2017-es németországi szövetségi választás
Listavezető | Angela Merkel | Martin Schulz | Alexander Gauland és Alice Weidel |
Christian Lindner | Dietmar Bartsch és Sahra Wagenknecht |
Katrin Göring-Eckardt és Cem Özdemir |
---|---|---|---|---|---|---|
Párt neve | CDU / CSU | SPD | AfD | FDP | Baloldali Párt | Zöldek |
Szavazatok száma | 15 317 344 32,9% |
9 539 381 20,5% |
5 878 115 12,6% |
4 999 449 10,7% |
4 297 270 9,2% |
4 158 400 8,9% |
Mandátumok | Bundestag: 246 / 631 |
Bundestag: 193 / 631 |
Bundestag: 94 / 631 |
Bundestag: 80 / 631 |
Bundestag: 69 / 631 |
Bundestag: 67 / 631
|
Változás %-pont | 8,6 | 5,2 | 7,9 | 5,9 | 0,6 | 0,5 |
Változás a mandátumokban | 62 | 40 | 94 | 80 | 5 | 4 |
Németországban 2017. szeptember 24-én szövetségi választást tartottak, hogy képviselőket válasszanak a legalább 598 tagú Bundestagba, a német szövetségi parlamentbe.
A választás utáni első felmérések szerint a szavazáson Angela Merkel kancellár pártja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) győzött, és így Merkel – Helmut Kohlhoz és Konrad Adenauerhez hasonlóan – egymás után negyedszer is Németország kancellárja lehet. A CDU, és a vele együtt kormányzó Szociáldemokrata Párt (SPD) által elért támogatás jelentősen csökkent azonban a korábbi, 2013-as választás óta és az SPD, mintegy 20 százalékot szerezve, a második világháború óta eltelt időszak legrosszabb eredményét érte el. Mivel a szociáldemokraták kizárták az újabb kormánykoalíciókötést a CDU-val, így Angela Merkel pártjának, és bajor szövetségesének, a választáson szintén a korábbiaknál gyengébben szerepelt Bajor Keresztényszociális Uniónak (CSU) új kormányzó partnerek után kell nézniük. Az egyetlen lehetséges változat a Jamaica-koalíció, azaz a liberális FDP-vel és a Zöldekkel való szövetségkötés. A parlamentbe jutott két másik párttal, az AfD-vel, és a kommunista utódpárttal a CDU már előre kizárta az együttműködést.
Az előzetes eredmények szerint az 1948-ban született német szövetségi állam történetében először szélsőjobboldali párt is bekerült a Bundestagba, a bevándorlásellenes Alternatíva Németországért (AfD), és mindjárt a szövetségi parlament harmadik legjelentősebb ereje lett.[1]
Az uniópártok (a CDU/CSU szövetség) győzelmének háttere: a 2013-as választás után a szövetség egy rövid időszakot kivéve megőrizte két számjegyű előnyét a közvélemény-kutatásokban.
2017 első hónapjaira az ekkor már Martin Schulz vezette Szociáldemokrata Párt (SPD), a hagyományos fő rivális, megközelítette a CDU/CSU-t. (A szövetség és az SPD is része a kormányzó koalíciónak, de a CDU/CSU adta a kancellárt, mert az előző választáson ők bizonyultak erősebbnek.) A 2017 tavaszán tartott schleswig-holsteini (május 7.) és saarlandi (március 26.) tartományi választás azonban egyértelműen azt jelezték, hogy a CDU ismét növelte előnyét az SPD-vel szemben.
Háttér
[szerkesztés]A 2013-as választáson a korábban kormányzó koalíció – a CDU, a CSU és a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) – nem tudott ismét többséget szerezni a parlamentben. Az FDP még az 5%-os parlamenti küszöböt sem érte el, és több, mint hat évtizedes története során először nem jutott be a Bundestagba. Ugyanakkor a CDU/CSU az 1990-es választás óta a legjobb eredményét érte el: a szavazatok 42%-át megszerezve övék lett a mandátumok csaknem 50%-a. A többség biztosítása érdekében nagykoalíciót alakítottak az SPD-vel, történetük folyamán harmadszor.[2]
Az SPD 2017 márciusában választotta Martin Schulzot, az Európai Parlament korábbi elnökét vezetőjének és kancellárjelöltjének. Ezt követően az SPD támogatottsága jelentősen emelkedett, majd gyorsan újra visszaesett.
