Apokrif (folyóirat)

Apokrif
Típus	irodalmi folyóirat
Alapítva	2007
Székhely	Budapest
Vezetők	Nyerges Gábor Ádám (főszerkesztő - vers) Tarcsay Zoltán (szerkesztő - próza) Torma Mária (szerkesztő - kritika) Fráter Zoltán (spiritus rector) Erdei Tamás (képszerkesztő) Veress Dani (képszerkesztő)

Az Apokrif az ELTE BTK-n működő, 2007-ben alapított irodalmi folyóirat.

Az Apokrif célkitűzése egy irodalmi klikkeken, politikai és egyéb viszonyokon felülemelkedő, elsősorban fiatal szerzők műveit közlő folyóirat kiadása, valamint színvonalas irodalmi műhely megteremtése és életben tartása. A szerkesztőség törzshelyeinek a Prága kávézó és a Bródy söröző tekinthető, itt folyik a szerkesztés egy jelentős része.

Története

2007-ben alapította a folyóiratot Török Sándor Mátyás, Nyerges Gábor Ádám és Fráter Zoltán, irodalomtörténész, egyetemi docens. Nem sokkal ezután csatlakozott a szerkesztőséghez Tarcsay Zoltán, aki (szerkesztői tevékenységei mellett) a lap arculatáért, külső megjelenésért is felelős. 2011-től új taggal bővül a lap szerkesztősége: innentől Torma Mária felel a folyóirat kritikai rovatáért. Az első szám 2008 áprilisában jelent meg. Az Apokrif eddigi minden számában publikálási lehetőséghez jutott legalább egy új szerző. 2008 novembere óta a szerkesztő rendszeresen szerveznek közönségtalálkozókat, felolvasásokat. A folyóirat kilenc szerzőjét bemutató, Beszámított veszteség című versantológia a 2009-es karácsonyi könyvvásárra jelent meg a Napkút Könyvkiadó gondozásában. A kaposvári Képírás című online periodika hasábjain lépett színre először közösen, reprezentatív módon az Apokrif-kör: ők jegyezvén a lap teljes 2010/1-es számát (Nyerges Gábor Ádám társszerkesztői közreműködésével). Hasonló gesztusként az Új Forrás 2010 márciusi számában (Kelemen Lajos "Kilenc mag" című, a Beszámított veszteségről írt esszéje mellett) hat Apokrif-szerző is egyszerre publikálhatott. 2011 augusztusában az Apokrif szerzői és szerkesztői mutatkoztak be a József Attila Kör szigligeti alkotótáborában. Ugyanekkor került sor a hivatalos bejelentésre (majd írásban szeptember 1-jén a folyóirat hálózati kiadásában), mely szerint az Apokrif új felelős kiadója a Palimpszeszt Kulturális Alapítvány, a folyóirat pedig ötödik évfolyamától kezdve (2012-től) immáron országos terjesztésű sajtótermékként jelenik meg. 2011. szeptember 1-jén újabb két taggal bővült a szerkesztőség, a folyóirat képanyagát és nyomtatott, illetve vizuális tartalmait innentől kezdve Erdei Tamás és Veress Dani szerkesztik. Ugyancsak 2011 őszétől a folyóirat által havi rendszerességgel szervezett felolvasások új helyre, a Csendes Létterembe költöztek.

Szerzői kör

A folyóirat, bár egyik elsődleges célkitűzése újabb és újabb tehetségek felfedezése és felkarolása, rendelkezik egy viszonylag állandónak tekinthető alkotói körrel is. Jórészt ezeknek szerzőknek a műveiből állt össze a Beszámított veszteség című antológia is. A kötetben szereplő költők többsége máig a folyóirat szerzőgárdáját erősíti, mint például: Evellei Kata, Fehér Renátó, Nyerges Gábor Ádám, Palágyi László, Stolcz Ádám, Tarcsay Zoltán és Török Sándor Mátyás. A felsoroltak mellett a lap népszerűbb, fontosabb szerzői közé tartozik a novellista Torma Mária, Németh Tamás, Tamás Péter és Vass Norbert, illetve Braun Barna, Sós Dóra és Takács Nándor költők is. Az Apokrif sokszínűségét mutatja az is, hogy több helyről is közöl írásokat, bár központjuk az ELTE Bölcsészkarán található, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem több hallgatója is szerzőik közé tartozik.

