Balipap Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balipap Ferenc
Született1948. szeptember 23.
Gyulaj
Elhunyt2013. július 10. (64 évesen)
Pécs
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaszociológus, szociálpolitikus, népművelő, közösségfejlesztő
IskoláiDombóvári Illyés Gyula Gimnázium (–1967)
KitüntetéseiBessenyei György-díj (1994)
A Wikimédia Commons tartalmaz Balipap Ferenc témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Balipap Ferenc (Gyulaj, 1948. szeptember 23.Pécs, 2013. július 10.) költő, szociológus, szociálpolitikus, népművelő, közösségfejlesztő. Dombóváron élt.

Életpályája[szerkesztés]

Dombóváron a Gőgös Ignác Gimnáziumban érettségizett 1967-ben. Diplomát Szombathelyen a Tanítóképző Intézet, népművelő-könyvtáros szakon – 1974-ben; Debrecen a Kossuth Lajos Tudományegyetem (KLTE), közművelődési előadó – 1977-ben és a Budapest Eötvös Loránd Tudományegyetem Szociológiai Intézet, szociológus, szociálpolitikus – 1988-ban szerzett. 1984-ben egyetemi doktori értekezését Debrecenben a KLTE-n védte meg. Tamásiban dolgozott 19701974 között előadóként és népművelőként, majd 1992-ig előadóként. Művészeti főelőadóként és igazgatóhelyettesként Hajdúszoboszlón 1977-ig dolgozott. A Dombóvári Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója is volt – 1977-1991. Nevéhez fűződik a Nyitott Ház szakmai innováció létrejötte, a Társadalmi Filmforgalmazási Központ, az első közérdekű, közhasznú helyi Kalendárium és a Dombóvári Városi Televízió. A Művelődési Otthonban ez idő tájt alakult meg a Városvédő és Városszépítő Egyesület, Kertbarát Kör és a Kertvárosi Közművelődési Egyesület. Pécsett a Janus Pannonius Tudományegyetemen adjunktus, 1992-1993. A Magyar Művelődési Intézet Dél-Dunántúli Közösségszolgálatának volt a vezetője , 1992-1997. A Közösségszolgálat Alapítványnál dolgozott, 1997-2001. A Magyar Művelődési Intézet általános főigazgató-helyettese, 2001-2004. Nyugdíjasként az intézet munkatársa, 2005-2007.[1]

Publikációk/Könyvek[szerkesztés]

  • Innovációs törekvések a hetvenes évek művelődési otthonaiban – Kiállítás-sorozat a hajdúszoboszlói kis-galériában
  • Dombóvári Kalendáriumok: 1984198519861987
  • Földet ér vándorlásunk
  • Kilincs a természet kincseihez – A Tamási-Dombóvár-Hőgyész térség turisztikai adottságai és fejlesztésének lehetőségei
  • Városok ifjúságsegítő munkája – 60 város önkormányzatának adatait tartalmazó önálló szociológiai felmérés eredményének ismertetése
  • Ahová hazaérünk – Verses ezredvégi napló szülőfalumnak
  • Beke ’60. Szakmai és baráti köszöntők, emlékek és emlékeztetések a 60 éves Beke Pálnak
  • A Koronától a Kht-ig – Adalékok az 50 éves Dombóvári Művelődési Ház történetéhez
  • Az illegitim andragógus-képzés megteremtője – In memoriam Durkó Mátyás (1926-2005)

Tanulmányok/újságcikkek[szerkesztés]

  • Irodalom a képernyőn – Kultúra és Közösség, 1979. 1. sz. 103-107. l.
  • A kis-galériák sorsa – Alföld, 1981. 8. sz.
  • Az innovatív (nyitott) művelődési otthon funkciója és szervezete – Népművelés, 1987. 4. sz. 26-29. l.
  • A műveletlenség társadalomellenes tény – Magyar Nemzet, 1988. október 14. 4. l.
  • A magyarországi settlement története – Esély, 1989. 1-2. sz. és 1990. 1.sz.
  • „Nekünk az erdőből csak a madárfütty jutott…” – Helyi kultúra és helyi társadalom Gyulaj községben – A falu. 1993 ősz
  • A társadalom előbbre való a gazdaságnál – Magyar Nemzet, 1995. szeptember, 5. sz. 13. l.
  • Települések ifjúság(politika)i koncepciója. In.: Ifjúságsegítés – az új évezred küszöbén.
  • A pártállami közművelődés polgári társadalmi művelődéssé alakulásának szükségessége és nehézségei – Új Holnap
  • Egy nemzeti közösségi művelődési stratégia alapvonalai (és készítésének vázlata) – Szín
  • Se állandóság, se változás. Feljegyzések a rendszerváltáson kívül hagyott közművelődésről; avagy: a rendszerváltó közművelődés esete a rendszerváltással – Új Holnap
  • A társadalom- és közösségfejlesztés, mint szakmai tevékenység hozzákapcsolása a Nemzeti Fejlesztési Tervhez. In.: 40 éves a közművelődési szakemberképzés Szombathelyen
  • Európai nemzeti felemelkedés – polgári műveltségen alapuló társadalomfejlesztéssel. In.: Visegrádi disputa II.
  • A közművelődés rejtett világa. In.: Az illegitim andragógus-képzés megteremtője

Versei[szerkesztés]

Verseit publikálta,

  • napilapokban: Tolna Megyei Népújság, Hajdú Bihari Napló
  • hetilapokban: Képes Újság, Élet és Irodalom
  • folyóiratokban: Jelenkor, az Alföld, Új Írás
  • a Forrásban, a Mozgó Világban, a Zempléni Múzsában
  • irodalmi antológiákban – pl. Hétköznapok, Bp. 1980; Kikötő, Debrecen, 1981; Földet ér vándorlásunk, Bp., 1988

Kitüntetései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Magyar Népművelők Egyesületének, majd a Közösségfejlesztők Egyesületének egyik alapítója

Források[szerkesztés]

  • Arcok Dombóvárról – Takács Istvánné, 2000

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Közelítések – 11 beszélgetés népművelőkkel a művelődési otthoni tevékenység fejlesztéséről
  1. Egy nyitott ház – Élet és Irodalom, Ordas Iván
  2. A szociális irányultságból nem engedhetünk – Tolna Megyei Népújság, Takács Zsuzsa