Dátuma
[szerkesztés]A német törvények szerint a Bundestag választásait vasárnapi napon kell tartani, 46-48 hónappal a hivatalban lévő parlament első ülése után. Mivel a 2013-ban megválasztott testület először október 22-én ült össze, a választást a 2017. augusztus 27. és október 22. közti időszakra kellett kiírni. Hagyománnyá az vált a legutóbbi választás során, hogy a voksolást szeptember végén tartják, hogy ne essen egybe az őszi iskolai szünettel. Elméletileg előbb is lehetne választást tartani Németországban, de csak bizonyos rendkívüli körülmények előálltának az esetén, például ha a kormány elveszít egy bizalmi szavazást.
2017 januárjában a választást szeptember 24-ére írták ki.
A választási rendszer
[szerkesztés]A Bundestagban – amelynek jelenleg 630 tagja van – legalább 598 tagot választanak közvetlenül, négy évre, egyszerű többségi szavazással (angolul first-past-the-post) a 299 német választókerületből, illetve pártlistán. Ezek a mandátumok a 16 német szövetségi állam között oszlanak meg népességarányosan. A választókerületekben egyszerű többségi szavazás van, a legtöbb szavazatot szerző jelölt nyer.
A szavazatokat vegyes arányos képviseleti rendszerben (Mixed-member proportional representation vagy MMP) osztják el. Minden voksoló két szavazatot adhat le:[3] az elsőt egy jelöltre és a másodikat egy pártra. A pártlistás szavazatokat a Webster/Sainte-Laguë módszer segítségével osztják szét. Ha egy párt több mandátumhoz jut, mint amennyit a listás szavazati aránya indokolna, a többi párt kompenzációs mandátumokat kap az összesen 299 listás mandátumon felül.[3]
A pártok minden egyes államban állíthatnak listát, ha megfelelnek bizonyos kritériumoknak, például elérnek egy bizonyos támogatószámot. Egy párt csak abban az államban kaphatja a második szavazatot, ahol listát állított.
Ha egy párt egyéni választókerületi sikerei révén több mandátumot szerez egy államban, mint amennyit a listás szavazati alapján érdemelne ki, a többi párt kompenzációs mandátumokat kap. Emiatt a Bundestagnak általában több tagja van 598-nál. A 18. Bundestag például, amely a 2017-es választás előtt működött, 631 tagú volt, az összesen 33 extra választókerületi és kompenzációs mandátum miatt.
Ahhoz, hogy egy párt jogosult legyen mandátumokra a második szavazat alapján, nyernie kell legalább három választókerületben, vagy országosan meg kell szereznie a második szavazatok 5 százalékát. Ha egy párt nyer 1-2 egyéni választókerületben és nem éri el az 5 százalékot, megtarthatja az elnyert mandátumokat, de a többi párt, amelyek teljesítették a két feltétel legalább egyikét, kompenzációs mandátumokat kap. (Ilyen legutóbb 2002-ben történt, amikor a Demokratikus Szocializmus Pártja országosan csak 4 százalékos eredményt ért el, de Berlinben két egyéni körzetben győztek a jelöltjei.)
A nemzeti kisebbségek pártjai – dánok, frízek, szorbok és a Romani – mentesültek az 5 százalékos szabály alól, de rendesen csak egyes államokban indulnak.
Pártok és vezetőik
[szerkesztés]A választáson részt vevő fő pártok a következők:
Párt | Ideológiája | Politikai pozíciója | Vezető(i) | ||
---|---|---|---|---|---|
Kereszténydemokrata Unió Christlich Demokratische Union |
CDU | Kereszténydemokrácia, liberális konzervativizmus |
Jobbközép | Angela Merkel | |
Keresztényszociális Unió Christlich-Soziale Union |
CSU | Bajor regionális politika, kereszténydemokrácia |
Jobbközép | Horst Seehofer | |
Szociáldemokrata Párt Sozialdemokratische Partei |
SPD | Szociáldemokrácia, progresszivizmus |
Balközép | Martin Schulz | |
Baloldali Párt ("A Bal") Die Linke |
Linke | Demokratikus szocializmus, baloldali populizmus |
Baloldal | Sahra Wagenknecht, Dietmar Bartsch | |
Szövetség ’90/Zöldek Bündnis 90/Die Grünen |
Grüne | Zöld politika | Balközép | Cem Özdemir, Simone Peter | |
Szabaddemokrata Párt Freie Demokratische Partei |
FDP | Liberalizmus, klasszikus liberalizmus |
Centrizmus – jobbközép |
Christian Lindner | |
Alternatíva Németországért Alternative für Deutschland |
AfD | Jobboldali populizmus, euroszkepticizmus |
Jobboldal – szélsőjobboldal |
Frauke Petry, Jörg Meuthen |
A kancellárjelöltek
[szerkesztés]A pártok a német választásra kijelölnek olyan politikusokat, akik a választási versenyben, a párt szövetségi listáján, vezetik őket, ők a kampány kulcsfigurái. A két legnagyobb párt vezetője (szövetségi szinten a CDU és az SPD) kancellárjelöltek. A kancellárjelölti, vagy fő jelölti pozíció nem jogi, hanem politikai kategória, hiszen a német kancellárt nem közvetlenül választják, hanem a választást követően a Bundestag képviselői szavazzák meg. Politikai értelemben azonban a kancellárjelölt kiválasztásának alapvető jelentősége van, hiszen a választók annak a tudatában szavaznak, hogy nem csak pártok, hanem a jövendő kancellár személyéről is voksolnak.