A lap szerkezete

Az Apokrif név alapvetően két médiafelületet is magában foglal: a nyomtatásban megjelenő folyóiratot (az úgymond "tényleges Apokrifet"), illetve az interneten (blogformátumban) működő Apokrif Online-t. Míg előbbiben kizárólag a szerkesztők által a legnívósabbnak talált szépirodalmi művek, illetve esszék, recenziók jelenhetnek meg, utóbbi teret ad olyan alkotásoknak is, amelyekben a szerkesztők bár láttak fantáziát, nem találták nyomtatásra alkalmasnak. Nyerges Gábor Ádám így ír erről az első szám előszavában: "...bár egy folyóirat összeállítása minden (legalábbis minden említésre méltó) kiadvány esetében a szerkesztői értékrend lenyomata is, nem tartjuk kizárólagosnak a véleményünket, ahogy magunkat sem megfellebbezhetetlen orákulumok gyülekezetének. Ezért indul el hamarosan az Apokrif hálózati kiadása, amely olyan műveket is tartalmazni fog, amelyek bizonyos (terjedelmi vagy egyéb) okok miatt nem fértek be a nyomtatott verzióba, vagy csak nem tetszettek nekünk, mégis láttunk bennük fantáziát." (Apokrif, 2008/1. [1]) Ezek mellett a lap internetes kiadása tartalmaz kritikákat, irodalmi és meta-irodalmi vitákat (Viharsarok rovat), programajánlókat, képzőművészeti alkotásokat, élménybeszámolókat (elsősorban irodalmi programokról), továbbá a folyóirattal, illetve annak szerzőivel kapcsolatos rövidhíreket.

Stílusa

"...a versek tematikus, formai és grammatikai sokféleségét itt egy abból adódó elemi hasonlóság artikulálja, hogy a közlés biztonsága és érvénye tekintetében minden öröklött támaszték illuzórikusnak mutatkozik. A líra kommunikatív ereje iránti kétely, persze, ebben a formában legalább egy évszázados premisszája a költői megszólalásnak. De a dolgok mondhatóságába vetett hit megrendülése itt már föl sem idézi annak nem is oly régi emlékezetét, hogy a költészet maga a szó általi létesítés és ilyenként egyszersmind szabad adományozás is. Olyasminek a létre-segítése, ami korábban nem létezett. (...) A közvetlen elődeik – főként a Telep-csoport – megszólaltatta regiszter már sok mindent tartalmaz abból, ami karakteresen sajátja e mostani új pályakezdők beszédének. A közeljövő nyitott kérdése, miként válnak egyénivé annak a lírai önmegértésnek az útjai, amely tudja, hogy a „saját” szó lehetőségének megsemmisülése nem némítja el a költészetet, tehát nem jár együtt a nyelvművészet felszámolásával." - írja Kulcsár Szabó Ernő a Beszámított veszteség antológia előszavában (Minima poetica?)

"Erős csoport szerkeszti ezt az apokrifnak talán nem nevezhető kiadványt: maga a vállalkozás, az eddigi teljesítmény ismeretében igazinak, hitelesnek és vállalhatónak látszik; apokrif talán csak abban az értelemben, ahogy minden nemzedéki csoportosulás, ha az elődökhöz képest kívánja meghatározni magát, erőteljesen hangsúlyozza még kanonizálatlan egyediségét, páratlanságát és függetlenségét… E csoport sokféle tehetséget gyűjtött magába, a szerzők nemigen kapcsolódnak egymáshoz sem világlátásukban, sem stíluskeresésükben: ám mégis összeköti őket valami újnak az akarása – valami olyan újé, mely már (vagy még?) nem hasonlítható a megelőző generációk útkereséséhez (bizony, az előttük járó legfiatalabbéhoz sem). Sok tehetség írja ezeket a sokat ígérő, izgalmas, érzékeny műveket, ezeket a nemegyszer még egyenetlen, de mindig nyitott darabokat: ami a legjobb bennük, az talán a mindannyiukra jellemző éles szemű odafigyelés a világ sok furcsaságára, s bonyolultságára. Az Apokrif csoport eddigi eredményei, az eddig megjelent folyóirat-számok nem csekély teljesítményként minősíthetők, s komoly várakozást ébresztenek a rokonszenvező olvasóban: adja isten, hogy felnőtt írókként-költőkként is annyi lelkesedés és elkötelezettség maradjon majd bennük, amennyit most lépten-nyomon felmutatnak. Legyen szerencséjük!" - írja Margócsy István a Képírás folyóirat Apokrif-vendégszámának előszavában.

