A bűn története

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A bűn története
(Dzieje grzechu)
Rendező Walerian Borowczyk
Forgatókönyvíró Walerian Borowczyk
Főszerepben Grażyna Długołęcka
Jerzy Zelnik
Olgierd Łukaszewicz
Zene Felix Mendelssohn-Bartholdy
Johann Pachelbel
Operatőr Zygmunt Samosiuk
Vágó Lidia Pacewicz
Jelmeztervező Jerzy Szeski
Díszlettervező Marek Iwaszkiewicz
Gyártás
Gyártó Zespół Filmowy „Tor”
Nyelv lengyel
Időtartam 130 perc
Forgalmazás
Forgalmazó magyar MOKÉP
Bemutató lengyel 1975. június 3.
magyar 1977. július 14.
Korhatár magyar 16 év
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap

A bűn története (Dzieje grzechu) 1975-ben készült színes, lengyel erotikus filmdráma. Walerian Borowczyk rendezőnek ez az egyetlen játékfilmje, melyet hazájában forgatott. (A művész élete nagyobb részében Franciaországban élt és alkotott.) A film alapjául Stefan Żeromski egyik melodramatikus regénye szolgált, melyet korábban már kétszer is megfilmesítettek.

A cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ewa kispolgári családban nevelkedik, édesanyja albérlőket tart. Új lakójuk a fiatal ügyvéd, Łukasz Niepołomski, akibe a lány beleszeret. A mama eleinte támogatja a románcot, ám kiadja a férfi útját, amikor megtudja, hogy az nős és nem tud elválni. A szerelmes Ewa megpróbálja felkutatni kedvesét, míg egy napon levelet kap, melyből megtudja, hogy Łukasz súlyos állapotban egy vidéki kórházban fekszik. A férfi ugyanis párbajozott Szczerbic gróffal, mivel a nemesúr ismeretlenül is sértő megjegyzéseket tett Ewára. A szerelemtől elvakult lány mindent maga mögött hagyva kedveséhez utazik, ápolja őt, és munkát vállal egy varrodában. Eleinte szerelmesen telnek a napok, aztán a férfi hirtelen elutazik, hogy válását elintézze. Ewa egyedül marad, és kiderül, hogy várandós. Váratlanul megjelenik Szczerbic gróf, hogy segítséget ajánljon a lánynak, akinek a szépsége elbűvöli. Ewa először elutasítja a gróf segítségét, de a férfi mégis pénzt ad neki. Távozása után nem sokkal Ewánál megindul a szülés. Egyedül hozza világra a gyermekét, ám zavarodottságában megöli a csecsemőt, a tetemet pedig az udvari WC-be dobja. Elutazik, azt remélve, hogy soha nem derül ki a tette. Otthon anyja ellenségesen fogadja, a kitartó Szczerbic gróf azonban újra megjelenik, Lukaszról hozva híreket. Ewára felfigyel két bűnöző, Pochron és Płaza-Spławski, akik tudnak a gyerekgyilkosságról is. A megzsarolt lány kénytelen Pochron feleségeként viselkedni. A bűnözők figyelmét nem kerüli el Szczerbic kitartó udvarlása sem, és aljas tervet dolgoznak ki a férfi kifosztására. Ewára hárul a csalétek szerepe…

Háttér-információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az irodalmi mű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szerelmes Szczerbic gróf (Olgierd Łukaszewicz)

A film alapjául a kitűnő lengyel író, Stefan Żeromski (18641925) azonos című regénye szolgált, melyet 1908-ban publikáltak először mint folytatásos újságregényt. A mű óriási sikert aratott, és máig rendkívül népszerű Lengyelországban. Nem meglepő tehát, hogy már 1911-ben filmet készítettek belőle. (Erről a verzióról nagyon kevesen tudnak: sokáig az IMDB-n sem szerepelt Antoni Bednarczyk alkotása.) Az 1933-as filmváltozat azonban már csak azért sem merülhetett feledésbe, mert állítólag az volt az első lengyel hangosfilm. Henryk Szaro opuszában a hősnőt Karolina Łubieńska játszotta. A keveset filmező színésznőt Borowczyk a hősnő anyjának szerepére kérte fel az 1975-ös változat számára.

