónak szentelt templom volt a falu temploma. A török 1536 és 1544 között foglalta el ezt a területet. A török uralom idején Boszniából pravoszláv szerbeket telepítettek ide. A térség csak 1687-ben szabadult fel a török uralom alól.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Bodegray” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Bodegraje” néven szerepel. [2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Bodegraje” néven 49 házzal, 6 katolikus és 255 ortodox vallású lakossal találjuk. [3] A gradiskai határőrezredhez tartozott, majd a katonai közigazgatás megszüntetése után Pozsega vármegyéhez csatolták.

1857-ben 634, 1910-ben 747 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 91%-a szerb, 7%-a horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 92%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború során a település már a háború elején 1991 tavaszán szerb ellenőrzés alá került. 1995. május 2-án a „Bljesak-95” hadművelet második napján foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság legnagyobb része elmenekült. 2011-ben a településnek 392 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
634 506 544 642 691 747 688 850 698 699 713 722 575 562 506 392

Nevezetességei[szerkesztés]

A Legszentebb Istenanya mennybevétele tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1790-ben épült, alapfalai még ma is láthatók a temetőben a mai templom közelében. A templomot 1941-ben a borovaci usztasák földig rombolták, építőanyagát 60 borovaci ház építéséhez hordták el. A mai templomot a háború után építették, de az istentiszteleteket a parókia kápolnájában tartják.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]