Canterburyi mesék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Canterburyi mesék. Fametszet 1484-ből

A Canterburyi mesék (fordítások címeként hagyományosan Canterbury mesék) különböző történetek gyűjteménye, melyet Geoffrey Chaucer angol szerző írt a 14. században . A mesék egy kerettörténetben helyezkednek el, melyeket a vértanúként meghalt Becket Tamás sírjához igyekvő zarándokok mesélnek.[1] A Canterburyi mesék középangol nyelven íródott.

A prológus és a mesék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az általános prológusban a könyv bemutatja a szereplőket. Megtudhatjuk továbbá, hogy egy zord tél utáni tavasszal járunk. A mesék témája változatos – udvari szerelem, árulás, és kapzsiság. Műfaja is változó – románc, szentbeszéd, és fabula. A mindent körbefoglaló keret ellenére nincs meghatározó költői rendszere a műnek, ugyanis Chaucer sok féle rímképletet használ és a versek mellett két próza is található.

A mesék

  • Az általános előbeszéd (The General Prologue)
  • A lovag meséje (The Knight's Tale)
  • A molnár meséje (The Miller's Prologue and Tale)
  • Az ispán előbeszéde és meséje (The Reeve's Prologue and Tale)
  • A szakács előbeszéde és meséje (The Cook's Prologue and Tale)
  • A törvénytudó előbeszéde és meséje (The Man of Law's Prologue and Tale)
  • A bathi asszonyság előbeszéde és meséje (The Wife of Bath's Prologue and Tale)
  • A kolduló barát előbeszéde és meséje (The Friar's Prologue and Tale)
  • A porkoláb előbeszéde és meséje (The Summoner's Prologue and Tale)
Chaucer a Canterburyi mesékből egyik zarándokaként Ellesmere kézíratában
  • A diák előbeszéde és meséje (The Clerk's Prologue and Tale)
  • A kalmár előbeszéde és meséje (The Merchant's Prologue and Tale)
  • A fegyverhordozó előbeszéde és meséje (The Squire's Prologue and Tale)
  • A birtokos előbeszéde és meséje (The Franklin's Prologue and Tale)
  • A doktor meséje (The Physician's Tale)
  • A búcsúárus előbeszéde és meséje (The Pardoner's Prologue and Tale)
  • A hajós meséje (The Shipman's Tale)
  • A priorissza előbeszéde és meséje (The Prioress' Prologue and Tale)
  • Chaucer meséje Sir Thopasról (Chaucer's Tale of Sir Topas)
  • A Melibeusról való mese (The Tale of Melibee)
  • A barát előbeszéde és meséje (The Monk's Prologue and Tale)
  • Az apácák papjának előbeszéde és meséje (The Nun's Priest's Tale|The Nun's Priest's Prologue and Tale)
  • A második apáca előbeszéde és meséje (The Second Nun's Prologue and Tale)
  • A kanonok csatlósának előbeszéde és meséje (The Canon's Yeoman's Prologue and Tale)
  • A sáfár előbeszéde és meséje (The Manciple's Prologue and Tale)
  • A plébános előbeszéde és meséje (The Parson's Prologue and Tale)

Némely történet komoly hangvételű, mások humorosak. A könyv egyik fő témája az álszentség és a társadalom hármas tagozódása (nemesi, nem nemesi és egyházi). Visszatérő témákkal is találkozhatunk, s olykor az egyik történet a másiknak pont ellentmond. Eredeti szándékától függetlenül Chaucer nem fejezte be a könyvet. Eredetileg minden szereplő négy történetet mesélt volna, kettőt útban a szenthely felé, kettőt pedig onnan vissza jövet. Ez 120 történetet jelentett volna, amely mellett eltörpül az elkészült 24. A könyvben számos utalást találunk a kor eseményeiről és a házasság intézményéről.

A teljes mű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hengwrt kézirat nyitóoldala tartalmazza az általános prológust.

A művet az 1380-as években kezdte Chaucer, ám az 1390-es évek végén az írást abbahagyta. Chaucer tehát nem fejezte be teljes egészében: valószínűleg több átirat létezett.

Könnyű találni a Canterburyi mesékhez hasonló keretes szerkezetű műveket a korból, például Boccaccio Dekameronja, amely valószínűleg Chaucerre nagy hatást gyakorolt. Chaucer tényleg kölcsönzött számos történetet Boccaccio művéből, mégis Chaucer szereplői teszik könyvét jelentőssé. A zarándoklat csupán egy ügyes eszköz ahhoz, hogy a korabeli angol társadalom legkülönbözőbb emberei egy asztalhoz ülhessenek le történeteket mesélni.

Chaucer nem fordít nagy jelentőséget a zarándokút megfestésére, futólag említi csak, hogy a történetmesélés pár napig tart egy fogadóban, jóllehet az utat egy nap alatt is meg lehetett volna tenni.

Irodalmárok tíz egymásba kapcsolódó részre osztják a művet, ám csak leggyakoribb felosztásról beszélhetünk, mivel ezek meghatározása sem mentes a vitáktól. A szereplők egymásnak adják át a beszéd jogát, történeteik azonban nem illeszkednek egymáshoz szorosan.

A mű jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhányan úgy tartják, hogy a mű legnagyobb jelentősége abban rejlik, hogy az angol nyelv vernakuláris használatával hozzájárult az angol irodalom fejlődéséhez, a franciával és a latinnal szemben. Azonban már Chaucer kora előtt is írtak angol nyelven, úgy mint Chaucer kortársai is, például John Gower, William Langland, vagy a Gawain költő. Lehet, hogy Chaucer népszerűsítette ezt a nyelvhasználatot, ám csak találgathatunk, hogy mennyire.

Filmes és egyéb feldolgozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Referenciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A sírt a 16. században lerombolták.
  2. BBC – Drama – Canterbury Tales. BBC cikk a sorozatról. (Hozzáférés: 2007. május 6.)
  • Geoffrey Chaucer: Canterbury mesék, Európa, 1961.

Angol nyelvű hangoskönyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]