Balatonicum flórajárás
 | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Florisztikai besorolás | ||||||||
| ||||||||
| Tudományos név | ||||||||
| Balatonicum |
A Balatonicum a Dunántúli-középhegységet felölelő Bakonyicum flóravidék délnyugati flórajárása. A Magyar-középhegység növényzetében itt a legerősebb a mediterrán hatás.
Földrajzi helyzete[szerkesztés]
Északnyugaton kisebb-nagyobb medencék, illetve félmedencék (Káli-medence, Tapolcai-medence, Vindornyalaki-medence stb.) választják el a Bakonytól (Vesprimense flórajárás) – a természetföldrajzilag a Balaton-felvidék részének tekintett Veszprém-Várpalotai fennsík kistájat a növényföldrajzban ez utóbbihoz sorolják. Északkeleti szomszédja egy kis szakaszon a Mezőföld (Colocense flórajárás). Természetes délkeleti határa a Balaton, délnyugaton pedig az úgynevezett Keszthely–hévízi termálvonal választja el a Zalai-dombságtól (a Praeilliricum flóravidék Saladiense flórajárásától).
Tájegységei[szerkesztés]
A flórajárás két, dombvidék jellegű tájegysége a Balaton-felvidék és a Keszthelyi-fennsík – de ebbe a növényföldrajzi egységbe soroljuk a hegységperemi medencéket is. Önálló, de nem összefüggő területű növényföldrajzi egységnek tekintjük a Balatontól északra magasodó bazaltkúpokat. A bazaltkúpok egy része szigetként emelkedik ki a Bakony és a Rába között a zárt tölgyes öv északnak nyúló csücskéből a Praeillyricum flóravidék zalai flórajárásában.
A hosszan elnyúló dombságot kisebb hegyközi medencék (Rezi-medence, Várvölgyi-medence stb.) egész sora tagolja rövidebb szakaszokra.
Földtani felépítése[szerkesztés]
A Balaton-felvidék vonulatainak fő tömege a földtörtének ókorában (a szilurtól a permig) lerakódott törmelékes üledékes kőzet. Ezekre főleg a tótól távolabbi dombokon a földtörténet középkorában kiülepedett karbonátos kőzetek (mészkő, dolomit) települnek.
A Keszthelyi-fennsík dombjait késő triász korú, úgynevezett fődolomit építi fel.
Az üledékes kőzetek között a pleisztocénban többhelyütt bazaltvulkánok fejlődtek ki. Eközben az erősen tagolt térszínen a bércek közötti süllyedékekbe benyomult a Pannon-tenger, és lerakta üledékeit.
A dombvidékek közti medencék felszínét pleisztocén korú lösz takarja.
Éghajlata[szerkesztés]
A Keszthelyi-fennsíkon és környékén viszonylag sok a csapadék, a flórajárás keleti része (a Balaton-felvidék) azonban már a Bakony csapadékárnyékában fekszik, ezért szárazabb.
Zonális növénytársulások, jellemző fajok[szerkesztés]
A mészkedvelő tölgyes a Dunántúli-középhegység többi tájegységétől eltérően nemcsak a lejtőkön, de a dombtetőkön is zonális növénytársulás. Emellett a magasabb részeken sok a bükkös.
Meleg déli lejtőkön[szerkesztés]
- szilikát sziklagyep:
- cselling (Cheilanthes maranthae, a Szentgyörgy-hegyen);
- dolomit sziklagyep (Festuco pallentis-Brometum pannonici):
- szőke oroszlánfog (Leontodon incanus) – mediterrán flóraelem;
- lejtősztyepp (Cleistogeni-Festucetum rupicolae):
- őszi csillagvirág (Scilla autumnalis, illetve Prospero elisae, a Tihanyi-félszigeten) – mediterrán flóraelem;
- karsztbokorerdők (Cotino-Quercetum) sajátos, helyi típusa a cserszömörcés molyhos-tölgyes bokorerdő (Cotino-Quercetum pubescentis balatonicum), aminek mozaikos foltjai sziklagyepekkel és sztyepprétekkel: váltakoznak.
Ezek lombkoronaszintjének jellemző fajai:
- molyhos tölgy (Quercus pubescens),
- virágos kőris (Fraxinus ornus).
A fajgazdag cserjeszint egybefonódik a fák lombkoronájának alsó részével. Jellemző cserjéi:
- cserszömörce (Cotinus coggygria),
- húsos som (Cornus mas),
- ostorménfa (Viburnum lantana),
- bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosus),
- egybibés galagonya (Crataegus monogyna),
- sóskaborbolya (közönséges borbolya, Berberis vulgaris).
- bokros koronafürt (Coronilla emerus) – mediterrán flóraelem;
A gyepszintben sok virágos növény nő. Jellemző fajok:
- sárga koronafürt (Coronilla coronata),
- tarka nőszirom (Iris variegata),
- tarka kosbor (Orchis tridentata),
továbbá a száraz tölgyesekben szokásos:
- nagyezerjófű (Dictamnus albus),
- piros gólyaorr (Geranium sanguineum),
- sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys),
- közönséges méreggyilok (Cynanchum vincetoxicum)
és a szomszédos foltokról benyomuló:
- lappangó sás (Carex humilis),
- ágas homokliliom (Anthericum ramosum),
- pusztai csenkesz (Festuca rupicola) stb.
- cseres-tölgyes (Asphodelo-Quercetum cerris):
- királyné gyertyája (= genyőte, Asphodelus albus) – mediterrán flóraelem,
- dunántúli imola (Centaurea fritschii) – mediterrán flóraelem.
Hűvös északi lejtőkön[szerkesztés]
- gyertyános-tölgyes:
- borostyán szádorgó (Orobanche hederae – Badacsony, Somló),
- szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus),
- keleti zergevirág (Doronicum orientale);
- bükkös:
- babérboroszlán (Daphne laureola),
- lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum);
Savanyú kavicstakarón[szerkesztés]
A Lesence-patak völgyében, Uzsa környékén.
- mészkerülő tölgyes:
- fekete áfonya (Vaccinium myrtillus);
- rekettyés fenyér (Genisto-Callunetum):
- csarab (Calluna vulgaris).
A medencék lefolyástalan területein[szerkesztés]
- égerláp (Uzsa környékén):
- tarajos pajzsika (Dryopteris cristata) – lokálisan már kihalt
- síkláp (Tapolca környékén és a Káli-medencében):
- lisztes kankalin (Primula farinosa) – részben kipusztult, jégkori maradványfaj,
- fehér májvirág (Parnassia palustris),
- illatos hagyma (Allium suaveolens),
- havasi hízóka (Pinguicula alpina) – részben kipusztult, jégkori maradványfaj.
Peremi helyzetű fajok[szerkesztés]
Több lágyszárú növény is itt éri el elterjedésének északi határát.
- A Keszthelyi-fennsíkon:
- hármaslevelű fogasír (Cardamine trifolia, Syn: Dentaria trifolia),
- borostás sás (Carex strigosa),
- A Balaton-felvidéken:
- keleti zergevirág (Doronicum orientale).