A Mormon könyve kritikája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Mormon könyve a mormonizmus egyik szent irata, amit Joseph Smith publikált 1830-ban, Palmyrában. Megjelenése óta heves viták kereszttüzében áll, aminek alapvető oka, hogy Smith állítása szerint a könyvet nem ő maga írta (nem személyesen ő kapta a benne foglalt vallási kinyilatkoztatásokat), hanem egy - mindmáig ismeretlen - Kr. e. 2200 és Kr. u. 421 között íródott eredetiből fordította. A Mormon könyve körüli tudományos viták gyújtópontjában nem a vallás tanításainak helyessége, hanem a szöveg hitelessége, fordítás voltának kérdésessége, eredetijének fellelhetetlensége áll.

Noha Smith fenntartotta, hogy az általa közölt szöveg fordítás, annak eredetijét soha nem mutatta be tudományos fórumokon, mindössze néhány, általa kiválasztott szemtanú láthatta (állításuk szerint), mielőtt visszaadta volna - állítása szerint egy angyalnak. A könyv körül kialakult kritikai diskurzus, számos részletkérdés mellett, alapjaiban a szöveg fordítás voltát kérdőjelezi meg, a bizonyítékokat kéri számon, illetve a Smith által leírt eredeti szöveg - közvetlen forrásból szintén nem ismert - nyelvével, írásjeleivel kapcsolatban fogalmaz meg kételyeket (Smith azt állította, hogy noha az Izrael területéről érkező amerikai őslakosok anyanyelve a héber volt, a szövegeket egyiptomi írásjelekkel rögzítették fémtábláikon).

Tudományos kritika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyelvészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyelvészet
Kritikus álláspont Mormon válasz a kritikára
Miért nem maradt Amerikában akár csak egyetlen írott vagy nyelvészeti héber emlék? Ezen kívül Mormon könyvében olyan szavak és nevek is szerepelnek, melyek nem sémiek, hanem görögök, például Nefi fivérének a neve „Timóteus,”[1] Alfa és Omega, amivel bemutatkozik Krisztus,[2] Irreántum,[3] Liahona.[4] A héber szavaknak a teljes hiánya a mai indián nyelvekben a Mormon könyve ellen szól.

A mormon álláspontot gyengíti az a tény is, hogy a zsidók a Mormon könyvének állítólagos keletkezésének idejében (Kr. e. 2200 és Kr.u. 421 között) folyamatosan alakuló-fejlődő nyelvet használtak. Az intertestamentális korban a zsidóság általánosan használt nyelve már nem a héber, hanem az arámi volt. A misnai héber nyelv szintén jelentős eltéréseket mutat a klasszikus héber nyelvtől. Az intertestamentális kor zsidó irodalma nem csak héberül, hanem arámi nyelven is íródott. Erre vonatkozóan Smith semmilyen megállapítást nem tett (nem tisztázott, hogy az eredeti - állítása szerint egyébként egyiptomi eredetű jelekkel rögzített - szöveg arámi vagy héber nyelvű volt-e, ha pedig héber, akkor ószövetségi vagy misnai héber). Említést sem tett a nyelvváltozatok közötti esetleges eltérésekről, illetve arról a kérdésről, hogy miért nincsenek arámi elemek az állítólagos ősszövegben (továbbá hogyan lehetséges, hogy az általa vélelmezett őslakosok nem arámi nyelven beszéltek az intertestamentális időkben sem, hanem - amint ő állítja - még mindig az (ószövetségi?) hébert használták)? Nemcsak az élő nyelv szintjén kezdhető ki Smith állítása, hanem az íráshasználat. A zsidóság, tudomásunk szerint, soha nem használt hieroglifákat (egyetlen ilyen nyelvemlék sem maradt fenn), minden saját nyelvű szövegüket a héber írással írták (az arámi nyelvűeket is).

Az azték-héber kapcsolatokra talált szómegfelelések nyelvészetileg nem állnak meg, mivel ezekben a vizsgálatokban a mormon kutatók nem az alapnyelvi réteget vetették össze következetesen. Már a két nyelv alapkaraktere is élesen különbözik, amennyiben az azték egy erősen agglutináló (bekebelező) nyelv (amelynek több mint húsz változatát beszélik, többnyire kétnyelvű beszélők), a héber pedig flektáló sémi nyelv. Nyelvi, nyelvtörténeti összehasonlítások esetén (ha két nyelv esetleges rokonságát kutatják) mindig az illető nyelvek alapnyelvi rétegét (bizonyítottan legősibb szavait) kell vizsgálni (nem pedig bármelyik szót), kizárandó a későbbi nyelvi lelemények és az átvételek esetleges véletlen hasonlóságaiból származó félreértéseket (ennek az alapvető kritériumnak nem felelnek meg az azték-héber nyelvrokonságot igazolni kívánó kutatások).

A kelta nyelvek és az állítólagos amerikai héber közti hasonlat semmiképpen sem állja meg a helyét (még ha létezett is a Smith által említett nyelv). A kelta nyelveket ugyanis ma is beszélik különböző közösségek, nem is csak Nagy-Britanniában (ír nyelv, walesi nyelv, ír gael nyelv, skót gael nyelv, a korni nyelv és a manx nyelv), de Franciaországban is (a breton nyelvet). A kelta nyelvek fontos nyomot hagytak számos nyelvben (különösen a francia nyelvben a gall elemek), jól kimutathatók a kelta eredetű átvételek számos európai nyelv esetében. Ezzel szemben az állítólagos amerikai héber nyelv - paradox módon - nem hatott más amerikai nyelvekre, a ma ismeretes indián nyelvekben pedig még nyomokban sem fedezhetők fel héber hatások.

