Gépzongora (regény)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gépzongora
Szerző Kurt Vonnegut
Eredeti cím Player Piano
Ország Egyesült Államok
Nyelv angol
Műfaj regény
Kiadás
Kiadó Charles Scribner's Sons
Kiadás dátuma 1952
Magyar kiadó Kossuth Könyvkiadó,
Totem Kiadó,
Maecenas Könyvkiadó,
Helikon Kiadó
Magyar kiadás dátuma 1972,
1993,
2006,
2013
Fordító Vajda Gábor,
Molnár István

A Gépzongora (angolul: Player Piano) Kurt Vonnegut 1952-ben megjelent első regénye. A regény 1954-es kiadásának a címe Utopia 14 és ezt követve az első magyar fordítás is Utópia 14 címmel jelent meg 1972-ben, majd Utópia címmel 1993-ban. Az első magyar fordítás szövege azonban még cenzúrázott volt, a cenzúrázatlan változat 2006-ban jelent meg először, a regény első kiadásának címét alapul véve Gépzongora címmel.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vonnegut első regényének központjában a modern technika uralta jövő és az ennek eljövetelét előmozdító, elitista és öntelt mérnöktársadalom áll. A mérnökök minden munkafolyamatot automatizálnak, minden a gépek felügyelete alatt áll, de azt, hogy ezzel az embereket megfosztják a hasznosság érzésétől, már nem veszik figyelembe. Felfogásuk szerint a mérnökökön kívül mindenki felesleges, ugyanakkor mindenkinek hálát kell éreznie az életet „megkönnyítő” mérnökök iránt. E kiváltságos technokraták egyike, az Ilium Művek[1] mérnöke, Paul Proteus szembesül az egyszerű emberek és önnön boldogtalanságával, egyszersmind a gyárban végzett munka általánosan elidegenítő jellegével. Csatlakozik egy kialakulóban lévő mérnökellenes forradalomhoz, majd a mozgalom egyik vezetője lesz. A felkelők sikeresen elfoglalják Ilium városát, szétverik a gépeket, majd – immár hasznos elfoglaltságot találván maguknak – szép sorban megjavítják őket. Ezzel aztán kezdetét veszi a „szép, új világ” újbóli felépítése: a gépromboló forradalom elbukott. Ebben az első regényében a General Electric embertelen világában tapasztalt élményeit dolgozta fel antiutópisztikus módon, s bár a könyv végkifejlete reménytelenséget, kiúttalanságot sugall, a kezdő író szellemessége, nyelvi fordulatai és antropológián edzett emberismerete, társadalomelemző vénája már itt is megmutatkozik.[2]

A regény mellékszála ugyanezt a történetet egy külső szemlélő, a bratpuhri sah szemszögéből meséli el. A sah szemszögéből nézve is ugyanazok a problémák válnak nyilvánvalóvá, amelyekkel Paul Proteus a rendszert belülről ismerve szembesül.[3]

Megjelenések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Angol nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Player Piano, Scribner, 1952[4]
  2. Utopia 14, Bantam, 1954[4]
  3. Player Piano, Holt, 1966[4]

Magyar nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Utópia 14, Kossuth Kiadó, Budapest, 1972., ford.: Vajda Gábor
  2. Utópia, Totem Kiadó, Budapest, 1993., ford.: Vajda Gábor
  3. Gépzongora, Maecenas Kiadó, Budapest, 2006., ford.: Molnár István[5]
  4. Gépzongora, Magyar Helikon Könyvkiadó, Budapest, 2013, ford.: Molnár István[6]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az Ilium Művek valójában Vonnegut első munkahelye, a General Electric
  2. Granville Hicks, The engineers take over, New York Times, August 17, 1952; Kuczka Péter, Vonnegut gépzongorája, in Kurt Vonnegut, Utópia 14, Budapest, Kossuth, 1972, 335–342.
  3. Lásd: http://www.ekultura.hu
  4. ^ a b c Lásd: http://www.vonnegutweb.com/
  5. Lásd: www.maecenaskiado.hu
  6. Helikon KiadóLibri