Túlnépesedés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Népsűrűség a világ országaiban
A népesség alakulása i.e. 10 000 óta

A populációk túlnépesedése alapvetően ökológiai (etológiai) folyamat, amelynek pozitív és negatív hatásai egyaránt lehetnek: adott területen az erőforrások túlhasználata a populáció összeomlásához vezethet, ugyanakkor a (kényszerű) elvándorlás révén hozzájárulhat a faj elterjedési területének növekedéséhez. Így például a Homo sapiens is azért tudott elterjedni az egész Földön, mert permanens túlnépesedés következtében egymást követték a kirajzások.

Az emberiség túlnépesedése akkor következik egy adott területen be, ha az ott élő emberek száma túllépi a terület hosszú távú teherbírását.

Nehéz megállapítani, hogy mennyi embert képes a teljes Föld eltartani, a kérdéskörben rengeteg tanulmány született már. Egy 2004-es metaanalízis 69 ilyen tanulmányt elemezve 7,7 milliárd fős kapacitást talált a legjobb becslésnek, de az egyes tanulmányok becslései nagyon különböztek (a legkisebb becslés szerint 0,65 milliárd, a legnagyobb szerint 98 milliárd embert képes hosszú távon eltartani a Föld).[1]

Az emberiség hosszú történelme során 1800 körül érte csak el az egymilliárd főt, ennek a megduplázódására viszont már csak 130 évre volt szükség - 1930-ra a népesség kétmilliárd, 1959-re már 3 milliárd fő volt, majd a rohamos növekedés eredményeképp 2011-re a 7 milliárd főt is elérte.[2]

Az ENSZ becslései alapján a 8 milliárd főt 2024 tavaszán, a 10 milliárd főt pedig 2056-ban éri majd el az emberiség.

Bár a népesség továbbra is rendíthetetlenül nő, a növekedés üteme már 1963 óta csökkenő tendenciákat mutat - ekkor érte el csúcspontját, a 2,19%-os éves növekedést. Jelenleg (2016) évente 1,13%-kal nő a világ népessége, ez a szám 2050-re várhatóan 0,5% alá esik.[3]

A Föld népességének növekedése és a megkétszereződési szakaszok:[4]

Időszak Növekedés (millió fő) A megkétszereződéshez szükséges évek
i.e. 10000-től i.e. 7000-ig 5-10 3000
i.e. 7000-től i.e. 4500-ig 10-20 2500
i.e. 4500-tól i.e. 2500-ig 20-40 2000
i.e. 2500-tól i.e. 1000-ig 40-80 1500
i.e. 1000-től az időszámítás kezdetéig 80-160 1000
az időszámítás kezdetétől 900-ig 160-320 900
900-tól 1700-ig 320-600 800
1700-tól 1850-ig 600-1200 150
1850-től 1950-ig 1200-2500 100
1950-től 1990-ig 2500-5300 40
1990-től 2085-ig (előrejelzés) 5300-10200 95

A túlnépesedés okai[szerkesztés]

A történelem során a technikai forradalmak (eszközhasználat kezdete, a mezőgazdaság forradalma, ipari forradalom) egyben népességrobbanásokkal is jártak.

A népesség akkor nő, ha a születési ráta huzamos ideig meghaladja a halálozási rátát. A higénés körülmények és az orvosi ellátás fejlődésének hatására a gyermekhalandóság erősen lecsökkent, de ehhez a szaporulat a kulturális, társadalmi normák alkalmazkodásának jóval lassabban zajló folyamata miatt sokáig nem változott. A fejlett országokban mára a születési ráták ismét a halálozási ráták szintjére (vagy az alá) csökkentek, míg a fejlődő országokban jelenleg is népességrobbanás zajlik.

Az alacsony életszínvonalon, mezőgazdaságból élő társadalmakban a jóléti társadalmakra jellemző szociális ellátórendszer hiányában a nemzedékek kölcsönösen egymásrautalt helyzetben vannak. A gyerekek már egészen fiatal korukban munkába állnak és gazdasági értékkel bírnak, sőt az idős szülőket (nyugdíjrendszer hiányában) a gyermekeik látják el. Így az ilyen társadalmakban a családok érdeke, hogy minél több gyerek szülessen, tehát a népesség rohamosan nő.

Ezzel szemben a nyugati jóléti társadalmakban a vagyon nem a gyerekektől a szülők irányába áramlik, hanem a szülőktől a gyerekek felé, így a gyerekvállalásnak nincs gazdasági haszna a család számára. A szülővé válás pszichológiai értéke kerül előtérbe, és az erre irányuló vágyak kielégítéséhez általában 1-2 gyermek vállalása is elég, így jellemzőek a nukleáris családok kevés gyerekkel. Mindezek hatására a népesség lassú csökkenésnek indul.[5]

Irodalom[szerkesztés]

  • Kaiser Ferenc: A túlnépesedés és globális biztonsági kihívásai, Nemzet és biztonság : biztonságpolitikai szemle, 2011. (4. évf.) 8. sz. 27-36. old. letöltés
  • Kaiser Ferenc: A túlnépesedés és globális biztonsági kihívásai II., Nemzet és biztonság : biztonságpolitikai szemle, 2011. (4. évf.) 9. sz. 15-27. old. letöltés
  • Arday István: A túlnépesedés következményei, Iskolakultúra, 1994. (4. évf.) 17. sz. 59-61. old.
  • Teitelbaum, Michael S.: A túlnépesedés veszélye, Európai szemle, 1994. (5. évf.) 1. sz. 115-126. old.
  • Khalatbari, P.: Überbevölkerung in den Entwicklungsländern. Ein Beitrag zur Marxistischen Bevölkerungstheorie. (Túlnépesedés a fejlődő országokban.) Akademie-Verlag. Berlin, 1968. 288 p., Demográfia, 1969. (12. évf.) 1-2. sz. 204-205. old.
  • Bouthoul, G.: La surpopulation. (A túlnépesedés.) Petite Bibliotheque Payot, Paris, 1964. 250 p. [könyvismertetés], Demográfia, 1967. (7. évf.) 3-4. sz. 519-520. old.
  • Kamerschen, D. R.: On an Operational Indez of "Overpopulation". (A "túlnépesedés" gyakorlati indexe.) Economic Development and Cultural Change. 1965. jan. 169-187 p., Demográfia, 1966. (9. évf.) 2. sz. 290. old.
  • Bouthoul, G.: La surpopulation. (A túlnépesedés.) Petite Bibliothèque Payot, Paris, 1964. 250 p. [könyvismertetés], Demográfia, 1964. (7. évf.) 3-4. sz. 519-520. old.
  • A túlnépesedés katasztrófája, Városi szemle: közlemények a városi közigazgatás és statisztika köréből, 1927. (13. évf.) 3. sz. 522-523. old.
  • Fenyegeti-e túlnépesedés a földet?, Korunk, 1927. (2. évf.) 3. sz.

Források[szerkesztés]