Andrea Gritti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tiziano festménye a dózséről, amely Gritti halála után két évvel, 1540-ben készült.

Andrea Gritti (Bardolino, 1455. k. – Velence, 1538. december 23.) 77. velencei dózse 1523 és 1538 között. Fia Lodovico Gritti Magyarország kormányzója és I. Szulejmán egyik politikusa volt.

Egy Verona melletti városban született Észak-Itáliában. Ifjúkorában Isztambulban élt Agostino Barbarigo dózse diplomatájaként, ahol egy ismeretlen nemzetiségű nővel (görög, vagy török) folytatott viszonyt és négy fia, köztük Lodovico született. 1496-ban a gyerekeit Velencébe vitte, ahol gondos nevelést biztosított számukra.
1499-ben letartóztatták, azzal vádolva, hogy kémkedik a velenceieknek, de mivel jó kapcsolatai voltak Kandarli Ibrahim nagyvezírrel, ezért sikerült megszöknie a törökök őrizetéből.

Gritti eredményes politikusnak mutatkozott, mert a 16. századra a Velencei Köztársaság az Appennini-félsziget északi feléről jelentős mértékben háttérbe szorult, de a további hanyatlást Grittinek sikerült megállítani.
1509-ben a velenceiek súlyos vereséget szenvedtek a franciáktól az agnadellói ütközetben. Ekkor Gritti nevezték ki a velencei erők élére. Gritti a további francia támadásoktól megóvta az országot és sikerült visszafoglalnia Páduát is. Miután 1510-ben Nicolo di Pitigliano főparancsnok meghalt, Gritti lett a velencei hadsereg egyedüli vezetője, de a kormány visszarendelte Velencébe, ezért nem folytathatta a franciák elleni hadműveleteket.

1512-ben tárgyalt a cambrai-i ligával, amely már javában szorongatta a tengeri köztársaságot. Sikerét mi sem mutatja jobban, hogy a szövetségből I. Ferenc francia király kilépett és szövetkezett a velenceiekkel. Mivel Franciaország az Oszmán Birodalom szövetségesének is számított, ezért felé is elkezdett közeledni.

1523-ban dózsévé választása előtt nem sokkal egyezséget kötött V. Károly német-római császárral és spanyol királlyal, s a németek és franciák közötti itáliai háborúban próbált semlegességet vállalni. A törökök bár mindig gyanakvással kísérte, hozzájuk való közeledésével nehéz helyzetbe hozta az I. Szulejmánnal szintén hadakozó Magyarországot, amely próbált a tengeri köztársaságtól is segítséget kivitelezni.

Fia Lodovico barátságot kötött Paragli Ibrahim főkamarással, aki nagyvezírré választottak meg. Lodovico a porta egyik fő politikusa volt és részletes jelentéseket küldött apjának.

Grittit aggasztotta ugyanakkor a közép-európai térségben a Habsburg előretörés is, ezért Ausztria ellenében támogatta Szapolyai Jánost és részben ő is biztatta a franciákkal együtt a törököket, hogy 1529-ben vonuljanak Bécs ellen. A Habsburgokkal jó viszonyban levő Moszkva ellen is fiával egy török támadás előkészítését dédelgette, mivel az oroszok déli és délnyugati előretörései sértették az oszmán érdekeltségeket.

Fia Lodovico Gritti (vagy Gritti Alajos) I. János magyar király kegyeibe is beférkőzött, aki Magyarország kormányzójává tette, de ő ezután a török szultán megbízásából uralomra tört Magyarországon. Andrea Gritti terveket is fűzött mindehhez, mert ha fia az uralma alá hajtja Magyarországot, akkor rajta keresztül egyensúlyt teremthetne a Habsburg Ausztria, s a Német-római Birodalom, valamint az Oszmán Birodalom ellenében. Fia ellen azonban Czibak Imre meggyilkolása után gyors ütemben hangolódtak a magyarok és meg akarván gátolni további előretörését, 1534-ben Medgyesen megölték.

A fia és unokái halála miatt elkeseredett dózse bosszút akart venni Szapolyain, ezért ettől kezdve azon munkálkodott, hogy Szulejmán büntesse meg. Ezt szerencsére nem sikerült elérnie, mert Szulejmán tudott Gritti Isztambulban tett tevékenységéről, s arról is, hogy megpróbált a Habsburgok felé közeledni. Fia barátját Paragli Ibrahim pasát, a nagyhatalmú vezírt is kivégezték, s Velence és az Oszmán Birodalom között ismét megromlott a viszony. Annyi elégtételt azonban az idős dózse még halála idején kapott, hogy két unokája megölésében konspiráló IV. Péter moldvai vajdát a törökök és a tatárok elűzték trónjáról.

Halála előtt nemsokkal 1537-ben háborúba keveredett a törökökkel és az oszmán flotta megtámadta Korfut.

A San Francesco della Vigna templomban helyezték örök nyugalomra.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
Antonio Grimani
Dózse
1523-1538
Velence címere
Következő uralkodó:
Pietro Lando