Babiloni szomorúfűz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Babiloni szomorúfűz
Saul pleureur.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Malpighiales
Család: Fűzfafélék (Salicaceae)
Nemzetség: Fűz (Salix)
Alnemzetség: Salix subg. Salix
Fajcsoport: Salix sect. Salix
Faj: S. babylonica
Tudományos név
Salix babylonica
L.
Szinonimák
  • Salix matsudana Koidz.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Babiloni szomorúfűz témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Babiloni szomorúfűz témájú kategóriát.

A babiloni szomorúfűz (Salix babylonica) a Malpighiales rendjébe, ezen belül a fűzfafélék (Salicaceae) családjába tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A babiloni szomorúfűz kelet-ázsiai növény, hazája Kína és Japán (az eredeti elterjedési terület nyugati határa Kelet-Turkesztánban van). Dísznövényként az egész világon megtalálható. Feltűnő, sajátos növekedési formája miatt a parkok és kertek kedvelt díszfája. Európában csak a termős alakot ültetik, szaporítása dugványozással lehetséges. A babiloni szomorúfűz kevésbé bírja a telet, mint a japán szomorúfűz (Salix elegantissima), ezért hidegebb vidékeken parkfának az utóbbi alkalmasabb. Gyakran a két ázsiai fűznek a fehér fűzzel (Salix alba), a törékeny fűzzel (Salix fragilis), a babérfűzzel (Salix pentandra) és a kecskefűzzel (Salix caprea) képzett hibridjeit ültetik. Nálunk a leggyakrabban ültetett „szomorúfűz” a fehér fűz „Tristis” fajtája. Hosszú, sárga hajtásai a földig lecsüngnek. Porzós alak.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A babiloni szomorúfűz közepesen nagy termetű, 10 - 20 méter magas, lombhullató fa, egyenes törzzsel és vékony, feltűnő hosszan lecsüngő hajtásokkal. Koronája igen széles és kerekded. Vesszői csak fiatal korban szőrösek, sárgászöldek, a napos oldalon megvörösödnek. Levelei rövid nyelűek, 10 - 17 centiméter hosszúak, mintegy 2,5 centiméter szélesek, lándzsásak vagy szálas lándzsásak, hosszan kihegyezettek, ékvállúak, szélükön éles, szálkás fűrészfogakkal. Fiatalon gyéren selymes szőrűek, később lekopaszodók, némileg fénylők, felül világos-, alul szürkészöldek, kifejezett érhálózattal, hervadáskor barnára színeződnek. A pálhák hiányoznak vagy korán lehullanak, lándzsa vagy sarló alakúak. Kétlaki növény. A virágzatok a levelekkel egy időben jelennek meg. A porzós barkák keskeny hengeresek, legfeljebb 6 centiméter hosszúak, a porzók száma 2. A termős barkák valamivel rövidebbek. A magház kopasz, vastag, oldalra hajló bibével, a nőivarú virágok csak 1 nektármiriggyel rendelkeznek.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A babiloni szomorúfűz folyóvizek mentén, nyirkos, laza talajokon fordul elő.

A virágzási ideje március-április között van.

Felhasználhatósága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népi gyógyászatban a babiloni szomorúfűz leveléből és kérgéből lázcsillapító forrázatot készítenek.

A fa vesszőiből kosarakat és székeket fonnak.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]