Mivel a CDU-CSU szövetség, illetve az SPD szerzi várhatóan a legtöbb szavazatot, az ő vezetőiket tekintik kancellárjelölteknek. Ez azonban nem jelent jogi kötelezettséget, a Bundestag akár mást is megválaszthat kancellárnak.
Közvélemény-kutatások 2013 óta
[szerkesztés]Ez a grafikon a közvélemény-kutatások eredményeit mutatja 2013 szeptemberétől, a legutóbbi választástól.
A lehetséges koalíciók
[szerkesztés]Németországban nagyon ritka, hogy egy párt abszolút többséget kapjon, és a közvélemény-kutatások alapján ez most is valószínűtlen. Ez azt jelenti, hogy akárki is a kancellár, valószínűleg koalíciót kell létrehoznia a kormányzáshoz.
Valamennyi számba jöhető párt kizárta a koalíciókötést az AfD-vel. A CDU/CSU és az FDP kizárta a koalíciót a Baloldali Párttal. Az elemzők azt is nagyon valószínűtlennek tartják, hogy az SPD vagy a Zöldek koalícióra lépnének a Baloldali Párttal, bár hivatalosan ezt nem zárták ki.[4]
A közvélemény-kutatások alapján a választás előtt kétféle stabil koalíció látszott lehetségesnek. Az egyik, ha fennmarad a nagykoalíció, azaz a két legnagyobb párt, a CDU/CSU és az SPD közös kormányzása. (Ezt azonban az SPD a választás után azonnal kizárta.) A másik az úgynevezett Jamaica-koalíció, amely arról kapta a nevét, hogy a benne részt vevő pártok színei kiadják Jamaica nemzeti színeit. Ezek a pártok: a CDU/CSU, a Zöldek és az FDP. Egy fekete-sárga koalíció (CDU/CSU és FDP), illetve egy fekete-zöld koalíció (CDU/CSU és Zöldek) várhatóan nem érne el többséget. Mivel mindezen variációkban a CDU/CSU lenne a legnagyobb párt, már a választás előtt látszott, hogy Angela Merkel minden bizonnyal negyedszer egymás után is megszerzi a kancellári pozíciót.
Eleve valószínűtlennek látszott, hogy az SPD vezetésével alakul kormánykoalíció, amelynek kancellárja Martin Schulz lenne. Egy SPD-Zöldek szövetség (vörös-zöld koalíció) jóval kevesebb mandátummal rendelkezne, mint a többség. Hasonlóképp valószínűtlen egy vörös-vörös-zöld koalíció is, amelyben a Baloldali Párt is részt venne, egyrészt mert vegy ilyen szövetség sem rendelkezne többséggel, másrészt pedig a pártok közt lényeges ideológiai véleményeltérések vannak. Ugyanez lenne igaz egy közlekedésilámpa-koalícióra, azaz egy SPD-FDP-Zöldek szövetségre.
Részvétel
[szerkesztés]jogosultak arányában |
szavazók arányában | ||
---|---|---|---|
Választójogosult | 61 688 485 | ||
Szavazó | 46 976 341 | 76,15% | |
Távolmaradó | 14 712 144 | 23,85% | |
érvénytelen / hiányzó szavazólap | |||
választókerületi szavazás | 586 726 | 0,95% | 1,25% |
listás szavazás | 460 849 | 0,75% | 0,98% |
A 62 millió szavazásra jogosult polgárból 47 millió vett részt a választáson (76%). A részvételi arány némileg magasabb mint négy évvel korábban (+4,6%). A voksok közül a választókerületekben közel 590 ezer, a listák esetében pedig 460 ezer volt érvénytelen (1,2-1,0%).
