Adenozin-trifoszfát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen AtaBot (vitalap | szerkesztései) 2021. február 12., 23:52-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Jegyzetek: források --> jegyzetek AWB)
Adenozin-trifoszfát
IUPAC-név 5-(6-aminopurin-9-il)-3,4-dihidroxioxolán-2-il-metoxi-hidroxifoszforil-oxi-hidroxifoszforil-oxifoszfonsav
Kémiai azonosítók
CAS-szám 56-65-5
PubChem 5957
ChemSpider 5742
SMILES
Nc1ncnc2[n](cnc12)[C@@H]3O[C@H]
(COP([O-])(=O)OP([O-])(=O)OP([O-])([O-])=O)C(O)C3O
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C10H16N5O13P3
Moláris tömeg 507,181 g mol-1
Olvadáspont 176 °C (bomlik)[1]
Savasság (pKa) 6,5
Veszélyek
EU osztályozás nincsenek veszélyességi szimbólumok[1]
R mondatok nincs[1]
S mondatok nincs[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az adenozin-5′-trifoszfát (ATP) egy többfunkciós nukleotid, amely a sejten belüli energiaátvitel legkisebb molekuláris egysége.

Az ATP kémiai energiát szállít a sejten belül az anyagcsere folyamataiban. Emberi szervezetben egyszerre csak kb. 250 g van jelen,[2] de fokozott felhasználását jellemzi az, hogy naponta a testtömegnek megfelelő mennyiség fogy belőle.[3] Ez úgy lehetséges, hogy az ATP folyamatosan újrahasznosul. Jelentős izommunka esetén ez az érték akár fél kilogramm is lehet – percenként![4] Az energia a foszfátcsoportok közötti kötésekben raktározódik. Egy csoport leszakadásával átlag 30 kJ energia szabadul fel mólonként.

A fotoszintézis és a sejtlégzés folyamataiban energiaforrásként szerepel, és egy sor enzim és sejtfolyamat fogyasztja a bioszintetikus reakciók, a sejtmozgás és a sejtosztódás folyamataiban.

Az ATP-t a nukleinsavakba is beépítik a polimerázok a DNS replikáció folyamatában és a transzkripcióban.

A jelátviteli (szignál transzdukciós) folyamatokban az ATP a kinázok, és az adenilát-cikláz enzim szubsztrátja. A kinázok a proteineket és a lipideket foszforilálják. Az adenilát-cikláz pedig egy másodlagos hírvivő molekulát (second messenger), cAMP-t képez az ATP-ből.

A molekula szerkezete egy purinbázisból áll (adenin), amely egy pentóz (ribóz) 1′-es szénatomjához kötődik. A három foszfátcsoport a pentózrész 5′-ös szénatomjához kapcsolódik.

A DNS-szintézise közben az ATP-ben a ribóz cukorrész a ribonukleotid reduktáz enzim hatására először dezoxiribózzá alakul.

Az ATP-t 1929-ben Karl Lohmann fedezte fel, majd 1941-ben Fritz Albert Lipmann feltételezte róla először, hogy ez a fő energiaszállító molekula a sejtekben.

Jegyzetek

  1. a b c d Biztonsági adatlap (Sigma-Aldrich)
  2. 'Nature's Batteries' May Have Helped Power Early Lifeforms. Science Daily, 2010. május 25. [2010. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 9.) „At any one time, the human body contains just 250g of ATP...”
  3. Törnroth-Horsefield S, Neutze R (2008. december 1.). „Opening and closing the metabolite gate”. Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A. 105 (50), 19565–6. o. DOI:10.1073/pnas.0810654106. PMID 19073922. (Hozzáférés: 2014. március 9.)  
  4. Ádám Veronika, Dux László et al., Orvosi Biokémia. Szerk. Ádám Veronika. Budapest: Medicina Könyvkiadó, 2004. 60.

Források

  • Dr. Otto-Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Műszaki Könyvkiadó, 1983., 1. kötet, 45–46. oldal. ISBN 963-10-3269-8
A citromsavciklus anyagcsere-útvonala
oxálacetát malát fumarát szukcinát szukcinil-CoA
NADH+ H+ NAD+ H2O ubikinol ubikinon CoA +ATP
(GTP)
Pi + ADP
(GDP)
acetil-CoA
+ H2O
NADH + H+ + CO2
CoA NAD+
H2O H2O NAD(P)+ NAD(P)H
+ H+
CO2
citrát cisz-akonitát izocitrát oxálszukcinát α-ketoglutarát