A hosszú egyiptomi-zsidó együttélés hatásait az általunk ismert héber nyelvnek ugyanúgy őriznie kellene, mint az állítólagos amerikai hébernek (nehezen hihető, hogy az egyiptomi együttélés csak az Amerikába vándorolt héberekre hatott volna így).

Reformált vagy megújított egyiptomi írásnak (melyen állítólag a Mormon Könyvét írták) eddig nem akadtak a nyomára, a hieratikus és démotikus írás semmi ilyesmit nem jelent. (Az utóbbi nem is hieroglifa.)

A mormon könyve állítólagos szerzői közé sorolt Mormon próféta vallomása szerint (aki - Smith állítása szerint - kivonatolta a Mormon könyvét), ők általuk megújított egyiptomi jelekkel írtak, melyet megváltoztattak a beszédük módja szerint, és ha nagyobb lemezeik lettek volna, héberül írtak volna. Ezt az írást más nép nem ismerte, ezért Isten a lemezeik elolvasásához eszközt (Urim és Tummim) készített.[5]

Brian Stubbs, a közel-keleti és az ősi amerikai nyelvek mormon specialistája kapcsolatot talált a héber és a juto-azték nyelvek között.[6] A szótári és egyéb nyelvi elemek 30-40% hasonlóságot mutatnak, ami figyelemreméltó. Stubbs eredményeiről pozitívan nyilatkozott Roger Williams Westcott a Kanada és Amerikai Egyesült Államok Nyelvészeti Társaságának volt elnöke, több száz cikk és 40 könyv nem-mormon szerzője: "A Stubbs által felvetett kapcsolat az ó- és újvilág között eléggé meglepő, azonban a felvetést egyéb bizonyítékok is megerősítik: kánaánita feliratokat találtak Georgiában, Tennessee-ben és Brazíliában; továbbá héber és marokkói érméket találtak Kentucky-ban és Venezuelában.",[7][8] "Megújított" írásmódokat már régebben ismerünk: démotikus, hieratikus. A zsidók a Bibliát lefordították görögre is akik szintén történelmi ellenségeik voltak. Nili S. Fox, nem-mormon tudós 1997-ben előadást tartott arról hogy Egyiptom és a zsidók közötti történelmi kapcsolat hosszabb volt mint eddig gondolták.[9] Az egyházi tudósok többsége szerint a Mormon könyvében található események egy viszonylag kis területen folytak le, és több más kultúra és nép is lakott az amerikai kontinensen, melyekről nincs szó a könyvben.[10] A Mormon könyvében szereplő héberül beszélő nép kipusztult. Brian Stubbs szerint, a héber nyelvnek Amerikában ugyanaz lehetett a sorsa mint a kelta nyelvé, ami egyszer egész Európában megtalálható volt, de most már a Brit-szigeteken kívül majdnem kihalt.[11]

Szövegelemzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szövegelemzés, irodalomkutatás
Kritikus álláspont Mormon válasz a kritikára
Az Smith-korabeli, a Mormon Könyvéhez hasonló tartalmú könyvek és cikkek ismeretében nem volt-e meg minden lehetősége Joseph Smith-nek és társainak arra, hogy összeállítsák a Mormon Könyvét?

Az egyház több kritikusa úgy magyarázta a könyv keletkezését, hogy Joseph Smith a könyv történetének ötletét, vagy magát a szöveget átvette egy másik írótól. Az egyház és a Mormon Könyve kritikusai két könyvre szoktak utalni. Az egyik, Solomon Spaulding nevű nyugdíjas tiszteletes által írt kiadatlan "Megtalált kézirat" című mű. A stanfordi egyetem egy 2008-as elemzése szerint a Mormon könyve három szerző munkája: Solomon Spalding műve alapján Sidney Rigdon és Oliver Cowdery írták, mindketten a korai mormonizmus kulcsfigurái és vezető egyéniségei voltak.[12] Már a Mormon könyve megjelenése után alig 4 évvel kezdtek terjedni azok a nézetek, melyek szerint a könyv története nem eredeti, hanem két műből lett plagizálva: Solomon Spalding Megtalált kézirat és Ethan Smith Nézet a zsidókról című művéből.

A mormon álláspont szerint a szövegelemző módszer nem meggyőző nem-eredeti, azaz fordított szövegek esetében.

Az egyház cáfolja a kapcsolatot a két mű között, s 1886-ban ki is adta a kéziratot hogy több emberhez juthasson el a könyv.[13] Az egyház több kritikáusa is úgy véli, ez a kézirat nem lehet a Mormon könyve forrása, mint például Fawn Brodie.[14][15]

A másik könyv, amire utalnak az egyház kritikusai Ethan Smith "View of the Hebrews" (Nézet a zsidókról) című könyve, melyet Vermont államban adtak ki 1823-ban (majd 1825-ben bővített változatban), alig 5 évvel a Mormon könyve megjelenése előtt. A mormon tudósok szerint csak felszínes hasonlatosságok vannak a két mű között.

Nyelvezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyelvezet
Kritikus álláspont Mormon válasz a kritikára
Joseph Smith műveletlenségét mutatják a Mormon könyve helyesírási tévedései. Egy eredeti szöveg nyelvének sajátosságai nem igazolják a fordítás hibáit (a célnyelvben annak sajátos szabályait használják a fordítók, a forrásnyelv szabályrendszere természetesen nem "fordítódik" le, nem is fordítható).

