Zöld szója
| Zöld szója (Soylent Green) | |
| 1973-as amerikai film | |
| Rendező | Richard Fleischer |
| Producer | Walter Seltzer |
| Alapmű | Helyet! Helyet! |
| Műfaj |
|
| Forgatókönyvíró |
|
| Főszerepben | Charlton Heston Leigh Taylor-Young Chuck Connors Joseph Cotten Brock Peters Paula Kelly Edward G. Robinson |
| Zene | Fred Myrow |
| Operatőr | Richard H. Kline |
| Vágó | Samuel E. Beetley |
| Gyártás | |
| Gyártó | Metro-Goldwyn-Mayer |
| Ország |  Amerikai Egyesült Államok |
| Nyelv | |
| Játékidő |
|
| Képarány | 2,35:1 |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó | Metro-Goldwyn-Mayer |
| Bemutató |  1973. április 19. |
| Bevétel | 3 600 000 $ |
| További információk | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Zöld szója (angolul: Soylent Green) 1973-ban bemutatott amerikai sci-fi, thriller Richard Fleischer rendezésében, Charlton Heston, Edward G. Robinson és Leigh Taylor-Young főszereplésével. A film Harry Harrison Helyet! Helyet! című könyvén alapul. A film – a krimi és a sci-fi keveréke – egy gazdag üzletember meggyilkolásával kezdődik. A nyomozás során disztopikus jövő képe bontakozik ki: az üvegházhatás miatt az óceánok kiszáradtak és egész évben szárazság van. A túlnépesedés és a csökkenő készletek következtében az emberek szegénységtől és szennyezéstől szenvednek. Az egyetlen menedék az eutanázia.[1]
Cselekmény[szerkesztés]
2022-t írunk. A Földön szegénység, túlnépesedés és szennyezés uralkodik. Ezek miatt, illetve egy bizonyos környezeti katasztrófa miatt az étel, a víz és a lakás luxusnak számít. New York Cityben 48 millió ember van, miközben csak a város elitje engedheti meg magának a lakást, a vizet és az ételt, azokat is rendkívül magas áron. A városban lakik egy nyomozó, Frank Thorn és a barátja, Sol Roth. Roth emlékszik rá, hogy a világon voltak állatok és igazi étel, és egy kisebb könyvtárnyi anyaga van, ami segítheti Thornt. Thornnak meg kell fejtenie William R. Simonson üzletember halálát, és hamar rájön, hogy a gyilkosság mögött a Soylent Industries nevű cég áll.
A Soylent Industries – melynek a neve a „soy” (szója) és a „lentil” szavak keresztezése – irányítja a fél világ ételellátását, és mesterségesen előállított ostyákat árul különböző neveken: „Soylent Red” (vörös szója), „Soylent Yellow” (sárga szója) és a legújabb, legtáplálóbb termékük: „Soylent Green” (zöld szója), amely a reklám alapján planktonból készül, és fogyóban van a készlet. Ennek hatására lázadás alakul ki.
Thorn a nyomozását Simonson "bútoránál" Shirl-nél, és a testőrnél kezdi. Miután 'használta' a lányt, ő elárulja, hogy furamód nemrég egy templomban voltak, ahol Simonson sokat beszélt a pappal, Thorn is megpróbál beszélni vele, aki annyira ki van készülve, hogy nem tud elmondani neki semmit, másnap a papot meggyilkolják. Thorn folytatná a nyomozást, de felső nyomásra megpróbálják közönséges rablótámadásként lezárni az aktát. Közben Roth a Thorn által bizonyítékként magához vett, és hazavitt könyvekkel elmegy a csak "Börze"-ként emlegetett (Supreme Exchange) amolyan vének tanácsához, akik megerősítik hogy plankton már rég nincs, a Zöld szója másfajta proteinből készül. Roth-ot annyira undorítja a világ, és a megtudott információ, hogy „megpróbál visszatérni Isten házába” öngyilkosság által, egy e célt szolgáló kormányzati klinikán. Thorn rohan, hogy megmentse az életét, de túl késő - Roth elhunyt, de utolsó szavaival még elmondja Thorn-nak, mit tudott meg, és hogy járjon utána. Thorn ezután követve Roth, és mások holttestét, eljut a Soylent Industries "megsemmisítő" telepére, ahol felfedi az igazságot a zöld szójáról: az étel halott emberekből készül. Észreveszik, el kell menekülnie, de később újra megtámadják Thornt, melynek során ő megöli őket, de megsebesül. Miközben Thornt elviszik a mentők, megmondja a rendőrfőnöknek, hogy terjessze az igazságot, és tegyenek intézkedéseket a céggel szemben. Miközben Thornt elviszik az összegyűlt tömeg előtt, ő azt ordítja: „Soylent Green is people!” (A zöld szója emberekből van!)
Fogadtatás[szerkesztés]
A film bemutatása idején a vélemények megoszlottak róla. A Time szerint a film „érdekes volt”,[2] a New York Times pedig pozitív kritikákkal illette.[3] Az IMDb-n 7.3 ponton áll,[4] a Port.hu honlapján pedig 8.4 pontot ért el.[5] Roger Ebert 3 ponttal jutalmazta a 4-ből, kritikája szerint „jó, remek sci-fi volt, és egy kicsit több.”[6] Gene Siskel egy és fél csillagot adott a filmnek a négyből, kritikája szerint „butácska detektívtörténet, tele gyerekes hollywoodi képekkel.”[7]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Shirley, John: Locus Online: John Shirley on Soylent Green. Locus Online , 2007. szeptember 23. (Hozzáférés: 2016. november 17.)
- ↑ Cinema: Quick Cuts. Time, 1973. április 30. [2012. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 12.)
- ↑ A.H. Weiler: Soylent Green (1973). The New York Times, 1973. április 20. (Hozzáférés: 2011. június 12.)
- ↑ Soylent Green (1973). IMDb
- ↑ Zöld szója. PORT.hu
- ↑ Ebert, Roger: Soylent Green. RogerEbert.com , 1973. április 27. (Hozzáférés: 2018. december 10.)
- ↑ Siskel, Gene (May 1, 1973). „Scorpio & Soylent”. Chicago Tribune. Section 2, p. 5.
További információk[szerkesztés]
- Zöld szója a PORT.hu-n (magyarul)
- Zöld szója az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Zöld szója a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Zöld szója a Box Office Mojón (angolul)
|
Ez a filmművészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |