Biszfenol A

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Biszfenol A
Bisphenol A.svg
Bisphenol A.png
IUPAC-név 4,4'-(propane-2,2-diyl)diphenol
Más nevek BPA, p,p'-isopropylidenebisphenol,
2,2-bis(4-hydroxyphenyl)propane.
Kémiai azonosítók
CAS-szám 80-05-7
PubChem 6623
ChemSpider 6371
EINECS-szám 201-245-8
DrugBank DB06973
KEGG C13624
ChEBI 33216
RTECS szám SL6300000
UNII MLT3645I99
ChEMBL 418971
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C15H16O2
Moláris tömeg 228,29 g/mol
Megjelenés fehér szilárd anyag
Sűrűség 1.20 g/cm³
Olvadáspont 158–159 °C
Forráspont 220 °C (4 mmHg)
Oldhatóság (vízben) 120–300 ppm (21.5 °C)
Veszélyek
NFPA 704
NFPA 704.svg
0
3
0
 
R mondatok R36 R37 R38 R43
S mondatok S24 S26 S37
Lobbanáspont 227 °C (440,6 °F)
Rokon vegyületek
Rokon vegyületek fenolok
biszfenol S
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A biszfenol A (CH3)2C(C6H4OH)2 az egyik legnagyobb mennyiségben gyártott kemikália, amiből évente hozzávetőlegesen 2,7 millió tonnát állítanak elő a világon.[1]

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A BpA-t legfőképpen polikarbonát műanyagok előállításához, monomereként és epoxigyanták prekurzoraként használják fel. A polikarbonát műanyagok áttetsző anyagok, melyeket előnyös optikai tulajdonságok, nagyfokú törés- és hőellenálló képesség jellemez, ezért használatuk igen széles körben elterjedt, így a BpA rengeteg használati eszközben megtalálható: szemüveglencsék, digitális médiahordozók (CD, DVD-k), elektromos eszközök (pl.: mobiltelefonok, számítógépek, háztartási eszközök), sport és ipari védőfelszerelések, autóalkatrészek. BpA található egyes fogtömésekben is. Megtalálhatók a polikarbonát műanyagból készült étel- és ital tárolására használatos edényekben (pl. cumisüvegek, palackok, ételhordók, műanyag tányérok, mikrohullámú készülékekben használt edények, vízvezeték csövek stb.), valamint fenoplaszt gyantákban, epoxigyantákban is, utóbbiakat a fém konzervdobozok, tárolóedények (pl. ivóvizes, bortartályok) belső felületének bevonására használnak, ezen kívül megtalálható még PVC műanyagokban és hőpapírokban (pl. bankártyás fizetési bizonylat és egyes bolti bizonylatok), illetve tetrabróm-BpA nevű lánggátlóban, valamint annak bomlástremékeiben, orvosi eszközökben (csövekben, műanyag eszközökben, fogászati kompozitokban), autógumikban, fékfolyadékokban.[2][3][4]

Káros hatásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elmúlt években több mint száz tudományos jelentés bizonyította, hogy a BpA több egészségügyi problémáért felel.[5] A BpA kitettség tudományos kutatások alapján felelőssé tehető rákos megbetegedésekért (prosztata- és mellrák), cukorbetegség kialakulásáért, pajzsmirigy zavarokért, szívbetegségekért, asztmáért, pajzsmirigy rendellenességekért, továbbá hormonális zavarokért, mint például korai serdülésért, elhízásért, meddőségért, emellett születési rendellenességekért, az agyi fejlődés rendellenességeiért és viselkedési zavarokért. Ezen hatások gyakorlatilag mind a BpA hormonkárorsító hatásaival hozható összefüggésbe. Vizsgálatok szerint a BpA már alacsony koncentrációban is magas kockázatot jelenthet.[6] Egy 2004-es vizsgálat a BpA mint hormonháztartást zavaró anyag, valamint nőknél előforduló petefészek diszfunkciók és elhízás között keresett kapcsolatot. A vizsgálatba bevont nők vérszérumában minden esetben kimutatták a BpA-t, azonban azoknál a túlsúlyos és normál súlyú nőknél, akik policisztás ovárium szindrómában (PCOS) szenvedtek, valamint a normál menstruációs ciklusú elhízott nőknél szignifikánsan magasabb volt a vegyület koncentrációja, mint a nem túlsúlyos, normál ciklusúaknál. Minden esetben szignifikáns pozitív összefüggést találtak a vérszérum BpA szintje, valamint a teljes tesztoszteron, szabad tesztoszteron, androszténdion (férfi nemi hormon) és DHEAS (dehidroepiandroszterin-szulfát, mely az androgén és ösztrogén hormonok előanyaga) koncentrációja között.[7]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]