A kiazmus megjelenése a szövegben nem igazolja annak héber eredetét, amennyiben a kiazmus nem egy nyelvi sajátosság, hanem egy retorikai eszköz, a transzmutáció egyik formája, amely a héber mellett a görög és latin irodalomban is gyakran használt eljárás. Az ókor óta a világirodalom általánosan bevett technikái közé sorolódott, és az angol nyelvű irodalomban is nagy hagyományai vannak (fellelhető például a Hamletben, vagy a Canterburyi mesékben is). A magyar irodalomban is szívesen használt eszköz, élt vele Arany János, Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és József Attila is. A kiazmus alkalmazását a Mormon könyvében angol irodalmi hagyományokra ugyanúgy vissza lehet vezetni, mint görög, latin vagy héber példákra, nem lehet belőle következtetni sem a szöveg keletkezésének korára, sem eredeti nyelvére (ahogyan például egy magyar nyelvű epigramma sem lesz automatikusan (görög) fordítás attól, mert maga a műfaj görög találmány). A fordításnak mindig a célnyelven kell helyesnek lennie. Ebből következően minden olyan jellegzetesség, amely "szokatlan" a szenderdben hiba.

Kritikusok ügyetlennek szokták mondani a könyv nyelvezetét. Azonban több olyan nyelvi struktúra található benne melyek ősi, héber eredetre utalhatnak. Ezek egyike a kiazmus (chiasmus). Gyakori a héber költészetben.[16] A kiazmusokat nem vizsgálták a könyvben 1967-ig, amikor egy mormon tudós, John W. Welch [17] feltételezte hogy a Bibliához és más régi írásokhoz hasonlóan talán itt is előfordulhatnak. A tudós tiszta, világos és érthető kiazmusokat talált a könyvben. Azóta még több kiazmusos szerkezetet is felfedeztek. Például Alma 36-os fejezetének 30 szakasza egyetlen nagyméretű kiazmus szerkezetre épül.[18]

Helyesírási tévedések nincsenek benne, csak olyan nyelvtani jellegzetességek, melyek a modern angolban szokatlanok. A Mormon könyvében a Biblia King James fordításában előfordulóknál nagyobb számban található olyan nyelvi struktúra melyek ősi, héber eredetre utalhatnak.[19]

Etnológia és genetika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnológia és genetika
Kritikus álláspont Mormon válasz a kritikára
A Mormon könyve szerint, a benne említett kultúrák közül csak a lámániták maradtak fenn. Az egyház szerint, ezek a mai indiánok ősei között találhatóak.[20] Az antropológusok szerint a mai indiánok a mongoloid rasszba tartoznak, ami Ázsiából származik. A mormonok szerint a lámániták viszonylag kevesen voltak Amerika teljes lakosságához képest, ezért nehezen mutatható ki a mai indiánokban a genetikai nyomuk. A DNS kutatások kezdeti eredményei után az a nézet uralkodott, hogy az indiánok ázsiai népektől származnak. 1998-ban Virginia Morell közzé tette a Science című tudományos folyóiratban a haplogroup X-el kapcsolatos kutatásait (Science, 10 April 1998, p. 190). A cikk szerint van genetikai kapcsolat az indiánok és az európai vagy közel-keleti népek, közöttük akár az izraeli nép között is.[21] A genetikai kapcsolat felfedezése próbára teszi a Bering-szoros elméletet és támogatja a lehetőségét az Újvilág óceáni kontaktusainak.[22]

Orvostudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lepra
Kritikus álláspont Mormon válasz a kritikára
A lepra említése i. sz. 34-ben a Mormon könyvében[23] anakronizmus, mert a ma ismert leprát a spanyol hódítók vitték csak oda 18. század közepén.[forrás?] A cáraat ugyan jelent(het) tágabb értelemben mindenféle bőrbajt, azonban elsődleges jelentése a lepra. A különféle bőrbetegségekre megvannak a különböző szavak a Bibliában.[forrás?] A Bibliából ismert lepra (bélpoklos) szó a héber cáraat fordításaként nem a mai értelemben vett leprát jelenti.A bibliai leírások alapján, járványtanilag a cáraat nem azonosítható a leprával. Mikor a Mormon könyvében Jézus a betegeket magához hívja, köztük a „leprásokat” is, akkor ugyanolyan pontossággal utal a szó magára a betegségre mint a Bibliában. A cáraat szó számos olyan típusú bőrbetegség összefoglaló neve mely a bőr pikkelyesedésében és lehámlásában mutatkozik meg.[24]


