A trójaiak

A trójaiak Hector Berlioz opera dilógiája. Az első opera címe a Trója bevétele, a második darabé A trójaiak Karthágóban. A két opera nem alkot olyan szoros egységet, mint Richard Wagner Ring tetralógiája, ezért a két opera egymástól függetlenül is színre vihető.

Az opera története és zenéje

A dilógiát a szerző 1856-1858 között készítette el. A darab hosszúsága miatt 1863-ban bemutatták a teljes második részt, de az első részből kihagyták az első felvonást (az első rész 2., a második 3 felvonás, így jön ki az öt, de én a cselekményt részenként ismeretetem, Berlioz ugyanis egy estés darabnak szánta a két részt). Az előadás hatalmas bukás volt. A dilógia első teljes előadása csak a szerző halála után valósult meg német nyelven Karlsruhében. Az első XX. századi, rövidített előadás 1955-ben volt, de csak egy estét élt meg. Aztán 1969-ben a londoni Covent Garden Opera színre vitte az eredeti öt felvonásos verziót francia nyelven. Ez volt a mű első teljes előadása franciául. A teljes mű színpadra állítása a hatalmas zenekar és a darab hosszúsága miatt nagy feladat. A londoni bemutató sikere után a teljes verzió színre vitelét vállalta a New York-i Metropolitan Opera. Azóta több színház is műsorra tűzte a művet, de sehol nem lett igazi repertoár darab.

Berlioz operája remekmű a maga nemében, de sajnos elkésett. A XVIII. századi opera elnyűtte az ókori és a mitologikus témákat, így át a témaválasztás is időszerűtlen volt a maga korában. Mindkét részben egy-egy nő alak története kerül a központba. Az első opera esetében központi alak Kasszandra, a másodikban Dido. Kasszandra személyisége a női lélek rendkívül széles skáláját ábrázolja. Dido a szerelem és a gyűlölet közt őrlődik, míg nem eléri végzete. Az első rész Gluck, a második Shakespeare szellemében fogant. Ez rányomja bélyegét a szereplők zenei ábrázolására is. Mindkét opera esetében jelentős szerep jut a grand opéra hatalmas felvonulásainak, balett jeleneteinek. A hangszerelés rendkívül gondos, modern, színgazdag és monumentális. A ihlettői Gluck, Cherubini és Spontini operái voltak, de akárhogy is, Berlioz nem tudta magáévá tenni a zenedráma műfaját. A darab szövegkönyvét Vergilius eposza nyomán a zeneszerző írta. Az egész kompozíció inkább epikus, mint drámai jellegű.

Az opera szerplői

Az opera zongora kivonatának korabeli címlapja

Szereplő	Hangfekvése
Kasszandra, jósnő	szoprán
Didó, Karthágó királynője	mezzoszoprán
Anna, Dido testvére	alt
Aeneas, trójai hadvezér	tenor
Priamosz, Trója királya	basszus
Ascanius	mezzoszoprán
Hekabé, Priamosz lánya	alt
Narbal, Dido minisztere	bariton
Khorébusz, ázsiai herceg	bariton
Hektór szelleme	basszus
Pantheusz, trójai pap	basszus

• Játszódik: Trójában és Karthágóban a trójai háború alatt és után
• Játékidő: 4 és fél óra

Az opera cselekménye

I. rész: Trója bevétele

A Trójaiak kiözönlenek megtekinteni a görögök elhagyott táborát. Kasszandra, Hekabé és Priamosz tűnik fel a színen. Kasszandra látja Trója végzetét, de Apolló átka miatt senki sem hisz neki. Pedig a lány figyelmezteti a királyt: még ma este el kell menekülniük, különben mindent elvesztenek. A Trójaiak hálaadásra vonulnak a papság és a király vezetésével. Harci játékokkal ünnepelnek, majd gyászos pantomimmal emlékeznek meg Hektórról, az elesett trójai királyfiról. Az ünneplést követek szakítják félbe, akik jelentik, hogy Laokoónt és fiait egy tengeri kígyó ragadta el, amikor a pap ellenezte, hogy az ajándékba hagyott falovat bevigyék a várba. A király úgy dönt: ki kell engesztelni az isteneket. Vigyék a falovat a megszentelt Athéné szobor, a Palladión elé. Az ünnepséget Kasszandra nem vesz részt. A lovat beviszik a várba. Kasszandra felkészül a halálra.

