Alfred Kinsey

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alfred Kinsey
Alfred Charles Kinsey.jpg
Született
1894. június 23.
Elhunyt
1956. augusztus 25. (62 évesen)
Indiana
Foglalkozása biológus
entomológus
zoológus
Iskolái Bowdoin College
Halál oka tüdőgyulladás

Alfred Kinsey az IMDb-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alfred Kinsey témájú médiaállományokat.

Alfred Charles Kinsey (Hoboken, 1894. június 23. – Bloomington, 1956. augusztus 25.) amerikai biológus, az entomológia és a zoológia professzora, a később róla elnevezett kutatóintézet alapítója. Az emberi szexualitással foglalkozó kutatásai radikálisan átalakították a nyugati világ szexualitásról való gondolkodását.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kinsey 1894-ban született, erősen vallásos, konzervatív családban. Már fiatalon nagy érdeklődést mutatott a természet iránt. Apja nyomására azonban mérnöknek kezdett tanulni a Stevens Institute of Technology-ban, ám két év után otthagyta az egyetemet. 1916-ban egyetemi diplomát szerzett biológiából és pszichológiából a Bowdoin College-ban. Tanulmányait a Harvardon folytatta, ahol 1919-ben doktori fokozatot szerzett. Tudományos munkásságának középpontjában a gubacsdarazsak álltak.

Kinsey 1921-ben feleségül vette Clara Bracken McMillent, négy gyermekük született. Kinsey biszexuális irányultságát számos független forrás is megerősítette.[1]

A Kinsey-jelentés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kinsey-t gyakran a szexológia, az emberi szexualitás tudományos tanulmányozásának megalapítójaként tartják számon. A szexualitás témájával az 1930-as években kezdett foglalkozni. Egy 1935-ös előadásában a „későn házasodás” (vagyis a szexuális önmegtartóztatás) káros fiziológiai hatásairól elmélkedett. Ezt követően a Rockefeller Alapítvány támogatásával nagyszabású kutatási programba kezdett. A kutatási eredményeket két kötetben (az ún. Kinsey-jelentés) publikálta. Az 1948-ban megjelent első kötet[2] a férfiak, az 1953-ban megjelent második kötet[3] a nők szexuális viselkedésével foglalkozott.

A Kinsey-skála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kinsey visszautasította a szexuális irányultság hagyományos kategóriáit (heteroszexuális, homoszexuális, biszexuális). Véleménye szerint a szexualitást olyan kontinuumként (Kinsey-skála) kell felfogni, amelynek egyik végpontján (0-s érték) a kizárólag heteroszexuális, a másik végpontján (6-os érték) a kizárólag homoszexuális irányultságú emberek találhatók. Az emberek többsége valahol a két véglet között található. A szexuális ingerekre nem reagálókat (aszexuálisok) az X kategóriába sorolta.

Statisztikai adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jelentés szerint a férfiak 46%-a reagált élete során legalább egyszer azonos neműekkel kapcsolatos ingerre, 37%-uknak homoszexuális kapcsolata is volt.[4] A 20 és 35 év közötti férfiak 11,6%-a azonos mértékben vonzódik nőkhöz és férfiakhoz,[5] 10%-uk élete során legalább három évig döntően homoszexuális irányultsággal rendelkezett.[5] A 20 és 35 év közötti egyedülálló nők 7%-a, a férjezett nők 4%-a vonzódik azonos mértékben a férfiakhoz és a nőkhöz.[6] A 20 és 35 év közötti nők között 2-6%-ra tehető a döntően homoszexuális irányultságú nők aránya.[7]

Kritikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kutatás módszertanát számos kritika érte. Egyrészt a mintában jelentősen felülreprezentáltak voltak bizonyos társadalmi csoportok (a megkérdezettek 25%-a börtönviselt, 5%-a prostituált volt). Másrészt csak olyan emberek adatait tartalmazta, akik hajlandóak voltak a kutatásban részt venni. Mivel a szexualitás az 1940-es évek Amerikájában tabutémának számított, ez is torzított mintát eredményezett.

A kritikákra válaszolva Paul Gebhard, az Kinsey által alapított intézet későbbi vezetője, fejlett statisztikai módszerekkel próbálta a mintát megtisztítani a fent említett torzító hatásoktól. Az 1973-ban publikált jelentés[8] szerint – a kutatók legnagyobb meglepetésére –, a megtisztított adatok nem tértek el jelentősen a Kinsey által korábban publikáltaktól.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. James H. Jones: Alfred C. Kinsey : A Public/Private Life (W W Norton & Co , 1997) ISBN 0393040860
  2. Alfred C. Kinsey, Wardell B. Pomeroy, Clyde E. Martin: Sexual Behavior in the Human Male (W.B. Saunders, 1948) ISBN 0-253-33412-8
  3. Alfred C. Kinsey, Wardell B. Pomeroy, Clyde E. Martin: Sexual Behavior in the Human Female (W.B. Saunders, 1953). ISBN 0-253-33411-X.
  4. Kinsey (1948), 656.o.
  5. ^ a b Kinsey (1948), 651.o.
  6. Kinsey (1953), 499.o.
  7. Kinsey (1953), 488.o.
  8. Paul H. Gebhard és Alan B. Johnson: The Kinsey Data: Marginal Tabulations of the 1938-1963 Interviews Conducted by the Institute for Sex Research (Indiana University Pressm, 1998) ISBN 0253334314

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]