Grażyna Długołęcka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ewa a sebesült Łukasznál (Grażyna Długołęcka és Jerzy Zelnik)

Borowczyk kitűnő lengyel színészeket választott a fontosabb szerepekre, ám nagyon sokáig nem találta meg a megfelelő színésznőt Ewa eljátszására. A szerepet ugyanis több kiszemelt színésznő visszaadta a meztelen jelenetek miatt. Állítólag a tényleges forgatás megkezdése előtt 1 nappal szerződtették a pályakezdő Grażyna Długołęckát, akire Stanislaw Rózewicz, a TOR stúdió művészeti vezetője – maga is filmrendező – hívta fel Borowczyk figyelmét, mondván, hogy Długołęcka gátlásoktól mentes, exhibicionista személyiség. Bő negyedszázaddal később Długołęcka úgy emlékezett vissza, hogy Borowczyk mindössze az operatőrt, a fiatalon elhunyt Zygmunt Samosiukot tisztelte a stábból. Grażyna szerint Borowczyk a színészeket csupán marionettfiguraként kezelte, és inkább a díszletekkel, a tárgyak helyével törődött a legtöbbet. Ez persze nem meglepő, hiszen Borowczyk filmjeiben a tárgyi miliőnek mindig kiemelt szerepe van, nem véletlenül nevezték őt „a tárgyak lírikusá”-nak. Dlugolecka nagy reményeket fűzött a szerepéhez, de csalódnia kellett. A film ugyan jelentős szakmai és közönségsiker volt egész Európában, ám a színésznő nem tudta kihasználni a személye iránt támadt külföldi érdeklődést, ugyanakkor hazájában annyira azonosították Ewa alakjával, hogy 5 évig semmilyen új felkérést nem kapott. Długołęcka évtizedekkel később azt nyilatkozta, hogy ma már nem vállalná el a szerepet.

Az előkészületekre viszonylag kevés idő volt, mert bizonyos jelenetek miatt muszáj volt télen is forgatni. Végül 1974 tavaszán kezdődött a forgatás, nem sokkal a téli hó elolvadása előtt. Borowczyk a film hangulatának megteremtése érdekében felhasználta Mendelssohn e-moll hegedűversenyének több részletét is: a mű utolsó jeleneteit például a hegedűverseny zárótételére komponálta.

Utólagos botrány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ewa bűnözők hálójában (Marek Walczewski, Grażyna Długołęcka és Roman Wilhelmi)

A Przegląd Tygodniowy 1999. április 14-i számában Długołęcka felidézte a rendezővel és a forgatással kapcsolatos emlékeit. Válaszul Borowczyk 2001 áprilisában Moje polskie lata (Lengyelországi éveim) címmel könyvet jelentetett meg, melynek a Dzieje grzechu 2000 (A bűn története 2000) alcímet adta. Borowczyk a könyvben egy mechanikus kacsához hasonlította Dlugoleckát, akiből éppen csak a rugók hiányoztak. Állítása szerint a forgatás idején a színésznő egy éjszaka el akarta őt csábítani, de ő szó nélkül kidobta Grażynát a szállodai szobából. Amolyan vitalezárásként a Polytika 2002 szeptemberi számában megjelent cikkében Zygmunt Kaluzynski azt írta, hogy Borowczyk és Długołęcka kapcsolata hasonló volt a Marlene Dietrich és Joseph von Sternberg, vagy a Brigitte Bardot és Roger Vadim közötti viszonyhoz.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Borowczyk és Samosiuk kicsiny szerepet játszanak a filmben, de nevük színészként nem szerepel a stáblistán.
  • A filmet 1977 júliusában mutatták be Magyarországon, az akkor még létező stúdióhálózat keretében. 2008 végéig bezárólag nem sugározta egyik hazai tévéállomás sem, nem jelent meg nálunk se VHS-en, se DVD-n.
  • Szerencsétlen véletlen, de 1991-ben a Borowczyk-mű három fontos szereplője is meghalt: Karolina Łubieńska, Roman Wilhelmi és Mieczysław Voit. 2004-ben Marek Walczewskinél Alzheimer-kórt diagnosztizáltak, és emiatt a színész kénytelen volt visszavonulni.

Főszereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Grażyna Długołecka (Ewa Pobratyńska)
  • Jerzy Zelnik (Łukasz Niepołomski)
  • Olgierd Łukaszewicz (Zygmunt Szczerbic gróf)
  • Roman Wilhelmi (Antoni Pochroń)
  • Marek Walczewski (Płaza-Spławski)
  • Karolina Łubieńska (Pobratyńska asszony, Ewa anyja)
  • Zdzisław Mrożewski (Pobratyński úr, Ewa apja)
  • Mieczysław Voit (Cyprian Bodzanta gróf)
  • Marek Bargiełowski (Adolf Horst)
  • Jolanta Szemberg (Aniela)
  • Zbigniew Zapasiewicz (Jutkiewicz atya)
  • Władyslaw Hańcza (Dr. Wielgosinski)
  • Jadwiga Chojnacka (Leoska, a cseléd)
  • Bogusław Sochnacki
  • Janusz Zakrzeński (A „Tygodnik Naukowy” szerkesztője)

Jelölés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]