Zoológia és botanika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zoológia és botanika – óvilági állatok és növények Amerikában
Kritikus álláspont Mormon válasz a kritikára
A Mormon könyve sok olyan állatot sorol fel, amelyek az egyház kritikusai szerint nem léteztek az amerikai kontinensen Kolumbusz előtt. Ezeket az indiánok számára először ismeretlen állatokat mind a gyarmatosítók vitték be. A Mormon könyve zsidó hősei például i. e. 589-ben a vadonban ökröt, tehenet, kecskét, szamarat és a lovat találtak,[25] volt csirke[26] és kutya,[27] illetve jószágaik között ezeken kívül juhaik és disznóik, elefántjaik is voltak. De olvashatunk sárkányról,[28] oroszlánokról mint „erdei vadak”-ról,[29] szatírokról is[30][nincs a forrásban]. A Mormon könyve többször is említ selymet,[31] az ehhez szükséges selyemhernyó még sok évszázadon át csak Ázsiában létezett, és a kínaiak monopóliuma volt. A híres selyemúton csak az i. e. 2. század után jutott el Európába a selyem. A Mormon könyve szerint Jézus Amerikában is elmondta a Hegyi beszédet, és ott is megemlítette a molyokat,[32] pedig Amerikában akkor még nem voltak juhok, sem gyapjú ruhák, sem molylepkék. Ugyanígy kérdés, hogy hogyan ehettek a Mormon könyve szereplői „vajat és mézet”, amikor Amerikában Kolumbusz előtt nem létezett sem tejadó tehén vagy háziasított kecske, sem mézadó méhfajta? Ami a növényeket illeti, az 1Nefi 18:24 szerint a bevándorló zsidók az i. e. 6. században sok, „Jeruzsálem földjéről” hozott magot ültettek el, és azok „szépen növekedtek”, és így „áldott bőségben” volt részük. Nincs azonban semmi nyoma annak, hogy Palesztina tipikus növényei (búza, árpa, borszőlő, füge, datolya, gránátalma, hagyma, olajfa stb.) közül Kolumbusz előtt bármelyik is meghonosodott volna az amerikai kontinensen. A Mormon könyve mégis említ búza és árpatermesztést.[33] Jézus az amerikai Hegyi beszédben (i. sz. 34-ben) szőlővel és fügével[34] példálózik, pedig a zsidók leszármazottai olyat hat évszázada nem is láthattak. 1566-ban Diego de Landa szerzetes írt egy könyvet spanyolul a tapasztalatairól. Angolra csak 1937-ben lett lefordítva. Címe: Yucatan Before and After the Conquest. Részletek a könyvből:
Méh: „Kétfajta méh van, egyik sokkal kisebb mint a másik; a nagyobbik nagyon kis kaptárakban él, és nem csinál lépet mint a mieink, de helyette kis viasz-diószerű zsákocskákat készítenek, mindegyik szorosan egymás mellett és tele vannak mézzel … A másik faodvakban és sziklákban él. Az ország bővelkedik a mézben. Az íze a lehető legkitűnőbb, azzal a különbséggel hogy kissé hígabb…. Ezek a méhek nem szúrnak.” (101. oldal)
Szőlő és füge: „Az országban vannak bizonyos vadszőlők, melyeknek ehetőek a bogyóik … Van egy örökzöld fa, melyen kis fügék vannak és melyet oxnak neveznek.” (105. oldal)[35]

Selyem:Néhány mormon tudós szerint az ősi Közép-Amerikában voltak olyan anyagok, melyeket nevezhettek selyemnek. Arra is van bizonyíték, hogy a selyemhernyót már Kolombusz előtt ismerték az Újvilágban: Egy expedíció során a nem-mormon tudós Dr. Peigler megtalálta azt az állatot, melynek gubójából az aztékok az igazi selyemhez hasonló anyagot készítettek, és amely anyagot azok a spanyolok is selyemnek neveztek, akik felfedezték Mexikót és Közép-Amerikát.[36][37] Ló: A kritika a Smithsonian Intézet 1982-es, Mormon könyvére vonatkozó megállapításán alapszik: „Az indiánoknak nem voltak … lovaik, szamaraik, tevéik 1492 előtt (Tevék és lovak voltak Amerikában a bivalyokkal, mamutokkal és masztodonokkal együtt, de ezek mind kihaltak i. e. 10 000 körül).” Azóta több lelet került elő, melyek szerint a kihalásuk ideje későbbre tehető. Például Wisconsinban egy temetkezési helyen lókoponyát találtak más indián tárgyakkal, melyek életkorát utólag i. sz. 700-ra becsülték.[38] Elefánt: A Mormon könyve szerint a járeditáknak, akik Bábel tornyától jöttek Amerikába (kb. i.e 3000), voltak elefántjaik. Egy áradás és sár által elpusztított ősi városban, 500 mérföldre Mexico várostól, olyan elefántmaradványokat találtak melyek szerint a lakosok teherhordásra használták őket. Ezek alig különböztek a mai elefántoktól. Sziklarajzokon és hieroglifákon is ábrázolták őket, gyakran teherhordozóként.[39] Csirke: Chilében és az USA számos helyén találtak Kolumbusz előtti csirkecsontokat, azonban sok szakértő figyelmen kívül hagyja ezeket a leleteket, mondván: "mindenki tudja", hogy Kolumbusz előtt nem voltak csirkék.,[40][41] Disznó: A pekarik elterjedtek voltak Közép-Amerikában és nagyban hasonlítottak a háziasított disznóhoz és így könnyen megfelelhetnek a Mormon könyve szerinti leírásnak. 1975-ben fedezték fel a harmadik fajta (Chacoan) pekarit.("Beasts in the Mist" by Marguerite Holloway, Discover, Vol. 20, No. 9, Sept. 1999, pp. 58–65).[42] Olajfa: A Mormon könyve szerint a nefiták nem termesztették. Az olajfa Jákób 5. fejezetében - mely a leghosszabb fejezet - Zénos hasonlatában szerepel, melyet Léhiék a rézlemezeken hoztak el Jeruzsálemből. A rendkívül összetett hasonlatban a termesztéssel kapcsolatban olyan részletek is szerepelnek melyek Joseph Smith számára nem lehettek ismertek. Ilyen részletek például: metszés a gyökerek és ágak közti helyes arányhoz, körülásás, trágyázás, táplálás, szelíd ág oltása a vadba és fordítva, szelíd visszaoltása a szelídbe, elpusztult ágú fák gyökerének megmentése, ágak átültetése, jó és rossz talajban is nőnek, gondozás az új ágak előtöréséhez, stb… Mormon és nem-mormon szakértők szerint a Mormon könyvében szereplő termesztési módszerek helyesek.[43] Búza és árpa: 1983-ban felfedezték a háziasított árpát. Ezenkívül számos őshonos búza és árpafajta ismert ma is, melyeket termeszthettek a nefiták.[44]

