Pettyes paka

Pettyes paka
	Figyelő példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Euarchontoglires;
Csoport:	Glires;
Rend:	Rágcsálók (Rodentia);
Alrend:	Sülalkatúak (Hystricomorpha);
Alrendág:	Hystricognathi;
Részalrend:	Caviomorpha;
Öregcsalád:	Cavioidea;
Család:	Pakafélék (Cuniculidae); Miller & Gidley, 1918
Nem:	Cuniculus; Brisson, 1762
Faj:	C. paca;
Tudományos név
	Cuniculus paca; Linnaeus, 1766
Szinonimák
	a faj szinonimái: Mus paca Linnaeus, 1766; Agouti paca (Linnaeus, 1766); a Cuniculus paca paca szinonimái: Cuniculus paca alba (Kerr, 1792); Cuniculus paca fulvus (Cuvier, 1807); Cuniculus paca sublaevis (Gervais, 1854); Cuniculus paca subniger (Cuvier, 1807); Cuniculus paca venezuelica Krumbriegel, 1940;
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Pettyes paka témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pettyes paka témájú médiaállományokat és Pettyes paka témájú kategóriát.

A pettyes paka (Cuniculus paca) vagy régebbi nevén (Agouti paca) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül pedig a pakafélék (Cuniculidae) családjába tartozó faj.

Az állat a Cuniculus emlősnem típusfaja.

Előfordulása

Mexikó déli részétől a közép-amerikai földhídon át egészen Argentína északi részéig fordul elő. Dél-Amerikában csak az Andoktól keletre fordul elő. Kuba, Hispaniola és Jamaica szigetére, valamint a Bahama-szigetek területére is betelepítették.

Erdős területeken fordul elő, lehetőleg mindig víz közelében él.

Alfajai

Cuniculus paca paca Linnaeus, 1766
Cuniculus paca guanta Lönnberg, 1921
Cuniculus paca mexicanae Hagmann, 1908
Cuniculus paca nelsoni Goldman, 1913
Cuniculus paca virgata Bangs, 1902

Megjelenése

Testhossza 70-80 centiméter, magassága 32-34 centiméter, a kifejlett egyedek súlya 6-12 kilogramm. A vízidisznó és a pakarána után Dél-Amerika harmadik legtestesebb rágcsálófaja. Rövid szőrzete, felül sötétbarna, fehérrel enyhén pettyezett, míg hasa egyszínű sárgásfehér. Rövid lábai vannak. Mellső lábain 4 ujj, míg a hátsókon 5 ujj látható.

Életmódja

Éjszaka aktív, magányos életmódú faj. Lehetőleg sosem távolodik el túlzottan a víztől. Veszély esetén a vízbe menekül. Remekül úszik és jól bukik. Elég sokáig bírja a víz alá lebukva.

Növényevő faj, fő tápláléka az erdők fáinak gyümölcsei és különféle magvak. Ezeket többnyire sietősen összegyűjti, majd egy nagyobb mennyiséggel biztonságos helyre vonul, ahol komótosan elfogyasztja azokat. Rágóizmai különösen fejlettek, így kifejezetten kemény héjú termésekkel is jól elboldogul.

Természetvédelmi helyzete

A pakára sokfelé vadásznak, de nagy elterjedési területe miatt jelenleg nem számít veszélyeztetett fajnak, bár lokálisan több állománya fenyegetett lehet.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. május 10.)
Novum állatvilág enciklopédia III.: Emlősök III.: Kisebb növényevők, rovarevők és erszényesek. Szerk. David MacDonald. Szeged: Novum. 2009. ISBN 978-963-9703-57-5 – magyar neve
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Paka című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap