Ugrás a tartalomhoz

Zsitomir

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zsitomir
A Szt. Mihály-templom
A Szt. Mihály-templom
Zsitomir címere
Zsitomir címere		 Zsitomir zászlaja
Zsitomir zászlaja
Közigazgatás
Ország Ukrajna
TerületZsitomiri terület
JárásZhytomyr Raion (2020. július 19. – )
KözségZhytomyr urban hromada (2018. szeptember 27. – )
Rang
  • területi jelentőségű város
  • város
Alapítás éve884
PolgármesterVira Seludcsenko
Irányítószám10000–10499
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség261 624 fő (2022. jan. 1.)[1]
Népsűrűség4555 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság221 m
Terület61 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 50° 15′ 16″, k. h. 28° 39′ 28″50.254444°N 28.657778°EKoordináták: é. sz. 50° 15′ 16″, k. h. 28° 39′ 28″50.254444°N 28.657778°E
Zsitomir weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsitomir témájú médiaállományokat.
Nem tévesztendő össze a következővel: Žitomir.

Zsitomir (ukránul: Житомир, lengyelül: Żytomierz) nagyváros Nyugat-Ukrajnában, a Zsitomiri terület és a Zsitomiri járás székhelye.

Fekvése

[szerkesztés]

Kijevtől 139 km-re nyugatra, a Teteriv és a Kamjanka folyók összefolyásánál fekszik. Közigazgatásilag 2 kerületre (rajon) oszlik: a Bohunszkij és a Korolovszkij kerület. Nyugatra hatalmas erdőségek határolják, közepes tengerszint feletti magassága 221 m.

Népessége

[szerkesztés]
A népesség alakulása 1897 és 2022 között
Lakosok száma
65 895
69 465
53 000
243 764
284 236
271 303
269 942
267 038
264 452
261 624
1897192619451979200120132015201720192022
Adatok: Wikidata

Története

[szerkesztés]

A várost a drevlján szláv törzsszövetség alapította 884-ben. Neve a Mir Zsityelej (a lakók városa) elnevezésből származik. Más legendák szerint a kijevi Aszkold fejedelem tanácsosa, az itt letelepedett Zsitomir alapította a 9. század közepén. A régi kijevi krónikák említést tesznek egy 945-ben itt kitört népfelkelésről, valamint az 1240-ben a várost elpusztító tatár támadásról. 1320-ban Gediminas litván nagyfejedelem Litvániához csatolta, majd 1569-ben a Lengyel–Litván Unió része lett. 1648-ban Bohdan Hmelnickij csapatai elfoglalták, súlyos vereséget mértek itt a lengyelekre. 1668-ban, Kijev elvesztése után a Kijevi vajdaság székhelye lett. 1793-ban Oroszországhoz került és a Volhíniai kormányzóság székhelye lett (1796-tól). A kormányzósági székhely lakossága gyorsan növekedett, 1861-ben 40,5 ezer; 1897-ben már 69,9 ezer lakója volt. Az 1900-as évek elejére fontos kulturális központtá vált, ahol egy római-katolikus és egy ortodox papi szeminárium, két gimnázium és színház működött. Igen jelentős volt a zsidó kisebbség a városban, 1861-ben a lakosság 1/3-át alkották. Zsitomir a zsidó kultúra egyik központjává vált (nyomdák, iskolák). 1905 májusában a pogromok során 20-an vesztették életüket.

A Szobornij Majdan a Lenin szoborral és a színházzal

1918-ban a város német megszállás alá került. Néhány hétig a városban működött az Ukrán Népköztársaság kormánya is, a Központi Tanács (Centralna Rada). 1919 augusztusában Scsorsz bolsevik csapatai az Ukrán Galíciai Hadsereg (UHA) 2. Hadtestével vívott csaták után elfoglalták a várost.

1920 májusában a lengyel csapatok szállták meg a várost, akiket az I. Lovashadsereg (Vorosilov és Bugyonnij vezetésével) 1920. július 7-én vert ki és Zsitomir Szovjet-Ukrajnához került. Az ötéves tervek során új üzemek létesültek (bútorkombinát, motorjavítóüzem, öntöde, betongyár, szilikáttéglagyár, hangszergyár stb.). 1937-ben területi (oblaszty) székhely lett, 1939-ben már 95 ezer lakosa volt. 1941. július 7-én szállták meg a németek és itt rendezték be egyik körzeti központjukat, Zsitomirt szánták a német kolonizáció központjának. Itt működött az ukrajnai Gestapo főparancsnoksága. A zsidó lakosságot csaknem teljesen kiirtották. A várost az I. Ukrán Front hadereje szabadította fel 1943. december 31-én (előtte novemberben egy hétig volt szovjet kézen, november 13–20. között), a zsitomir-berdicsevi hadműveletek során. Zsitomir újjáépítése lassan haladt, 1950-ben a háború előtti ipari termelés 30%-át állították elő.[2] A hétéves terv (1955-1962) során létesült az első nagy lenkombinát a városban. 1971-ben 167 ezer, 1987-ben már 287 ezer lakosa volt. 1984-ben, alapításának 1100. évfordulóján a várost Munka Vörös Zászló-érdemrenddel tüntették ki.

A Munka Vörös Zászló érdemrend emlékműve a Győzelem terén

Gazdaság

[szerkesztés]

Zsitomir sokoldalú iparváros:

  • Hagyományosan jelentős lenipara, melyet két nagy kombinát képvisel.[3] Műszálgyártás (nylonkord).
  • Ukrajna legjelentősebb bútorgyára az első ötéves tervek során létesült. Alapanyagát a környék erdőségei szolgáltatják. A hangszergyártás szintén hagyományos iparág a városban.
  • Építőipara is sokoldalú (szilikáttégla-gyártás, betonelemek gyára).
  • Papír és üveggyártás.
  • Sokoldalú élelmiszeripar (húskombinát, malomipar, konzervgyár, sörgyár).
  • Gépipar (alkatrészgyártás, elektromos műszergyártás).
    A Nagy Honvédő Háború emlékoszlopa

Közlekedés

[szerkesztés]

A város közúti és vasúti csomópont. Az Odessza–Szentpétervár, valamint a Kijev–Lviv vasútvonalak itt keresztezik egymást. Itt halad el a Lviv–Kijev autópálya is (M-06). Az M-20-as autóút Hmelnickijjel (181 km), a P10-es a fehérorosz határral (171 km), valamint Berdicsivvel köti össze. Északról 30 km-es elkerülő útszakaszt építettek ki. Belföldi járatokat fogadó repülőtere Ozerne település határában, a várostól 10 km-re délkeletre fekszik. Fejlett a városi közlekedés, az első villamosvonal Ukrajnában az elsők között 1899-ben, az első trolibuszjárat 1962-ben nyílt meg.

A Preobrazsenszkij-székesegyház

Nevezetességei

[szerkesztés]

A város a Teterivtől északra húzódó három dombon terül el. A Kamjanka folyótól keletre található a főtér (Szobornij majdan) és a vele szomszédos Győzelem-tér (majdan Peremohi). A főtéren áll a területi állami közigazgatási hivatal (adminisztráció) és a megyei tanács épülete Lenin vörös gránitból készült szobrával, és itt található az I. Kocserha-színház is. A közelben található az 1737-1751 között késő reneszánsz és barokk stílusban épült Szt. Szófia székesegyház. A Győzelem-téren (amely piactérként is szolgál) látható a város legnagyobb temploma, az 1874-ben késő bizánci stílusban épült 53 m magas toronnyal rendelkező Jézus színeváltozása székesegyház (Preobrazsenszkij kafedralnij szobor). A tér közelében találjuk a Duklai Szent Jánosról elnevezett egykori szemináriumi templomot, amely 1838-ban épült. A város egyéb nevezetességei között meg kell említeni a Csernyahivszkij utcában (a város délnyugati részén) a második világháború hőseinek fekete emlékoszlopát, a jezsuiták egykori kolostorának romjait, valamint a természettudományi múzeumot, melynek legnagyobb látványossága egy mammut csontváza. Zsitomirban van Ukrajna egyetlen űrkutatási múzeuma. Jellegzetes kék kupolájáról híres a Szent Mihály-templom.

Az egykori szemináriumi templom

Testvérvárosai

[szerkesztés]

Híres emberek

[szerkesztés]

Zsitomirban születtek:

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2022 року. Ukrán Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Nagy Szovjet Enciklopédia, Moszkva, 1952, 16. kötet, 195. o.
  3. ↑ Antal Zoltán: Szovjetunió, Gondolat, Budapest, 567. o.

Források

[szerkesztés]
  • Antal Zoltán: Szovjetunió, Gondolat, Budapest, 1981
  • Dosztoprimecsatyelnosztyi Ukrajni, Kijev, 1960, 171.-180. oldal
  • Nagy Szovjet Enciklopédia, Moszkva, 1952, 16. kötet, 195. oldal
  • Enciklopegyija Ukrajinoznavsztva, Lviv, 1993, pp 684, ISBN 5-7707-4050-7
  • Ukrajina: putyivnik, Kijev-Baltimore, 1993, pp 129, ISBN 0-914834-92-4

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zsitomir&oldid=27027363”