Johann Pachelbel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johann Pachelbel
JohannChristophPachelbel.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Johann Christoph Pachelbel
Született 1653. szeptember 1.
Nürnberg
Elhunyt 1706. március 3. (52 évesen)
Nürnberg
Pályafutás
Hangszer orgona

Pachelbel signature.gif
Johann Pachelbel aláírása

Johann Christoph Pachelbel, (Nürnberg, 1653. szeptember 1. – Nürnberg, 1706. március 3.) német zeneszerző, orgonista.

Pachelbel a német barokk zene korának, a 17. század második felének egyik legjelentősebb orgonistája, zeneszerzője, akit Johann Sebastian Bach egyik legfontosabb előfutárának tekintenek.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nürnbergben született, ami akkor Európa egyik kulturális központjának számított. Apja borkereskedő volt, 14 gyereke született.

Pachelbel apja a St. Lorenz középiskolába íratta be, de hamar megmutatkozott zenei tehetsége, ezért apja zenei tanulmányokra két magántanárhoz, Heinrich Schwemmerhez és az orgonista Georg Caspar Weckerhez küldte.

Nürnbergi iskolájában a többi iskolához képest magasabb képzést kaptak, ennek eredményeképpen Pachelbel már 15 éves korában, 1669-ben az altdorfi egyetem hallgatója lett. Tanulmányai mellett, mely nem zenei képzés volt, orgonistája volt a plébániatemplomnak is.

Iskolai tanulmányait apja nem tudta tovább finanszírozni, ezért az altdorfi egyetemet abba kellett hagynia, Regensburgba, a gimnáziumba került, ahol szokásos képzést kapott. Mivel tanulmányi eredménye kitűnő volt, így engedélyezték számára, hogy a tanulmányai mellett speciális zenei tanulmányokat folytathasson a gimnáziumon kívül Kaspar Prentz-cel. Ő ismertette meg vele az olasz zenét, többek között Frescobaldi és Carissimi zenéjét is.

Amikor Prentz 1672-ben elhagyta Regensburgot, hamarosan, 1673-ban Pachelbel is elutazott Regensburgból, Bécsbe ment. Itt belemerült az olasz és dél-német katolikus zenei munkák tanulmányozásába.

Bécsben segédorgonista lett a Stephanskirchében Johann Kaspar Kerll mellett, aki szintén 1673-ban érkezett Bécsbe. Kerlltől számos technikai ismeretet szerzett meg.

1677-ben visszatért a protestáns Szászországba, és a türingiai Eisenachban telepedett le. Két jelentős esemény is történt vele ebben az időszakban: kinevezték az uralkodó herceg udvari orgonistájává Daniel Eberlin kapellmeister alatt, aki nemcsak kiváló orgonista, hanem az egyik legnevesebb zeneszerző is volt, valamint Pachelbel itt találkozott a Bach-családdal.

A Bach-családdal később is szoros volt a kapcsolata. Barátja volt Johann Ambrosius Bach (Johann Sebastian Bach apja). 1680-ban Johann Ambrosius Bach felkérésére keresztapja lett leányának, Johanna Judithának. 1686-ban, hat évvel később szintén Johann Ambrosius Bach felkérésére tanította a legidősebb Bach fiút, Johann Christoph-ot. Amikor Johann Ambrosius Bach és felesége 1695-ben meghaltak, legkisebb fiuk, Johann Sebastian Bach először unokafivérénél, majd bátyjánál, Johann Christoph-nál lakott, akit ekkor Pachelbel oktatott Ohrdrufban. Itt Johann Christoph megtiltotta öccsének, hogy Pachelbel eredeti kéziratait olvassa, ezért a fiatal Bach hat hónapon keresztül minden este ellopta bátyjától a kéziratokat, és holdfénynél másolta le magának. Így Pachelbel zenéje indirekt, de direkt módon hatott Johann Sebastian Bach zenéjére is.

1678-ban meghalt Szász-Jénai Bernát herceg, János György uralkodó herceg testvéröccse. Az udvari gyász miatt több zenészt elbocsátottak, Pachelbelnek is máshol kellett munkát keresnie.

Egy évvel később Erfurtban sikerült állást találnia, a protestáns Predigerkirchében orgonista lett. 12 évig maradt ebben a tisztségben, ez alatt kétszer nősült meg.

Megjelentek korálvariációi 1683-ban Musicalische Sterbens-Gedancken címmel, valamint a Musicalische Ergötzung-ot 1691-ben.

1690 augusztusában dél-németországi Stuttgartban telepedett le, ahol udvari orgonista lett, Württembergi Magdaléna Szibilla hercegnő udvarában.

Stuttgarti tartózkodása rövid idejű volt, 1692-ben a francia invázió elől Türingiába ment, Gotha városkába, ahol városi orgonista lett.

Pachelbel sírja a Rochusfriedhofban

1695-ben szülővárosában, Nürnbergben meghalt mentora, Georg Caspar Wecker, így a Sebalduskirche orgonista helye is megüresedett. Pachelbelt felkérték, töltse be a megüresedett állást, ezt 1695 júliusában elfogadta és Nürnbergben telepedett le. Haláláig a Sebalduskirche orginistája volt.

1699-ben itt adták ki nyomtatásban Hexachordum Apollinis című áriavariációját.

Pachelbel minden városban, ahol megfordult, tanítással is foglalkozott. Saját gyermekeit is tanította. Egyik fia, William Hieronymus örökölte apja tisztségét a Sebalduskirche-ben, mikor apja meghalt. Két másik fia, Carl Theodor és Johann Michael Amerikába emigrált 1730 körül.

Pachelbel korának egyik legnagyobb orgonistája volt. Zeneszerzőként is elsősorban a billentyűs hangszerekre írt zenéket. A zenei témákba olasz zenei elemeket is beépített. Kéziratban fennmaradt 95 Magnificat-fúgája, 60 orgonára írt korálja, 16 toccátája, 26 nem-liturgikus fúgája, 17 billentyűs szvitje, és sok egyéb kisebb szerzeménye, kamarazenék, áriák.

Leghíresebb műve a Kánon D-dúrban.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A D-dúr kánont, (Canon in D major) 1680-ban írta. Az orgonán mesés hangot adott. A kánon tartalmaz egy speciális szekvenciát, amelyet széles körben tanítanak a zeneművészeti oktatásban(zeneelmélet).

A szekvencia fokjainak számai
I, V, VI, III, IV, I, IV, V, I

Pachel.JPG

Ha a szekvenciát be is akarjuk zárni, folytatni kell:
I, V, VI, III, IV, I, II, VI, IV, V, I

Pachelokt.JPG


Kánon D-dúrban (zongora) - 2m51s

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Pachelbel témájú médiaállományokat.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pachelbel kották témájú médiaállományokat.
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap