Az ötös számú vágóhíd (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az ötösszámú vágóhíd
(Slaughterhouse-Five)
1972-es amerikai film
Rendező George Roy Hill
Producer Paul Monash
Alapmű Az ötös számú vágóhíd
Műfaj
  • sci-fi film
  • sci-fi vígjáték
  • filmvígjáték
  • filmadaptáció
  • filmdráma
Forgatókönyvíró
Főszerepben
  • Michael Sacks
  • Ron Leibman
  • Valerie Perrine
  • Perry King
  • Henry Bumstead
Zene Glenn Gould
Operatőr Miroslav Ondříček
Vágó Dede Allen
Díszlettervező Henry Bumstead
Gyártás
Gyártó Universal Pictures
Ország Egyesült Államok
Nyelv angol
Forgatási helyszín Csehország
Játékidő 97 perc
Forgalmazás
Forgalmazó Universal Pictures
Bemutató 1972. március 15.
Korhatár 12 II. kategória (F/7449/J)
További információk

Az ötös számú vágóhíd egy 1972-es film Kurt Vonnegut azonos című regénye alapján. A forgatókönyvet Stephen Geller írta, a filmet rendezte George Roy Hill. A főszerepben Michael Sacks, Ron Leibman, és Valerie Perrine, valamint Eugene Roche, Sharon Gans, Holly Near, és Perry King. A Drezdában játszódó jeleneteket Prágában, a többi jelenetet az egyesült államokbeli Minnesota államban forgatták.

Vonnegut nem sokkal a film megjelenése után a „Beetween and Timbuktu” előszavában azt írta:

„Szeretem George Roy Hillt és az Universal Picturest, akik hibátlanul fordították a regényemet, Az ötös számú vágóhidat, hogy a filmvászonra kerülhessen... Nyáladzok és vihogok minden alkalommal, amikor nézem a filmet, mert annyira harmóniában van azzal, amit éreztem, amikor írtam a könyvet.”

Cselekmény[szerkesztés]

A film követi a regényt abból a szempontból, hogy egyes szám első személyben mutatja be a történetet az elbeszélő Billy Pilgrim (Sacks) szemszögéből, aki "különböző időben" bukkan fel, és megtapasztalja élete eseményeit, látszólag véletlenszerű sorrendben, beleértve az idegen bolygón, Tralfamadoreon töltött időt. Különös hangsúlyt helyez a film a második világháború idején átélt tapasztalataira, beleértve Drezda bombázását, valamint a hadifogságban a barátjával Edgar Derbyvel (Roche) és a pszichopata Paul Lazzaroval (Leibman) eltöltött időt. Az életét úgy is bemutatják, mint Valencia (Gans) férje, Barbara (Near) és Robert (King) apja, valamint azt is bemutatják, ahogyan élnek. Néha még élvezik is a jómódú életüket a New York állambeli Iliumiban. Az "elsüllyedsz vagy úszol" jelenetekben még Pilgrim apja is szerepelt. A Tralfamadoron játszódó földönkívüli élet jeleneteiben a hollywoodi mozisztár Montana Wildhack (Perrine) szerepel.

Szereplők[szerkesztés]

Eltérések a regénytől[szerkesztés]

Röviden számos különbség a regény és a film között a következő:

Az egész prológusban, amelyben Vonnegut találkozik a régi háborús cimborájával és úgy dönt, hogy a története címe "A gyermekek keresztes hadjárata" legyen, elhagyja, hogy Billy Pilgrim kitalált történetére összpontosítson. A nyitó jelenet, amelyben sokszor összpontosítanak arra, hogy Billy legépel egy levelet az újság szerkesztőjének, valójában a regényben azt sokkal később írták meg.

A regény számos eleme hiányzik a filmből. Két karaktert, Kilgore Troutot és magát Vonnegutot kihagyták. A regénynek az a jelenete, ahol Pilgrim megnéz egy filmet egy második világháborús bombázásról előre, majd visszafele, kihagyták, mert nem működött volna benne az idő rövidsége miatt a film, annak ellenére, hogy Vonnegut megbánta. A regény ismételt hivatkozásokat tartalmaz borostyánban lévő rovarokról, amelyek hiányoznak a filmből. Pilgrim emberrablásos jelenetei rövidebbek a filmben, hiányzik még több részlet is, mint például egy repülő csészealj megjelenése, egy 100 láb átmérőjű, lila fénnyel vibráló csészealj kis ablakokkal a pereme mentén.

A filmben Derby kivégzése közvetlenül az után történik meg, miután ártatlanul elvesz egy kis porcelán figurát Drezda romjai közül. A regényben először részt vesz egy tárgyaláson és azután végzik ki egy teáskanna miatt. Egyedülálló a filmben az a jelenet, ahol a szobrocska jelentőségét beállítják, valamint Derby megemlít egy levelet a feleségének. A tralfamadori válasz a halálra és halandóságra, "ez így megy", egyszer se hangzik el a filmben annak ellenére, hogy száztizenhat alkalommal van leírva a regényben.

A film vége felé Billy segít néhány cimborájának begyűjteni egy hatalmas ingaórát. Amikor az oroszok megérkeznek, barátai az óra alá temetve hagyják magára. Habár a jelenet által létrehozott elképzelés (az idő nyomása Billy Pilgrimen) illeszkedik a cselekménybe, ez a rész sem található a regényben.

A madár, amely a regény végén azt mondja: "Poo-Tee-weet", nincs benne a filmben.

Zene[szerkesztés]

Az ötös számú vágóhíd az első a közül a két játékfilm közül, amelynek Glenn Gould szerezte a zenéjét.

Díjak[szerkesztés]

A film elnyerte a zsűri díját az 1972-es cannes-i filmfesztiválon, valamint a Hugo- és a Szaturnusz-díjat. Hillt és Geller-t egyaránt díjakra jelölték a saját egyesületei. Sacksot Golden Globe-díjra jelölték.

Hivatkozás[szerkesztés]

Források[szerkesztés]