Štivica
| Štivica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Bród-Szávamente |
| Község | Staro Petrovo Selo |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 35420 |
| Körzethívószám | (+385) 35 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 421 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 90 m |
| Terület | 29,09 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 10′ 48″, k. h. 17° 32′ 28″Koordináták: é. sz. 45° 10′ 48″, k. h. 17° 32′ 28″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Štivica falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Staro Petrovo Selohoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Bródtól légvonalban 36, közúton 49 km-re nyugatra, Pozsegától légvonalban 19, közúton 37 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 5, közúton 7 km-re délre, Nyugat-Szlavóniában, az A3-as autópálya és a Száva közötti síkságon, a Crnac-mezőn fekszik.
Története[szerkesztés]
Štivica a középkori forrásokban még nem található, a török korban viszont már sűrűn lakott volt. Ezt támasztja alá Ivkovics Tamás szkardonai és boszniai püspök jelentése aki 1626 és 1630 között 260 személyt bérmált meg itt. [2] A térség 1691-ben szabadult fel a török uralom alól. 1698-ban a kamarai összeírásban „Ztivicza” néven hajdútelepülésként szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések között. [3] Az egyházi vizitáció szerint 1730-ban 90 háza volt katolikus lakossággal és állt már a Mária Magdolna templom is. 1746-ban 67 háza volt. 1760-ban 85 házában 193 család élt 948 fővel. Az 1758-as vizitáció jelentése megemlíti, hogy Mária Magdolna temploma fagerendákból épült, hossza 12, szélessége 5 méter volt.[2]
Az első katonai felmérés térképén „Stivicza” néven található. A gradiskai ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Sztivicza” néven szerepel. [4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Sztivicza” néven 261 házzal, 1186 katolikus és 192 ortodox vallású lakossal találjuk. [5] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták.
1857-ben 1037, 1910-ben 1252 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 93%-a horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. Önkéntes tűzoltóegyletét 1933-ban alapították. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 586 lakosa volt, akik mezőgazdasággal, állattartással, fafaragással foglalkoztak. A település különösen az utóbbi 50 évben fából faragott ajándéktárgyairól volt nevezetes.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[6][7] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.037 | 1.016 | 926 | 993 | 1.022 | 1.252 | 1.280 | 1.298 | 1.304 | 1.330 | 1.328 | 1.226 | 1.045 | 861 | 785 | 586 |
Nevezetességei[szerkesztés]
Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1808-ban épült a korábbi fatemplom helyén. A plébániát 1789-ben alapították.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b Andrija Zirdum: Počeci naselja i stanovništvo brodskog i gradiškog kraja 1698-1991. Slavonski Brod, 2001.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása. 213. o.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 661. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 162. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos oldala (horvátul)
- Andrija Zirdum: Počeci naselja i stanovništvo brodskog i gradiškog kraja 1698-1991. Slavonski Brod, 2001. (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 978-953-7442-07-1 (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
