The Narrow Margin
| Hajszál híján (The Narrow Margin) | |
| 1952-es amerikai film | |
| Rendező | Richard Fleischer |
| Producer | Stanley Rubin |
| Alapmű | Martin Goldsmith Jack Leonard |
| Műfaj | film noir |
| Forgatókönyvíró | Earl Felton |
| Főszerepben | Charles McGraw Marie Windsor Jacqueline White |
| Operatőr | George E. Diskant |
| Vágó | Robert Swink |
| Jelmeztervező | Adele Balkan |
| Díszlettervező | Darrell Silvera William Stevens |
| Gyártás | |
| Gyártó | RKO Radio Pictures |
| Ország |  USA |
| Nyelv | angol |
| Játékidő | 71 perc |
| Képarány | 1,37:1 |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó |  RKO Pictures |
| Bemutató | 1952. május 4. |
| További információk | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A The Narrow Margin (ismert magyar cím: Hajszál híján) 1952-ben bemutatott bűnügyi thriller Richard Fleischer rendezésében. A forgatókönyvet Martin Goldsmith és Jack Leonard kiadatlan történetéből Earl Felton írta. Martin Goldsmith-t és Jack Leonardot a a legjobb eredeti történet kategóriában jelölték Oscar-díjra.[1]
A filmnek Peter Hyams rendező elkészítette a modernizált változatát Anne Archer és Gene Hackman főszereplésével, Hajszál híján (1990) címmel, a filmet 1990-ben mutatták be.
Egy lelkiismeretes nyomozónak el kell kísérnie egy tanút Los Angelesbe, hogy ott tanúskodjon a bíróság előtt. Azonban a vonaton bérgyilkosok erednek a nyomukba.
Cselekménye[szerkesztés]
Walter Brown (Charles McGraw) nyomozó őrmester megbízást kap, hogy kísérje el a maffia vezetőjének özvegyét, Frankie Neallt (Marie Windsor) vonaton Chicagóból Los Angelesbe, hogy ott a nő tanúskodhasson a bíróságon. Brown lekicsinylően beszél a nőről régi barátjának és társának, Gus Forbes-nak (Don Beddoe). Ahogy el akarják hagyni Mrs. Neall házát, a maffia megbízottja, egy bizonyos Densel vár rájuk. Forbes meghal a lövöldözésben, a bérgyilkos elmenekül. A vasútállomáson Brown felfedezi, hogy egy Joseph Kemp (David Clarke) nevű gengszter és előkelő cimborája, Vincent Yost (Peter Brocco) követi őket. A banditák nem alkalmaznak erőszakot, hanem sikertelenül megpróbálják Brownt jelentős összegű pénzzel (25 000 dollár, ami Brown 50 évnyi fizetése) megvesztegetni. Brown és Mrs. Neall kapcsolata csipkelődő. A nő cinikus, de flörtöl Brownnal, ugyanakkor kételkedik abban, hogy Brown meg tudja-e őt védeni.
Brown a vonaton megismerkedik egy vonzó fiatal, szőke nővel, ő Ann Sinclair (Jacqueline White), és fiával, a tízéves, élénk eszű Tommy-val (Gordon Gebbert). Kemp észreveszi őket együtt, és azt gondolja, hogy Ann Sinclair a célpont. Verekszenek Brownnal és kiderül a tévedés. Brown feladja Kempet a túlsúlyos vasúti biztonsági őrnek, Sam Jennings-nek (Paul Maxey), és Mrs. Sinclairhez siet, hogy figyelmeztesse a veszélyre.
Jennings-et leüti Densel és kiszabadítja Kempet. A gengszterek behatolnak Brown kupéjába, és megölik a nőt. Azonban kiderül, hogy a barna hajú nő rendőr volt. Densel az igazi Mrs. Neall-t keresi, és meg is találja, mialatt Brown a kupén kívül reked. Brown egy mellettük megálló vonat ablakán való visszatükröződés alapján az ajtón keresztül rálő Denselre, majd behatolva a helyiségbe lelövi. Kemp leugrik az álló vonatról, de hamarosan letartóztatják. Az igazi Mrs. Neall életben marad.
Szereposztás[szerkesztés]
- Charles McGraw – Walter Brown nyomozó őrmester
- Marie Windsor – „Mrs. Frankie Neall”, koronatanú
- Jacqueline White – „Ann Sinclair”
- Gordon Gebert – Tommy Sinclair, Ann Sinclair tízéves fia
- Queenie Leonard – Mrs. Troll
- David Clarke – Joseph Kemp, bérgyilkos
- Peter Virgo – Densel, bérgyilkos
- Don Beddoe – Gus Forbes nyomozó őrmester
- Paul Maxey – Sam Jennings, biztonsági őr a vonaton
- Harry Harvey – jegykezelő a vonaton
Megjelenése[szerkesztés]
A film DVD-n 2005. július 5-én jelent meg.
Fogadtatás[szerkesztés]
Az amerikai filmkritikusok véleményét összegző Rotten Tomatoes 100%-ra értékelte 8 vélemény alapján.[2]
A kritikusok és filmtörténészek a filmet a film noir klasszikusai között tartják számon. Készítésének idején is jól fogadták, bár nem voltak benne jól ismert sztárok (vagyis az ún. B-filmek közé tartozik).
A The New York Times kritikája szerint: „a kis létszámú, relatíve ismeretlen színészekből álló szereplőgárda ebben a kis költségvetésű RKO-produkcióban a modellje lehetne a filmvásznon szinte tapintható feszültség megteremtésének. Pontos játék, jól megírt történet jellemzik. Ez a szerény megjelenésű film izgalmakat tartogat.”[3]
Dennis Schwartz filmkritikus azt írta róla: „Lélegzetelállító a feszültség ebben a kis költségvetésű bűnügyi thrillerben, amiben hibátlan a rendezés. A gyors tempójú történetben egymást érik a váratlan, szellemes fordulatok... 1990-ben Gene Hackman kiváló alakításával újraforgatták a történetet, de a film nem lett olyan jó, mint az eredeti változat.”[4]
Díjak, jelölések[szerkesztés]
- Oscar-díj (1953)
- jelölés: legjobb eredeti történet – Martin Goldsmith és Jack Leonard
Forgatási helyszínek[szerkesztés]
- Santa Fe Railroad Depot – 1170 W. 3rd Street, San Bernardino, Kalifornia, USA
- Union Station – 800 N. Alameda Street, Downtown, Los Angeles, Kalifornia, USA
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The Narrow Margin az Internet Movie Database oldalon (angolul).
- ↑ Rotten Tomatoes értékelés
- ↑ The New York Times, film review, May 5, 1952. Hozzáférés: 2012-05-13
- ↑ Schwartz, Dennis Archiválva 2012. február 26-i dátummal a Wayback Machine-ben. "Ozus' World Movie Reviews," January 22, 2005. Hozzáférés: 2012-05-13
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a The Narrow Margin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- The Narrow Margin a PORT.hu-n (magyarul)
- The Narrow Margin az Internet Movie Database-ben (angolul)
- The Narrow Margin a Rotten Tomatoeson (angolul)
- The Narrow Margin a Box Office Mojón (angolul)
- The Narrow Margin featurette at Turner Classic Movies Media Room