Metallurgia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Metallurgia – Vas és acél az Újvilágban Kolumbusz előtt?
Kritikus álláspont Mormon válasz a kritikára
A Mormon könyvében szereplő zsidók komoly fémtechnológiával rendelkeztek. A színesfémek, a bronz, a vas megmunkálása mellett acél tárgyak használatáról is olvasunk.[45] Ami azonban a vasat illeti, Kolumbusz előtt nem létezett a kontinensen. Az acél (steel) is olyan különleges széntartalmú vasötvözet, amely csak az i. sz. 13. században, tehát a középkorban, a Mormon könyve állításainál majdnem két évezreddel később jelent meg. Ha a zsidók Amerikában egy évezreden át vas- és acéleszközöket és -fegyvereket használtak, annak miért nem maradt semmi nyoma? Egy i. e. 11. századi felső-galileai csákány a legkorábbi ismert acéleszköz, melyet szenítéssel, edzéssel és hőntartással állítottak elő. Ez a technológiai újítás nyitotta meg az utat a vas használatának széles körű elterjedéséhez.[46]

A mormon kutatók szerint a fémből készült indián fegyverek valóban egy fémhez igen hasonló ásványból, obszidiánból készültek. Példának hozzák fel az azték macuahuitl-pajzsokat.

Geográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Geográfia – Bővelkedő Arábia? – „Valahol” Amerikában?
Kritikus álláspont Mormon válasz a kritikára
A Mormon könyve szerint Léhi i. e. 600-ban, a Vörös-tenger melletti „sivatagban” vándorolva Lámánnak nevezett el egy folyót, amely a tengerbe ömlött. Semmilyen folyóról nincs írott emlék, amely a sivatagból a Vörös-tengerbe ömlött volna. Léhi még Arábiában járva egy olyan helyre érkezik, amelyet a Bőség földjének nevez el „bőséges gyümölcse és vadméze miatt”. Arábiában sosem volt vadméz (ehhez erdők is kellettek volna), és gyümölcsök helyett is csak homokban bővelkedett emberemlékezet óta. Ami Amerikát illeti, a Mormon könyve földrajzi leírásai – néhány mormon kísérlet ellenére – egyetlen amerikai tájegység felismeréséhez sem nyújtanak elegendő segítséget. A Mormon könyvéhez nem tudnak olyan térképet csatolni, mint a Bibliához (Ókori Közel-Kelet, Palesztina Jézus korában, Pál apostol missziós útjai stb.). Egyes kutatások szerint az Arab-félszigeten vannak olyan területek, melyek lehetséges helyei a Mormon könyvebeli Lémuel völgyének, Lámán folyójának és a Bőség földjének. Bőség földje lehetséges helye ma is oázisszerű, van sokfajta fája (pl.:datolya), méze, vasérce (amiből Nefi készíthetett szerszámokat).[47]

Régészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régészeti leletek
Kritikus álláspont Mormon válasz a kritikára
A Mormon könyvét nem támogatják régészeti leletek, ezért az hamis.

A Bat Creek-i felirat sok mindennek tekinthető – leginkább hamisítványnak – de egyértelmű óhébernek nem. Az összesen 8 és fél(!) jelből álló belirat jó néhány jelét bárhogy lehet olvasni. A lelet egy „crux” és nem bizonyít semmit. A mormon könyvének esetleges egyezései a valód tényekkel nem igazolják a szöveg hitelességét (hiszen éppen az utólagos ismeretek visszavetítését tételezi a gyanú).

Földsáncok:

A Mormon könyvében a következők találhatók: "Alma 48:8 … kis erődöket, vagyis menedékhelyeket emeltetett; körbe földsáncokat hányva, hogy körülzárja seregeit, és kőfalakat is építtetett, hogy körülvegye őket, körbe a városaik és földjeik határán; igen, az egész ország körül. Alma 49:18-20 Most íme, a lámániták semmilyen más úton nem juthattak be a nefiták biztonságot nyújtó erődítményeibe, csakis a bejáraton keresztül, a felhányt földsánc magassága, és azon árok mélysége miatt, melyet körbe ástak, a bejárat kivételével. … és így fel voltak készülve rá, igen, legerősebb embereik egy csoportja kardjaival és parittyáival, hogy mindazokat leterítsék, akik a bejáraton keresztül próbálnak bejutni a biztonságot nyújtó helyre … Alma 50:1-6 … meghagyta… hogy minden város körül kezdjenek hozzá földsáncok emeléséhez, az egész országban… És meghagyta hogy ezen földsáncok tetején legyenek gerendák, igen, embermagasságú gerendaszerkezeteket építtetett, körbe a városok körül. És meghagyta, hogy ezekre a gerendaszerkezetekre, körbe a gerendákra építsenek cölöpökből egy keretet; és ezek erősek és magasak voltak. És tornyokat is emeltetett, melyek átnéztek ezen cölöpökből készült szerkezetek felett… Alma 53:3-5 … ássanak egy árkot Bőség földje, vagyis városa körül. És az árok partján gerendafalat építtetett; és az árokból kiásott földet ennek a gerendafalnak hányták; és így dolgoztatták a lámánitákat; míg erős és rendkívül magas gerendafallal és földdel körül nem vették Bőség városát." Közép-Amerika régészete nagyon gyerekcipőben jár még. Ennek egyik jellegzetes példája a háborúk témája. A tudósok évtizedekig úgy gondolták hogy az ősi Közép-Amerika békés hely volt, különösen i. sz. 300-800 között, ellentétben a Mormon könyvében írottakkal, főleg i. sz. 300-400 közötti háborúkra gondolva. 1970-től kezdve azonban ez megváltozott. A Tulan Egyetem kutatói felfedeztek egy hatalmas védelmi erődítményt Becan-nál a Yucatan félszigeten. Az ősi építők a földet kiásták és felhalmozták az árok belső partjánál. A lelet kora i. sz. 150-450, mely megfelel a Mormon könyvebeli időnek. Az első leletet több másik is követte, melyek megerősítették a gerendaszerkezetek, árkok, kőfalak és földfalak használatát. Manti városánál találtak egy olyan erődítményt melybe csak egy hosszú és keskeny bejáraton keresztül lehetett bejutni, úgy ahogy a Mormon könyvében le van írva. Több mint száz erődítményt ismerünk napjainkban. Ezeken a helyeken találtak még művészi rajzokat, fegyvermaradványokat és harcosokat mintázó szobrokat. Joseph Smith próféta, a Mormon könyvének fordítója, 1830-ban nem tudhatott ezekről az ősi módszerekről, melyekről, most a XX.században kezd a tudomány egyre többet felfedezni. A Mormon könyvében néhány eseménynek valósághű részletei vannak megadva ( szállítási problémák, lázadások, hadifoglyok, közhangulat, kémek, stb.,) melyek arra utalnak, hogy szerző közelről ismerte azokat a harci eseményeket.[48]

