Johann Pachelbel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johann Pachelbel
JohannChristophPachelbel.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Johann Christoph Pachelbel
Született Nürnberg, 1653. szeptember 1.
Elhunyt Nürnberg, 1706. március 3.
Pályafutás
Hangszer orgona

Pachelbel signature.gif
Johann Pachelbel aláírása

Johann Christoph Pachelbel, (Nürnberg, 1653. szeptember 1. – Nürnberg, 1706. március 3.) német zeneszerző, orgonista.

Pachelbel a német barokk zene korának, a 17. század második felének egyik legjelentősebb orgonistája, zeneszerzője, akit Johann Sebastian Bach egyik legfontosabb előfutárának tekintenek.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nürnbergben született, ami akkor Európa egyik kulturális központjának számított. Apja borkereskedő volt, 14 gyereke született.

Pachelbel apja a St. Lorenz középiskolába íratta be, de hamar megmutatkozott zenei tehetsége, ezért apja zenei tanulmányokra két magántanárhoz, Heinrich Schwemmerhez és az orgonista Georg Caspar Weckerhez küldte.

Nürnbergi iskolájában a többi iskolához képest magasabb képzést kaptak, ennek eredményeképpen Pachelbel már 15 éves korában, 1669-ben az altdorfi egyetem hallgatója lett. Tanulmányai mellett, mely nem zenei képzés volt, orgonistája volt a Pfarrkirchének is.

Iskolai tanulmányait apja nem tudta tovább finanszírozni, ezért az altdorfi egyetemet abba kellett hagynia, Regensburgba, a gimnáziumba került, ahol szokásos képzést kapott. Mivel tanulmányi eredménye kitűnő volt, így engedélyezték számára, hogy a tanulmányai mellett speciális zenei tanulmányokat folytathasson a gimnáziumon kívül Kaspar Prentzcel. Ő ismertette meg vele az olasz zenét, többek között Frescobaldi és Carissimi zenéjét is.

Amikor Prentz 1672-ben elhagyta Regensburgot, hamarosan, 1673-ban Pachelbel is elutazott Regensburgból, Bécsbe ment. Itt belemerült az olasz és dél-német katolikus zenei munkák tanulmányozásába.

Bécsben segédorgonista lett a Stephanskirchében Johann Kaspar Kerll mellett, aki szintén 1673-ban érkezett Bécsbe. Kerlltől számos technikai ismeretet szerzett meg.

1677-ben visszatért a protestáns Németországba, és a türingiai Eisenachban telepedett le. Két jelentős esemény is történt vele ebben az időszakban: kinevezték a királyi palota orgonistájának Daniel Eberlin alatt, aki nemcsak kiváló orgonista, hanem az egyik legnevesebb zeneszerző is volt, és találkozott a Bach-családdal.

A Bach-családdal később is szoros volt a kapcsolata, barátja volt Johann Ambrosius Bach (Johann Sebastian Bach apja). 1680-ban Johann Ambrosius Bach felkérésére keresztapja lett lányának, Johanna Judithának. 1686-ban, hat évvel később szintén Johann Ambrosius Bach felkérésére tanította a legidősebb Bach fiút, Johann Christophot. Amikor Johann Ambrosius Bach és felesége 1695-ben meghaltak, legkisebb fiuk, Johann Sebastian Bach először kuzinjánál, majd bátyjánál, Johann Christophnál lakott, akit ekkor Pachelbel oktatott Ohrdrufban. Itt Johann Christoph megtiltotta testvérének, hogy Pachelbel eredeti kéziratait olvassa, ezért a fiatal Bach hat hónapon keresztül minden este ellopta bátyjától a kéziratokat, és holdfénynél másolta le magának. Így Pachelbel zenéje indirekt, de direkt módon hatott Johann Sebastian Bach zenéjére is.

1678-ban Prince Sachsen-Eisenach meghalt, Pachelbelnek ezért máshol kellett munka után néznie.

Egy évvel később Erfurtban sikerült állást találnia, a protestáns Predigerkirchében orgonista lett. 12 évig maradt ebben a pozícióban, ez alatt az időszak alatt kétszer nősült meg.

Megjelentek korálvariációi 1683-ban Musicalische Sterbens-Gedancken címmel, valamint a Musicalische Ergötzung-ot 1691-ben.

1690 augusztusában dél-németországi, Stuttgartban telepedett le, ahol udvari orgonista lett, Württembergi Magdaléna Szibilla hercegnő udvarában.

Stuttgarti tartózkodása rövid idejű volt, 1692-ben a francia invázió elől Türingiába ment, Gotha városkába, ahol városi orgonista volt.

Pachelbel sírja a Rochusfriedhofban

1695-ben szülővárosában, Nürnbergben meghalt mentora, Georg Caspar Wecker, így a Sebalduskirche orgonista pozíciója is megüresedett. Felkérték, hogy a megüresedett pozíciót fogadja el, 1695 júliusában elfogadta és Nürnbergben telepedett le, haláláig a Sebalduskirche orginistája volt.

1699-ben itt adták ki nyomtatásban Hexachordum Apollinis című áriavariációját.

Pachelbel minden városban, ahol megfordult, tanítással is foglalkozott, de a saját gyerekeit is tanította. Egyik fia, William Hieronymus örökölte apja pozícióját a Sebalduskirche-ben, mikor apja meghalt. Két másik fia, Carl Theodor és Johann Michael Amerikába emigrált 1730 körül.

Pachelbel korának egyik legnagyobb orgonistája volt. Zeneszerzőként is elsősorban a billentyűs hangszerekre írt zenéket. A zenei témákba olasz zenei elemeket is beépített. Kéziratban fennmaradt 95 Magnificat-fúgája, 60 orgonára írt korálja, 16 toccátája, 26 nem-liturgikus fúgája, 17 billentyűs szvitje, és sok egyéb kisebb szerzeménye, kamarazenék, áriák.

Leghíresebb műve a Kánon D-dúrban.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kánont, (Canon in D) 1680-ban írta. Az orgonán mesés hangot adott. A kánon tartalmaz egy speciális szekvenciát, amelyet széles körben tanítanak a zeneművészeti oktatásban(zeneelmélet).

A szekvencia fokjainak számai
I, V, VI, III, IV, I, IV, V, I

Pachel.JPG

Ha a szekvenciát be is akarjuk zárni, folytatni kell:
I, V, VI, III, IV, I, II, VI, IV, V, I

Pachelokt.JPG


Kánon D-dúrban (zongora) - 2m51s

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Pachelbel témájú médiaállományokat.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pachelbel kották témájú médiaállományokat.
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap