Viharmadár-alakúak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Viharmadár-alakúak
Evolúciós időszak: Eocén (de meglehet, hogy kréta) - jelen
Villás viharfecske (Oceanodroma leucorhoa)
Villás viharfecske (Oceanodroma leucorhoa)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Aequornithes
Mayr, 2010
Csoport: Austrodyptornithes
Rend: Viharmadár-alakúak (Procellariiformes)
Fürbringer, 1888[1]
Szinonimák
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Viharmadár-alakúak témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Viharmadár-alakúak témájú kategóriát.

A viharmadár-alakúak (Procellariiformes) a madarak (Aves) osztályának egyik rendje.

Előfordulásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az óceánok lakói, minden szélességi öv alatt, a sarki tájakig.

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csőrük többé-kevésbé hosszú, egyenes, oldalt kissé lapított, mélyen barázdált, hegye kampós. Fő jellemvonásuk, amiben minden madártól eltérnek, hogy orrnyílásuk előtt a felső csőrkáva élén, ritkán oldalán egyenes, cső alakú, szarunemű nyúlványt viselnek. Úszóhártyákkal összekötött három elülső ujjuk körül a külső ugyanolyan hosszú, mint a belső; hátsó ujjuk, ha nem hiányzik, gyengén fejlett.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyilt tengeren halakkal és egyéb tengeri állatokkal táplálkoznak.

Szaporodásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magányos szigeteken, szirteken költenek.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendbe az alábbi 4 recens és 1 fosszilis család tartozik:

  • albatroszfélék (Diomedeidae) Gray, 1840
    • 4 nem és 23 vagy talán csak 21 faj tartozik a családhoz (attól függ kinek a rendszerezését figyeljük) - nagyon nagy testű madarak. a csőrük nagy és horgas. A lábaik erősek, emiatt jól mozognak a talajon.[2]
      Szürkefejű albatrosz
      Szürkefejű albatrosz
  • viharfecskefélék (Hydrobatidae) Mathews, 1912
    • 8 nem és 25 faj tartozik a családhoz - a renden belül a legkisebb madarak. Állandóan verdesnek a szárnyaikkal. Lábaik hosszabbak, azonban gyengék. Többségük háti része sötét, míg alsó része fehér.[3]
      Fehérarcú viharfecske
      Fehérarcú viharfecske
  • viharmadárfélék (Procellariidae) Leach, 1820
    • 14 nem és 88 recens faj tartozik a családhoz - a renden belül igen változatos csoportot alkotnak, főleg kis és közepes méretű madarak tartoznak ide, azonban az óriáshojszais része e családnak. A két óriáshojszafaj kivételével a többiek lábai eléggé gyengék, emiatt nagyon esetlenek a talajon. Mindegyikük gyors repülő.[5]
      Nagy vészmadár
      Nagy vészmadár
  • Diomedeoididae Fischer, 1985
    • 1 nem és 3 faj tartozik a családhoz - kora oligocén és kora miocén között éltek; a csőrük keskeny, a lábfejeik, főleg a negyedik ujjaknál eléggé szélesek voltak.[6]
      Diomedeoides brodkorbi
      Diomedeoides brodkorbi

Korábban, a Sibley–Ahlquist-féle madárrendszertan[7] szerint ezeket a madarakat a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe sorolták. Ez a rendszertani besorolás később tévesnek bizonyult,[8] azonban a viharmadár-alakúak közeli rokonsága a pingvinalakúakkal (Sphenisciformes) és a búváralakúakkal (Gaviiformes) az új átrendezés után is megmaradt.[9][8] A 2014-ben végzett alaktani- és DNS-vizsgálatok szerint a viharmadár-alakúaknak a legközelebbi rokonaik a pingvinalakúak;[10] ez a két testvértaxon körülbelül 60 millió évvel ezelőtt válhatott szét.[11]

A rend négy recens családjába 125 faj tartozik, ezek mellé egy fosszilis család is besorolható.[12][13]

A viharfecskefélék két alcsaládját, azaz az Oceanitinae-t és a Hydrobatinae-t talán jobb lenne külön-külön családként kezelni.[14] A viharmadár-alakúak eddigi hagyományos rendszerezése meglehet, hogy nem tükrözi e rend igazi törzsfejlődését (philogenesis).[15] Hiszen a viharfecskefélék családján belül két különböző klád van; továbbá minden csőrkávás faj az albatroszok kládjába tartozik.[16] A bukó viharmadárfélék egy klád, amely azonban a nagyobb igazi viharmadarak nevű klád része, ebbe pedig a Pterodroma nembéliek is beletartoznak. A legtöbb megkövesedett maradvány, köztük a belgiumi oligocén korból származó Tydea septentrionalis, a modern csőrkávásokra hasonlít.[15]

A DNS-vizsgálat, mely a közös őst volt hivatott megtalálni, rámutatott arra, hogy e madárrend milyen összetett és változékony rendszerezésű.[17] Az Amerikai Egyesült Államokbeli Louisianában is levő London Clay nevű rétegben, rábukkantak egy eocén kori maradványra, mely igen hasonlít a mai viharmadarakra.[18][19] A bukó viharmadárfélék, mint család már a miocénben is léteztek, erre a bizonyíték a Pelecanoides miokuaka nevű madár, melyet 2007-ben fedeztek fel.[20] A kövületek többsége a fosszilis Diomedeoididae családhoz tartozik; ezeknek az ősmadaraknak a maradványait Közép-Európában, illetve Iránban találták meg.[21]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Brands, Sheila: Systema Naturae 2000 / Classification – Parker (1982). Project: The Taxonomicon, 2008. augusztus 14. (Hozzáférés: 2009. február 12.)
  2. Tickell, W.L.N. (2000). Albatrosses. Pica Press. ISBN 1-873403-94-1
  3. Carboneras, C. (1992) "Family Hydrobatidae (Storm petrels)" pp. 258–265 in Handbook of Birds of the World Vol 1. Barcelona:Lynx Edicions, ISBN 84-87334-10-5
  4. Olson, S.L. (1985) Pelecanoididae in Farner, D.S.; King, J.R. & Parkes, Kenneth C. (eds.): Avian Biology 8: 79–238. Academic Press, New York.
  5. Maynard, B. J. (2003). "Shearwaters, petrels, and fulmars (procellariidae)". Grzimek's Animal Life Encyclopedia (2) 8 Birds I: Tinamous and Ratites to Hoatzins. Gale. 123–127. ISBN 0-7876-5784-0. 
  6. Mayr, Gerald (2009.). „Notes on the osteology and phylogenetic affinities of the Oligocene Diomedeoididae (Aves, Procellariiformes)”. Fossil Record 12 (2), 133–140. o. DOI:10.1002/mmng.200900003.  
  7. Pacheco, M.A.; Battistuzzi, F.U.; Lentino, M.; Aguilar, R.F.; Kumar, S.; Escalante, A.A. (2011.). „Evolution of modern birds revealed by mitogenomics: Timing the radiation and origin of major orders”. Molecular Biology and Evolution 28 (6), 1927–1942. o. DOI:10.1093/molbev/msr014. PMID 21242529.  
  8. ^ a b Allen, J.A. (1896. április 1.). „Saunders and Salvin's Catalogue of the Gaviae and Tubinares.”. The Auk 13, 161. o. „Passing now to the Tubinares, Mr. Salvin divides them into four families,—Procellariidae, Puffinidae, Pelecanoididae, and Diomedeidae” 
  9. Godman, Frederick Du Cane. A Monograph of the Petrels (Order Tubinares). London: Witherby (1907–1910) 
  10. doi:10.1126/science.1253451
  11. doi:10.1186/2047-217X-3-27
  12. Brooke, 2004.
  13. Procellariiformes (petrel). Paleobiology Database. (Hozzáférés: 2013. március 4.)
  14. Nunn, G.; Stanley, S. (1998.). „Body size effects and rates of cytochrome b evolution in tube-nosed seabirds”. Molecular Biology and Evolution 15 (10), 1360–1371. o. DOI:10.1093/oxfordjournals.molbev.a025864. PMID 9787440.  Corrigendum
  15. ^ a b Naish, Darren: Putting petrels in their place and the possibly weird evolution of albatrosses (petrels part IV). Scientific American, 2012. április 29. (Hozzáférés: 2013. március 2.)
  16. Penhallurick, J; Wink, M. (2004.). „Analysis of the taxonomy and nomenclature of the Procellariiformes based on complete nucleotide sequences of the mitochondrial cytochrome b gene”. Emu 104 (2), 125–147. o. DOI:10.1071/MU01060.  
  17. Double, D.C. (2003). "Procellariiformes". Grzimek's Animal Life Encyclopedia (2) 8 Birds I Tinamous and Ratites to Hoatzins. Farmington Hills, MI: Gale Group. 107–110. ISBN 0-7876-5784-0. 
  18. Feduccia, A.. The Origin and Evolution of Birds. Yale University Press (1996) 
  19. Feduccia, A.; McPherson, B. (1993.). „A petrel-like bird from the late Eocene of Louisiana: Earliest record of the order Procellariiformes”. Proceedings of the Biological Society of Washington 106, 749–751. o.  
  20. Worthy, Trevor (2007.). „Miocene waterfowl and other birds from central Otago, New Zealand”. Journal of Systematic Palaeontology 5 (1), 1–39 (see p. 8). o. DOI:10.1017/S1477201906001957.  
  21. Mayr, Gerald (2009.). „Notes on the osteology and phylogenetic affinities of the Oligocene Diomedeoididae (Aves, Procellariiformes)”. Fossil Record 12 (2), 133–140. o. DOI:10.1002/mmng.200900003.  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Procellariiformes című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]