A legmagasabb a választói kedv Baden-Württembergben és Bajorországban (78-78%), míg a legalacsonyabb Szász-Anhalt, Bréma, illetve Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományokban volt (68-71-71%).
Részvételi adatok tartományonként | |||
---|---|---|---|
Tartomány | Választó- jogosult |
Szavazó | Részvétel |
Baden-Württemberg | 7 732 597 | 6 053 943 | 78,29% |
Bajorország | 9 522 371 | 7 441 006 | 78,14% |
Berlin | 2 503 070 | 1 892 134 | 75,59% |
Brandenburg | 2 051 559 | 1 512 145 | 73,71% |
Bréma | 474 151 | 335 919 | 70,71% |
Hamburg | 1 296 656 | 984 926 | 75,96% |
Hessen | 4 408 986 | 3 395 587 | 77,01% |
Mecklenburg-Elő-Pomeránia | 134 614 | 938 587 | 70,86% |
Alsó-Szászország | 6 124 582 | 4 681 871 | 76,44% |
Észak-Rajna-Vesztfália | 13 174 577 | 9 938 461 | 75,44% |
Rajna-vidék-Pfalz | 3 080 591 | 2 392 093 | 77,65% |
Saar-vidék | 777 264 | 595 411 | 76,60% |
Szászország | 3 329 550 | 2 509 684 | 75,38% |
Szász-Anhalt | 1 854 891 | 1 263 474 | 68,12% |
Schleswig-Holstein | 2 266 012 | 1 729 194 | 76,31% |
Türingia | 1 767 014 | 1 312 052 | 74,25% |
Összesen | 61 688 485 | 46 976 341 | 76,15% |
Eredmények
[szerkesztés]Párt | Választókerületek | Listás | Képviselők | |||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
szavazat | % | szavazat | % | fő | +/– | |||
Kereszténydemokrata Unió (CDU) | 14 030 751 | 30,2% | 12 447 656 | 26,8% | 200 | –55 | ||
Keresztényszociális Unió (CSU) | 3 255 487 | 7,0% | 2 869 688 | 6,2% | 46 | –10 | ||
CDU és CSU együtt | 17 286 238 | 37,3% | 15 317 344 | 32,9% | 246 | –65 | ||
Szociáldemokrata Párt (SPD) | 11 429 231 | 24,6% | 9 539 381 | 20,5% | 153 | –40 | ||
Alternatíva Németországért (AfD) | 5 317 499 | 11,5% | 5 878 115 | 12,6% | 94 | Új | ||
Szabaddemokrata Párt (FPD) | 3 249 238 | 7,0% | 4 999 449 | 10,7% | 80 | Új | ||
Baloldali Párt (Linke) | 3 966 637 | 8,6% | 4 297 270 | 9,2% | 69 | +5 | ||
Szövetség ’90/Zöldek (Grüne) | 3 717 922 | 8,0% | 4 158 400 | 8,9% | 67 | +4 | ||
Freie Wähler | 589 056 | 1,3% | 463 292 | 1,0% | 0 | |||
Die Partei | 245 659 | 0,5% | 454 349 | 1,0% | 0 | |||
Tierschutzpartei | 22 917 | <0,1% | 374 179 | 0,8% | 0 | |||
további pártok | 565 218 | 1,2% | 1 033 713 | 2,2% | 0 | |||
Forrás: Bundestagswahl 2017 (német nyelven). Bundeswahlleiter. (Hozzáférés: 2018. június 21.) |
Párt | Választókerületek | Listás | |||
---|---|---|---|---|---|
Szavazat | Arány[5] | Szavazat | Arány[5] | ||
Kereszténydemokrata Unió (CDU) | 14 030 751 | 36,0% | 12 447 656 | 31,8% | |
Keresztényszociális Unió (CSU) | 3 255 487 | 44,2% | 2 869 688 | 38,9% | |
Összesen | 17 286 238 | 37,3% | 15 317 344 | 32,9% |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Merkel wins fourth term as far-right enters German parliament (Reuters)
- ↑ „Bundesregierung: Die Große Koalition ist besiegelt”, 2013. december 16. (Hozzáférés: 2016. augusztus 20.) (german nyelvű)
- ↑ a b Electoral system IPU
- ↑ Abgrenzen, offenhalten, lavieren Der Spiegel, 3 April 2017
- ↑ a b Azon tartományokban ahol szavazni lehetett rájuk. (A CSU-ra csak Bajorországban, a CDU-ra csak azon kívül.)