Bevésések, feliratok:

J. Huston McCulloch nem-mormon tudós szerint a Denevér-szurdoki felirat (Bat Creek inscription) amit cherokii-nak gondoltak régebben, sokkal inkább ó-héber.[49] Feliratokkal kapcsolatban lásd még a Nyelvészet részt.

Keresztény kritika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mormon könyve tartalmazza az örökkévaló evangélium teljességét?
Kritikus álláspont Mormon válasz a kritikára
Smith azt állította a Mormon Könyvéről, hogy "evangélium teljessége" van benne. Fontos látni, hogy mit értett a mormon egyház egyik elnöke és prófétája "az evangélium teljessége" alatt: "Az 'evangélium teljessége' minden olyan parancsolatot és alapelvet jelent, amely a celesztiális királyságban való felmagasztosuláshoz hozzátartozik".[50] A mormon teológia szerint a felmagasztosuláshoz annyi minden más is hozzátartozik, hogy pusztán a Mormon Könyve alapján senki sem jutna el oda, ahova a mormon vallás el akarja juttatni a híveit! A Mormon Könyvében ugyanis nincs szó olyan alapvető mormon tanításokról, mint a sok, szaporodó isten léte, az istenek világszervező munkája, az örök fejlődés törvénye, az emberi léleknek a testi születés előtti létezése, az ember istenné felmagasztosulásának lehetősége, a felhatalmazott papságnak a teljes üdvösséghez való szükségessége, a halottak megváltásának lehetősége helyettesítő szertartások által, a pokol ideiglenessége, a terresztriális, telesztiális és celesztiális királyság létezése, az templomban örökre kötendő házasság és más bolygók utódokkal benépesítése stb.

Kérdés tehát, hogy milyen értelemben "teljes" a Mormon Könyve evangéliuma? És ha ez az evangélium (jó hír) nem a teljes hír, akkor miért állítják be annak?

Joseph Fielding Smith kijelentése összhangban van a következőkkel: A Mormon könyve "magában foglalja az örök evangélium teljességét, úgy, ahogy azt a Szabadító az őslakóknak kijelentette."[51]

Az "evangélium teljessége" kifejezés a megváltás összes tantételére utal melyet Jézus Krisztus földi szolgálata alatt bemutatott és tanított. Ezra Taft Benson elnök: "A Mormon könyve tartalmazza Jézus Krisztus evangéliuma teljességét. Ez nem jelenti azt hogy minden valaha kinyilatkoztatott tanítást és tantételt tartalmaz." [52] Az evangélium teljessége a pecsételő hatalomból (Melkisédeki papság), nem pedig az evangéliumi tudás teljességéből származik.[53]

Az egyház az érdeklődőknek nem tanítja azt hogy a Mormon könyvében minden tanítás benne van. Az érdeklődők a keresztelő előtt tanulnak a földi élet előtti létről, örökkévaló házasságról, az örök fejlődésről, a dicsőség fokozatairól, a felmagasztosulásról és a templomi szertartásokról.

A többi tanítást miért csak további két fokozatban ismerheti meg az érdeklődő?
Kritikus álláspont Mormon válasz a kritikára
A többi tanítást miért csak további két fokozatban ismerheti meg az érdeklődő: a megkeresztelkedése után, és még később, a titkos templomi szertartásokra való engedély megszerzése után? Az érdeklődők minden tantételről tanulnak a keresztelő előtt. A keresztelő előtt az egyház meggyőződik hogy minden szükséges dolgot megértett-e a megtért.

A templomi szertartásokról is tanulnak a megtértek a keresztelő előtt és után. A tempomi szertartások nem új tanokat jelentenek, hanem a meglévők elmélyítését. A szertartások apró részleteiről azok szentsége miatt a tagok nem szoktak beszélni, azonban a szertartások fajtái és céljai nem titkosak, egyházon kívüliek is megismerhetik őket.

Hiteles-e a Mormon könyve?
Kritikus álláspont Mormon válasz a kritikára
Isten gondoskodott arról, hogy a Bibliában adott kinyilatkoztatás megbízhatóságát sok ellenőrizhető történelmi ténnyel és sok száz másolattal támassza alá. Nem jogos ugyanezt elvárni egy állítólagos újabb kinyilatkoztatást illetően? Miért kellene új kinyilatkoztatásként elfogadni olyasmit, ami híjával van bármilyen kézzelfogható bizonyítéknak? És ha mégsem lenne szükség a történelmi hitelességre mint bizonyítékra, akkor miért ne hihetnénk el bárkinek bármit?

