Aeneas Sylvius von Caprara
Aeneas Sylvius von Caprara | |
Aeneas Sylvius von Caprara (GG Rossi metszete) | |
Született | 1631 Bologna |
Meghalt | 1701. február 3. (70 évesen) Bécs, Habsburg Birodalom |
Sírhely | Basilica of Saint Francis |
Állampolgársága | Habsburg Birodalom |
Nemzetisége | olasz/osztrák |
Ország | Habsburg Birodalom |
Fegyvernem | lovasság |
Szolgálati ideje | 1655 k. – 1701 |
Rendfokozata | tábornagy |
Egysége | cs. lovasság, Erdélyi cs.kir.hadsereg |
Csatái | pfalzi örökösödési háború Buda ostroma (1684) Magyarországi törökellenes hadjáratok Lugosi csata (1695) |
Rokonai | Raimondo Montecuccoli |
Aeneas Sylvius von Caprara (olaszul: Enea Silvio de Caprara, egyéb írásmódokkal Äneas Sylvius (de) Caprara; (Bologna, 1631. – Bécs, 1701. február 3.) olasz gróf, Német-római Birodalomi tábornagy a Habsburg Birodalom szolgálatában. Harcolt a pfalzi örökösödési háborúban és részt vett a török kiűzésében.
Pályafutása
Bolognai arisztokrata családból származott, apja Niccolò Caprara szenátor volt, Pantano grófja. Rokonának, Raimondo Montecuccoli gróf tábornagynak ösztönzésére és támogatásával már fiatal korában belépett a német-római császári haderőbe. Montecuccoli kísérőjeként az ifjú Caprara az 1650-1660-as években részt vett a tábornagy hadjárataiban, melyeket a rajnai fronton a franciák és Magyarországon a törökök ellen vezetett.
1674-ben francia–holland háború idején, amikor a császár megkötötte a négyes szövetséget és összbirodalmi háborút hirdetett XIV. Lajos ellen, Montecuccoli hadserege állította meg az Elzászba és Pfalzba betörő franciákat. Caprara megkapta első önálló parancsoki megbízatását: egy lovas hadtestet irányított a Rajnánál. Részt vett a sinsheimi csatában (június 16-án) és az enzheimi csatában (október 4-én). Egészen 1678-ig, a háború végéig a rajnai fronton harcolt.
1683-ban Bécs második török ostroma idején a Habsburg-haderő lovasságának parancsnokaként Felső-Magyarországon harcolt Thököly Imre felkelői ellen. Bécs felmentésekor, a kahlenbergi csata során csapataival felszámolta a Nußdorfban (ma Bécs 19. kerülete) erősen elsáncolt állásokban szívósan védekező törököket.
Az 1684-es osztrák hadjáratban, a Buda ostromára felvonuló császári haderőben Caprara tábornagyi rangban a császári lovasság parancsnokaként ténykedett, Bajor Miksa választófejedelem ostromló csapatait fedezte a török lovasság támadásaitól.
1685. augusztus 19-én csapatai élén megostromolta és rohammal bevette Érsekújvárt (német nevén Neuhäuselt). A vár elvesztéséért Sejtán Ibrahim pasát, a magyarországi szeraszkert (fővezért) a szultán az év végén halálra ítélte és megfojtatta. Thököly bukása után Caprara tábornagy erősen támogatta Esterházy nádor azon törekvését, hogy a Lipóthoz tömegesen átpártoló kurucokat állandó császári ezredekbe sorozzák be, rendes fizetéssel (ez azonban nem történt meg). Az 1686-os hadjáratban Caprara Erdély határáig nyomult előre. 1688-ban elfoglalta a délvidéki Titelt.
1691-ben Caprara ismét a rajnai fronton harcolt, a pfalzi örökösödési háború harmadik hadjáratában. 1692-ben a tábornagy csapatai II. Viktor Amadé savoyai herceggel szövetségben betörtek Franciaországba és elfoglalták Dauphiné tartományt, de a következő évben, 1693-ban a La Marsaglia-i csatában súlyos vereséget szenvedtek a franciáktól, akik elfoglalták Piemontot, erre Savoya hercege különbékét kötött XIV. Lajossal.
Az 1694-es dél-magyarországi hadjáratban a török ellen vonuló fősereg parancsnokává az ekkor már idős és beteges Caprara tábornagyot nevezték ki, Charles Eugène de Croÿ herceg helyére. Erélytelen hadvezetése miatt a dúló tatár hadak Nagyváradig és Debrecenig hatolhattak. Ellenfele a harcias tripoliszi Ali pasa nagyvezír volt, az eredménytelenség miatt leváltott Büklü Musztafa pasa utódja.[1] Szeptember elején a nagyvezír nagy erőkkel ostrom alá fogta Pétervárad erődjét, amelynek védelmét Caprara tábornagy irányította. Hosszas, eredménytelen csatározások után a védők egy nagyobb támadó tatár csapatot megsemmisítettek. Október elején a törökök elvonultak Pétervárad alól, de Caprara azonban elmulasztotta üldözésüket, a hadjáratot gyakorlatilag eredmény nélkül fejezte be.[2]
1695-ben Lipót császár a becsvágyó, de tapasztalatlan I. Frigyes Ágost szász fejedelmet nevezte ki fővezérré, mellé tanácsadónak az idős Caprara tábornagyot rendelte. Az egymással együttműködni nem tudó parancsnokok hibás döntései nyomán a Maros völgyét biztosító erdélyi hadtestet magára hagyták az előrenyomuló török főerővel szemben. Szeptember 21-én a lugosi csatában a hadtestet tönkreverték, a parancsnok, Veterani tábornok elesett, az egész hadjárat eredménytelenül zárult.[3]
1696-ban Caprarát ismét Frigyes Ágost fővezér mellé rendelték tanácsadónak. Temesvárt vették ostrom alá, de megérkezett a török felmentő sereg. Az ostromot félbehagyták, az augusztus 26-án megvívott hetényi csata után a mindkét hadsereg visszavonult, Temesvár török kézen maradt.
Az idős tábornagy 44 hadjáratot harcolt végig, utána az Udvari Haditanács alelnökévé nevezték ki, itt állandó konfliktusban állt régi ellenlábasával, Savoyai Jenő herceggel, a Haditanács elnökével. Gúnyolódó és összeférhetetlen természete miatt a kortársai körében általános ellenszenv övezte, tábornoktársai is kerülték társaságát. Bécsben hunyt el 1701. február 3-án.
Jegyzetek
Irodalom
- Wilhelm Edler von Janko: Caprara, Aeneas Sylvius Graf von. In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB). 3. kötet, Duncker & Humblot, Leipzig 1876, 776 f. oldal (németül)
- Corrado Argegni: Condottieri, capitani e tribuni: Fino al cinquecento. Dizionari biografici e bibliografici, 1–3. kötet, Róma, 1937, (Reprint, MIlánó, dátum nélkül).
- Meyers Konversations-Lexikon, 4. kiadás, 1888–1890. (németül)