Közönségtalálkozók

Az Apokrif első közönségtalálkozójának az akkor még a Merlin Színházban működő Songwriters' Klub adott helyet 2008 novemberében. Az azóta eltelt idő alatt számos felolvasást tartottak a szerzők, gyakran havi rendszerességgel. Néhány hónapig az Inverzium Tea&Coffee számított a közönségtalálkozók törzshelyének, 2009 novemberétől azonban a korábbi Tilos az Á helyén létrejött Szabad az Á-ba tette a szerkesztőség a felolvasások székhelyét. Az Apokrif köre szoros kapcsolatban áll a Fiatal Költők Tere nevű csoportosulással, akiknek elsődleges céljuk (az apokrifosokkal egybehangzóan) az irodalmi klikkek felszámolása és a fiatal szerzők összehozása. A lap szerzői már több ízben vettek részt az FKT által szervezett felolvasásokon az ArtKatakombában és a TreffOrt Kertben. Az Apokrif első Pesten kívüli közönségtalálkozójára 2010. áprilisában került sor, mikor a Költészet Napja alkalmából a folyóirat négy szerzője olvashatta fel műveit az akkor nyílt kaposvári Takáts Gyula Emlékház első hivatalos rendezvényének keretében. Az Apokrif közel félszáz közönségtalálkozója közül minden bizonnyal az egyik legjelentősebb zajlott 2011. augusztus 23-án, a József Attila Kör szigligeti alkotótáborának nyitónapján, mikor az Apokrif-műhely bemutatkozó estje keretében a lap szerzői és szerkesztői olvastak fel műveikből és beszélgettek a folyóirat hátteréről, történetéről és a szerkesztés kulisszatitkairól. 2011 őszétől az Apokrif-esteknek a Szabad az Á helyett már a Csendes Létterem ad otthont.

Külső hivatkozások

• Az Apokrif Hálózati Kiadása: [2]
• A Képírás folyóirat Apokrif-száma: [3]
• A Litera.hu interjúja Nyerges Gábor Ádám főszerkesztővel [4]
• Toperczer Anita beszélgetése Nyerges Gábor Ádámmal az Apokrif történetéről és jövőjéről a folyóirat Hálózati Kiadásán [5]
• Acsai Roland írása a Beszámított veszteségről a Bárka Online-on [6]
• Kelemen Lajos Kilenc mag című esszéje a Beszámított veszteségről [7]
• A folyóirat Youtube-csatornája: [8]
• Tudósítás az Apokrif-kör felolvasásáról a Kapos TV-ben [9]
• Ayhan Gökhan írása a Prae.hu-n a Beszámított veszteség könyvbemutatójáról [10]
• Kupa Júlia tudósítása az Apokrif 2010. szeptemberi felolvasásáról a Prae.hu-n [11]
• Braun Barna tudósítása a 2011. februári Apokrif-farsangról a Kulteren [12]
• Bedi Katalin recenziója a Beszámított veszteségről a Kultúra & Kritikán [13]
• Képek az egyik felolvasásról: [14]
• Bárdos Deák Ágnes netnaplója a JAK szigligeti táboráról a Litera.hu-n: Költészettel szociokulturális szegregáció* ellen [15]
• Medina Carmen Csilla tudósítása a Kulter.hu-n a szigligeti JAK-tábor első napjáról: Friss. Olcsó. Jó. [16]
• Simon Márton beszámolója a Prae.hu-n a JAK-tábor első napjáról: Bob Dylantől Horn Gyuláig [17]
• Kassai Zsigmond beszámolója a Magyar Hírlap-ban a JAK-táborról: Társadalmi szolidaritás az irodalomban [18]