Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Antal[1] latin eredetű férfinév. A név a római Antonius nemzetségnévből származik, amelynek eredeti jelentése ismeretlen.[2] Női párja az Antónia.


Képzett nevek[szerkesztés]

  • Anton:[1] német, svéd, dán, orosz változat[2]
  • Antos:[1] régi magyar becenévből önállósult[2]
  • Antonió:[1]

Gyakorisága[szerkesztés]

Népszerűsége a 20. században egyre csökkent, az 1990-es években már ritkán fordult elő, a 2000-es években a 83-100. helyen szerepelt, 2007 óta nincs a 100 leggyakoribb férfinév között.[2][3][4]

Az Anton és Antos az 1990-es években szórványosan fordult elő, az Antonió nem volt anyakönyvezhető,[5] a 2000-es években egyik sem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között.[2][3][4]

Névnapok[szerkesztés]

Más nyelvű megfelelői[szerkesztés]

  • albán, lengyel: Antoni
  • angol: Anthony, Toni, Tony
  • bolgár, ukrán: Antonyij (Антоний, Антоній)
  • cseh: Antonín
  • dán, svéd: Anton, Antonius
  • finn, német: Anton, Antonius, Toni
  • francia: Antoine
  • holland: Anton, Antonius, Toon
  • horvát: Antun, Ante
  • latin: Antonius
  • lengyel: Antoni
  • lett: Antons
  • litván: Antanas
  • norvég: Anton, Antonius, Tonik
  • olasz, spanyol: Antonio
  • orosz: Anton, Antonyij (Антон, Антоний)
  • portugál: Antão, António
  • román, szlovák, szlovén: Anton
  • szerb: Antonije

Híres Antalok, Antonok, Antosok, Antoniók[szerkesztés]

Magyarok[szerkesztés]

Páger Antal

Külföldiek[szerkesztés]

Páduai Szent Antal

Fiktív személyek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d A Nyelvtudományi Intézet által anyakönyvezhetőnek minősített név
  2. a b c d e f g h Ladó-Bíró, 29. old.
  3. a b Az akkor születetteknek adott nevek számára vonatkozik az adat
  4. a b Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala
  5. nem szerepel a 2005-ös kiadású Ladó-Bíró Utónévkönyvben

Források

További információk