Az ötös számú vágóhíd (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az ötös számú vágóhíd
(Slaughterhouse-Five)
1972-es amerikai film
RendezőGeorge Roy Hill
ProducerPaul Monash
AlapműAz ötös számú vágóhíd
Műfaj
  • sci-fi film
  • sci-fi vígjáték
  • filmvígjáték
  • filmdráma
  • háborús film
  • fantasztikus film
  • háborúellenes film
  • irodalmi adaptáció
Forgatókönyvíró
Főszerepben
ZeneGlenn Gould
OperatőrMiroslav Ondříček
VágóDede Allen
DíszlettervezőHenry Bumstead
Gyártás
GyártóUniversal Pictures
Ország Amerikai Egyesült Államok
Nyelvangol
Forgatási helyszínCsehország
Játékidő
  • 97 perc
  • 103 perc
Forgalmazás
Forgalmazó
Bemutató1972. március 15.[1]
Korhatár12 II. kategória (F/7449/J)
További információk
SablonWikidataSegítség

Az ötös számú vágóhíd (eredeti cím: Slaughterhouse-Five) 1972-ben bemutatott amerikai filmdráma George Roy Hill rendezésében. A forgatókönyvet Kurt Vonnegut azonos című regénye alapján Stephen Geller írta. A főszerepben Michael Sacks, Ron Leibman, és Valerie Perrine, Eugene Roche, Sharon Gans, Holly Near, és Perry King látható. A Drezdában játszódó jeleneteket Prágában, a többi jelenetet az egyesült államokbeli Minnesota államban forgatták.

Vonnegut nem sokkal a film megjelenése után a Beetween Time and Timbuktu előszavában azt írta: „Odavagyok George Roy Hillért és az Universal Picturesért, akik hibátlanul vitték filmre a regényemet, Az ötös számú vágóhidat… Csorog a nyálam és vihogok, valahányszor ezt a filmet nézem, mert annyira összhangban van azzal, amit éreztem, amikor írtam a könyvet.”

Cselekmény[szerkesztés]

A film követi a regényt abból a szempontból, hogy egyes szám első személyben mutatja be a történetet az elbeszélő Billy Pilgrim (Sacks) szemszögéből. Pilgrim "különböző időben" bukkan fel, és megtapasztalja élete eseményeit, köztük az idegen bolygón, a Tralfamadore-on töltött időt is, látszólag véletlenszerű sorrendben. Különös hangsúlyt helyez a film a második világháború idején átélt tapasztalataira, beleértve Drezda bombázását, valamint a hadifogságban a barátjával, Edgar Derbyvel (Roche) és a pszichopata Paul Lazzaroval (Leibman) eltöltött időt. Az életét úgy is bemutatják, mint Valencia (Gans) férje, Barbara (Near) és Robert (King) apja, valamint közös életüket is ábrázolja a film. Néha még élvezik is a jómódú életüket a New York állambeli Iliumiban. Az "elsüllyedsz vagy úszol" jelenetekben Pilgrim apja is szerepelt. A Tralfamadoron játszódó földönkívüli élet jeleneteiben a hollywoodi mozisztár Montana Wildhack (Perrine) szerepel.

Szereplők[szerkesztés]

Eltérések a regénytől[szerkesztés]

A film az alapmű egész prológusát – amelyben Vonnegut találkozik a régi háborús cimborájával és úgy dönt, hogy a története címe "A gyermekek keresztes hadjárata" legyen – elhagyja, hogy Billy Pilgrim kitalált történetére összpontosítson. A nyitó jelenetben Billy legépel egy levelet az újság szerkesztőjének, valójában ez a részt sokkal később írták meg a regényben.

A regény számos eleme hiányzik a filmből. Két karaktert, Kilgore Troutot és magát Vonnegutot is kihagyták. A regénynek az a jelenete, ahol Pilgrim megnéz egy filmet egy második világháborús bombázásról előre, majd visszafele, kihagyták, mert nem működött volna az idő rövidsége miatt a film, annak ellenére, hogy Vonnegut megbánta. A regény ismételt hivatkozásokat tartalmaz borostyánban lévő rovarokról, amelyek hiányoznak a filmből. Pilgrim emberrablásos jelenetei rövidebbek a filmben, hiányzik még több részlet is, mint például egy 100 láb átmérőjű, lila fénnyel vibráló repülő csészealj megjelenése kis ablakokkal a pereme mentén.

A filmben Derby kivégzése közvetlenül azután történik meg, hogy ártatlanul elvesz egy kis porcelán figurát Drezda romjai közül. A regényben először részt vesz egy tárgyaláson és azután végzik ki egy teáskanna miatt. Egyedülálló a filmben az a jelenet, ahol a szobrocska jelentőségét beállítják, valamint Derby megemlít egy levelet a feleségének. A tralfamadori válasz a halálra és halandóságra, "így megy ez", egyszer se hangzik el a filmben annak ellenére, hogy száztizenhat alkalommal van leírva a regényben.

A film vége felé Billy segít néhány cimborájának begyűjteni egy hatalmas ingaórát. Amikor az oroszok megérkeznek, barátai az óra alá temetve hagyják magára. Habár a jelenet által létrehozott elképzelés (az idő nyomása Billy Pilgrimen) illeszkedik a cselekménybe, ez a rész sem található a regényben.

A madár, amely a regény végén azt mondja: "csip-csirip" (más fordításban "nyitni-kék"), nincs benne a filmben.

Zene[szerkesztés]

Az ötös számú vágóhíd az első a közül a két játékfilm közül, amelynek Glenn Gould szerezte a zenéjét.

Díjak[szerkesztés]

A film elnyerte a zsűri díját az 1972-es cannes-i filmfesztiválon, valamint a Hugo- és a Szaturnusz-díjat. Hillt és Geller-t egyaránt díjakra jelölték a saját egyesületei. Sacksot Golden Globe-díjra jelölték.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]