Istennek a Bibliában folyamatosan adott kinyilatkoztatásai egymásra épülnek, és egymással összhangban vannak. Nem logikus ugyanazt elvárni, hogy ti. Isten korábbi kinyilatkoztatásainak ne mondjanak ellent az újabbak, és az újabbak se mondjanak ellent egymásnak? A mormon kinyilatkoztatások ellentmondanak a Bibliának és egymásnak is[forrás?] , tehát kérdés, hogy származhatnak-e ugyanabból a forrásból, mint a Biblia? A Mormon könyvének hitelességét kizárólag tanúk (kevesebb mint egy tucat, a valláshoz valamilyen módon kötődő, tehát tanításainak igazolásában érdekelt ember) állítják. Sem másolatok, sem rokon szövegek, sem más fordítások nem bizonyítják hitelességét. Az állítólagos eredeti szöveg nincs meg, és sosem volt bemutatva szakembereknek. Tudományos szempontból a "fordítás" hitelessége ily módon megalapozatlan. A könyv hitelességével kapcsolatban lásd még például a Nyelvezet és Régészet fejezeteket a Tudományos kritikánál.

A Mormon könyve valódiságáról tanúskodik A három tanú bizonyságtétele[54] és A nyolc tanú bizonyságtétele.[55]

A könyv hitelességével kapcsolatban lásd még például a Nyelvezet és Régészet fejezeteket a Tudományos kritikánál.

Változtatások a Mormon könyvében
Kritikus álláspont Mormon válasz a kritikára
Ha egyszer a Mormon Könyve első kiadásának szövege Isten szerint "helyes" volt, hogy mertek a tartalmába belejavítani tanításbeli kérdésekben is[forrás?]? Ha a javítást újabb isteni ihletésre tették, akkor az 1830-as helyeslő, égi szózat nem jött Istentől? Ha pedig az valóban Tőle volt, de az első kiadás szövege a maitól eltér, akkor lehetett-e Istentől a későbbi javítás? Vagy Isten ennyit hibázik, és ilyen kiszámíthatatlan? A könyvet többször is kiadták, azonban több helyen módosítottak rajta. A módosítások egy része helyesírási hibák kiküszöbölésében állt, másik része pedig olyan logikai ellentmondásokat javított, mint pl. Móziás 21:28 "Amikor Limhi meghallotta Ammontól, hogy Móziás királynak van egy Istentől nyert adománya." Eredetileg Benjámin állt a szövegben, de ő a MK története szerint akkor már halott volt (Ether 4:1).[56]

Kérdés, hogy mi alapján észlelték (majd javították) egyáltalán a hibákat, ha az eredeti szöveget Smith visszaadta egy angyalnak, ahogyan állítja? Ilyen módon nincs mivel összevetni a "hibás" szöveget, és nincs mi alapján rájönni, hogy egy-egy eleme hiba. Mihez képest hibás? A nemlétező (vagy az angyalnak visszaadott) eredetihez képest? Honnan tudják a mormonok, hogy hibás, ha nincs birtokukban az eredeti?

A Mormon könyve eredeti kéziratát írásjelek nélkül diktálták és nem tagolódtak versekre és fejezetekre. A tagolások és írásjelek később kerültek bele.

Aprtóbb hibák keletkeztek a nyomdai változat kéziratánál és a nyomtatásnál is. Későbbi kiadásokban ezek javításra kerültek. Sok esetben a mondatok klasszikus hebraisztikus szerkezetűek voltak, ami angolul furcsa volt, ezeknél szükség volt a változtatásra az olvashatóság miatt. Sok esetben törölve lett a terjengős „és lőn” („and it came to pass”) kifejezés, mely kifejezést régebbi fordítók a Biblia King James változatának fordításánál és az Ószövetség egyéb angol fordításánál is töröltek. A változtatások nem érintették a történetet, tantételeket, vagy más lényeges dolgot.[57]

Móziás 21:28 és Ether 4:1-ben Benjámin helyett Móziás olvasható az 1837-es kiadástól fogva. A változtatás oka pontosan nem ismert, de többféle magyarázat létezik. Benjámin király még három évet élt azután hogy a fia Móziás lett a király, vagyis Ammon hivatkozhatott rá. Így valószínű hogy Smith jól fordította és a javítás nem lett volna szükséges. Az is lehetséges hogy a lemezeken volt hiba amit az ősi szerkesztők vétettek és ezt javította utólag Joseph Smith. A Bibliában is van hasonló hiba.[58]