Aeneas nyugodtan pihen sátrában, amikor megjelenik előtte Hektór szelleme. Megjósolja Trója elestét és megparancsolja a harcosnak, hogy a város kincsivel együtt hajózzon el Itáliába és alapítsa meg a világ legnagyobb birodalmát. Ekkor a sátorba ront Pantheusz és elmondja, hogy a falóból fegyveres görögök bújtak elő és rátámadtak a gyanútlan trójaiakra. A király elesett, Khorébussz azt akarja, hogy Aeneas álljon a seregek élére. Elrohannak.

A királyi palotában a nők Vesta oltára előtt imádkoznak. Kasszandra Khorébusz halálhírét hozza. Aeneasnak sikerült elmenekülni: kíséretével és a város kincseivel Ida hegye felé tart. A görögök betörnek a palotába. Kasszandra és több társnője is szíven szúrja magát. Zenekari részlet festi alá a város pusztulását.

II. rész: A trójaiak Karthágóban

Karthágó királynője Dido már hét éve özvegy és csak férje emlékének él. A királynő hírt kap egy idegen hajó érkezéséről. A menekülő trójaiak azok. Aeneas tengerésznek van öltözve, nevében fia kér menedéket a királynőtől. Értékes ajándékokkal kedveskednek Didónak, aki hallatta a nép szomorú sorsát és megadja a kért menedéket. Ekkor érkezik Narbal, aki jelenti, hogy Iarbas fellázadt és az országot pusztítja. A férfi már régóta el akarta venni feleségül Didót. Aeneas felfedi magát, egyesíti a trójai és a karthágói sereget, amelynek az élére áll és harcba indul. Fiát a királynőre bízza.

Aeneas sikerrel vette fel a harcot a numídiaiakkal, a két nép most a győzelmet ünnepli. Látványos felvonulás és balett zene. Didó megkéri Aeneast, hogy meséljen a hősi tetteiről. Ezután a királynő egyedül marad a trójai hadvezérrel. Narbal tudja, hogy Aeneas sorsa, hogy Itáliában új birodalmat alapítson, ezért aggódik királynője miatt. Anna viszont örvend testvére szerelmének, szerinte a trójai vezérnél kiválóbb férjet keresve sem találhatnának Didónak. A szerelmesek előtt megjelenik Merkúr isten és háromszor mutatva a tenger felé mondja, hogy Itália.

Aeneas tudja mi a dolga. Titokban utasítja flottáját, hogy álljanak készen az indulásra. A trójaiak titokban elhajóznak, vezetőjük gondolatban elbúcsúzik szerelmétől. Mikor Didó rájön, hogy szerelme elhagyta, először utána akar menni, majd máglyát rak a férfi ajándékaiból. Megjósolja Hannibál győzelmeit és Karthágó pusztulását. Fátylát és szerelme tógáját a tűzbe dobja, majd Aeneas kardjával szíven szúrja magát. A pun nép bosszút esküszik a csábító népe ellen. Felsejlik a Capitolium látképe és Dido Róma dicsőségét zengve távozik a másvilágra.

Felhasznált irodalom

• Gerhard Dietel: Zenetörténet évszámokban II. 1800-tól napjainkig, Springer, Bp., 1996, 584. o.
• Németh Amadé: Operaritkaságok, Zeneműkiadó, Bp., 1980., 479-486. o.
• Kertész Iván: Operakaluz, Fiesta-Saxum, Bp., 1997, 30-31. o.