Igaz-e a Mormon könyve?
Kritikus álláspont Mormon válasz a kritikára
Lehet-e döntő a Mormon Könyve megítélésében az ima-teszt: egy érzés – akár a tényekkel és a józan ésszel szemben is? Ha pedig a "hit" azt jelenti, hogy a tények és a józan ész nem számítanak, akkor az ember bárkinek bármit elhihet, nem?[59] A könyv bevezetésében ez olvasható: "Mindenhol, minden embert felhívunk, hogy olvassák el Mormon könyvét, szívükben gondolkozzanak el a benne foglalt üzeneten, és azután Krisztus nevében kérdezzék meg Istent, az Örökkévaló Atyát, hogy a könyv igaz-e. Akik ezt az utat követik, és hittel kérdeznek, a Szentlélek hatalma által bizonyságot nyernek annak igaz voltáról és isteni eredetéről. (Lásd Moróni 10:3–5.)" [60]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 3Nefi 19:4
  2. 3Nefi 9:18
  3. 1Nefi 17:5 a könyv szerint ez "nagy vizet" jelent.
  4. Alma 37:38
  5. [1] Mormon 9:32-34
  6. Nyelvi kapcsolat a héber és a juto-azték nyelvek között
  7. http://www.jefflindsay.com/bme8.shtml Héber és juto-azték nyelvi kapcsolat
  8. http://farms.byu.edu/display.php?table=jbms&id=228 Interjú Brian Stubbs-al
  9. http://www.jefflindsay.com/BMEvidences.shtml#egyptian Reformált egyiptomi írás
  10. Például Hugh Nibley, Janne M. Sjödahl, John L. Sorenson, John L. Sorenson, John W. Welch
  11. Was There Hebrew Language in Ancient America? Stubbs szerint, több nyelvi elem is van az amerikai nyelvekben amelyek héber vagy egyiptomi eredetűek lehetnek
  12. http://llc.oxfordjournals.org/cgi/content/abstract/fqn040
  13. "Manuscript Found", Salt Lake City: Deseret News Company, 1886
  14. "No man knows my History" Fawn Brodie 1946, lásd még Spaulding Manuscript a kéziratról
  15. Marcus Bach, "Faith and My Friends" ("A Hit és a Barátaim) Indianapolis: Bobbs-Merrill, 1951, 255.
  16. A héber költészetben gyakori a kiazmus
  17. http://www.bmaf.org/page.php?cmd=view&id=33 John W. Welch, a kiazmusok felfedezője
  18. http://www.jefflindsay.com/chiasmus.shtml Kiazmus
  19. http://www.jefflindsay.com/LDSFAQ/wordy.shtml Miért olyan terjengős (bőbeszédű) a Mormon könyve ?
  20. A Mormon könyve Bevezetés
  21. DNS-kutatások és az indiánok zsidó eredete) (angolul)
  22. http://www.lightplanet.com/mormons/response/qa/bom_smithsonian.htm Ó-héber felirat az Újvilágban
  23. 3Nefi 17:7
  24. [2] Lepra
  25. 1Nefi 18:25
  26. 3Nefi 10:4-6
  27. Alma 16:10
  28. 2Nefi 8:9 dragon, az Ézs 51:9 KJV hibás fordítása nyomán
  29. 3Nefi 20:16
  30. 2Nefi 23:22 satyrs, csak a magyar fordításban van „kecskék”
  31. 1Nefi 13:7
  32. 3Nefi 13:19-20
  33. Móziás 9:9
  34. 3Nefi 14:16
  35. http://www.jefflindsay.com/bme23.shtml Méh, szőlő, füge
  36. http://www.jefflindsay.com/LDSFAQ/FQ_BMProb2.shtml#silk Selyem
  37. http://www.shields-research.org/Scriptures/BoM/BOMIssue.htm "Silkworm of the Aztecs,"(Az aztékok selyemhernyója) by Richard S. Peigler, Ph.D., Curator of Entomology at the Denver Museum of Natural History
  38. http://www.2s2.com/chapmanresearch/user/documents/horses.html
  39. http://www.2s2.com/chapmanresearch/elephant.html Elefánt
  40. http://ldsdoctrine.blogspot.com/2007/06/prehistoric-chicken-bones-possible.html Csirke
  41. http://www.jefflindsay.com/LDSFAQ/FQ_BMProb2.shtml Csirke
  42. http://www.jefflindsay.com/LDSFAQ/FQ_BMProb2.shtml Disznó
  43. http://www.jefflindsay.com/bme24.shtml Olajfa
  44. http://www.jefflindsay.com/LDSFAQ/FQ_BMProb2.shtml#barley Búza és árpa
  45. 1Nefi 16:18, Éther 7:9, 10:23
  46. http://www.jefflindsay.com/LDSFAQ/FQ_metals.shtml Legkorábbi acéleszköz
  47. http://www.jefflindsay.com/BMEvidences.shtml#geography Lémuel völgye, Lámán folyója, Bőség földje
  48. http://www.jefflindsay.com/BForts.shtml Földsáncok
  49. http://www.lightplanet.com/mormons/response/qa/bom_smithsonian.htm Denevér-szurdoki bevésés (Bat Creek inscription)
  50. Joseph Fielding Smith: Doctrines of Salvation, 1956, p. 160
  51. http://scriptures.lds.org/hu/js_h/1 Az evangélium teljessége kifejezés Joseph Smith története 1:34-ben (magyarul)
  52. http://contentdm.lib.byu.edu/cdm4/document.php?CISOROOT=/EoM&CISOPTR=4391&CISOSHOW=3672%7C Az evangélium teljessége kifejezés a Mormonizmus Enciklopédiájában (angolul)
  53. Mormon Doctrine by Bruce R. McConkie 1979. 333.o.
  54. http://scriptures.lds.org/hu/bm/thrwtnss A három tanú bizonyságtétele
  55. http://scriptures.lds.org/hu/bm/eghtwtns A nyolc tanú bizonyságtétele
  56. [3]
  57. http://www.jefflindsay.com/LDSFAQ/FQ_changes.shtml#overview Változtatások a Mormon könyvében (angolul)
  58. http://www.jefflindsay.com/LDSFAQ/FQ_changes.shtml#king Benjámin helyett Móziás
  59. http://www.apologia.hu/books/bom.html
  60. http://scriptures.lds.org/hu/bm/eghtwtns Mormon könyve bevezetője

Forrásként felhasznált Wikipédia-szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]